//A Csaló - Svisys Senra figyelmébe//
*Ahogy a nő teljes felszerelésében az ajtó felé lépdel, hirtelen megjelenik egy ismerős arc. Az egyik szobalány az, aki többször is benézett Svisys-hoz, ám túl sok szót nem váltottak. A kezében lévő ágyneműkből ítélve éppen a mosásból jöhet. Mikor megpillantja a hölgyet kissé megijed, de gyorsan realizálja, mi is történik.* Sétálni támadt kedve?* Kérdezi udvariasan, enyhén meghajolva.* Consiglio úr éppen a barátaival tárgyal, bár már éppen távozóban vannak. Legalábbis egyikük.* Hangja kissé aggódó, láthatóan nem biztos abban hogy Svisys-nek most ágyon kívül kéne lennie.*
// Andreasel D Morra és Diramel Zaler Wymor részére//
*Consiglio kissé elszomorodik mikor meghallja a mágus válaszát, de be kell látnia hogy igaza van.* Rendben. Intézze a dolgokat ahogy jónak látja, viszont számítunk rá, hogy estére visszanézzen.* Megereszt egy apró mosolyt, majd int segédjének, aki kikíséri Andreaselt.* Ha óhajtja, pár emberem elkísérheti a templomig. Ki tudja, miben sántikál most a Morfneh család.* Ha a férfi elfogadja a ház urának ajánlatát, akkor az ajtóban két őr szegődik mellé, akik majd elkísérik a küldetés céljáig, ám ha nem kíván élni a lehetősséggel, minden probléma nélkül kijuthat a házból.* Diramel kis asszony, Örülök hogy a vendégem lehet.* Consiglio úr már bátran mosolyog.* És még jobban örülök hogy elvállalta az egység irányítását. A fegyvert a belső udvarban kipróbálhatja. Ott áll a fabábú amin az embereim gyakorolni szoktak, és ha jól sejtem a kis Zorzi fiam vivó tanára is még itt lehet. A neve Oliander, biztosra veszem, hogy szívesen segít majd kitapasztalni a kardot.* Kezével a nem messze lévő faajtóra mutat, ami alól halvány fény szűrődik be. Minden kétséget kizáróan ott lehet kijutni a belső udvarra.* Nem kell sietnie. Ha bármire szüksége van, csak szóljon a személyzetnek. Ők teljesítik minden óhaját.* Most is enyhén meghajol, majd tesz egy apró lépést.* Viszont ha megbocsájt, szólít a kötelességem.* Consiglio úr lassan eltűnik egy felfelé vezető lépcsőn, magára hagyva a szobában Diramelt. A fegyver a nő kezében igen jól áll. A pengén lévő rúnák csillogása elbűvöli a nőt.*
//Engur Valis figyelmébe//
*A támolygó harcos enyhe rosszkedvet vált ki a katonákból. Talán nem bírják, ha valaki kábítószereket használ, de az is lehet, hogy csak irigykednek. Engur keze csak pár centire süvít el az egyik feje mellett, aki egy mérges pillantást vet rá. Látszik ahogy nyakán megfeszülnek az erek, bár kezét nem mozdítja. Megcsóválja fejét majd leül a szoba egyik sarkába. Engur vállát enyhe nyomás éri. Talán ugyanaz az ember lehet aki a szobába is betessékelte, ám most sokkal inkább a szoba közepén található ülőhelyet célozta meg. Addig tolja a harcost, míg azt le nem ülteti a székbe. Habár Engur elméje még nem teljesen tiszta, de azt képes felfogni, hogy mindegyik katona helyet foglal (lehetőleg minél messzebb tőle) kivéve a csuhás, aki pár lépéssel előtte áll. Kezében valami fekete dolgot tart, bár a férfi nem tudja megállapítani, hogy mi is lehet az. A vörös ujjait közt forgatja a felismerhetetlen anyagot, majd megszólal hideg, ám most kétségbeejtően barátságos hangján.* Engur Valis. A rituálé befejeztével teljes jogú családtag lesz. Áldozatokat fog hozni, ám ezekért az áldozatokért cserébe olyan erőt kap, amit ezen a vidéken magán kívül senki sem tapasztalhatott. Hozzák be.* Jelenti ki elfordulva, mire a szoba eddig sötétben tartott részéből halk nyikordulás hallatszik, és megjelenik az a katona, akivel Engur elbánt még annak idején. Keze megkötözve, arca pedig véres. Biztosan nem a vereség nyomai, sokkal inkább kínzás és fogva tartás lehet a háttérben. Két őr kíséri, ám nem érnek hozzá. Elfogadta a sorsát. A csuhás mellett állítják meg, ahol térdre esik, és lehajtja fejét. Egy hangot sem hallat, látszik rajta a Pirtianesi büszkeség.*