// Namos ház //
// Hall //
*A félvér azt hitte, hogy a férfi megérti ebből, hogy mit szeretne, de úgy látszik, hogy tévedett. Elképzeli, hogy egy hatalmas kalapáccsal fejbe veri a sötételfet, hogy az ne aludjon. Az embernek most szüksége van rá, az erejére és az önbizalmára. Kelletlenül ugyan, de előmászik, hogy segítségére legyen bosszantó, elválaszthatatlan társának.*
- Nem, elnézést, nem menedéket szeretnék.
*Rázza a fejét a félvér.*
- Azt akartam, hogy tudják, hogy értem jöhetnek. Ha ez alapján nem küldenek el...
*A benne lakó ember figyelmezteti a sötételfet, hogy nagy bunkósságra vall, ha azt mondja, hogy "Kitalálhattad volna, hogy mit akarok.", elvégre senki sem gondolatolvasó. Csakhogy a sötételf sokszor ezt nem tudja, az ember pedig alig bírja megnevelni. Most kivételesen sikerült.*
- Tanulni szeretnék. Azért, mert úgy talán lesz elég önbizalmam ahhoz, hogy ne kelljen menekülnöm.
*Na és mert a tudás hatalom, a hatalom erő, és ha erősebb, mint azok, mint akik bántani akarják, akkor sosem eshet bántódása. Sem neki, sem annak, akit majd a szívébe fogad, legyen az barát vagy bárki más.*
- Szívesen segítek a háztartásban is a tanulásért cserébe.
*Ha erre a csalira nem kap rá a férfi, akkor nem tudja, hogy mire. A sötételf kezdi úgy érzni, hogy megint kihúzta az ember, egy slamasztikából, és újra vissza akar bújni a félvér elméjének hátsó szegletébe, de az ember nem engedi. Addig nem, amég nem válnak biztossá a dolgok. A kormos fele sokkal jobban kezei az ilyen helyzeteket, nem hagyhatja, hogy az emberi fele elrontson valamit. Nem akarja, hogy bolondnak titulálva elküldjék innen. Akkor talán egész hátralévő életében szidná magát miatta.*