//Második szál//
*Leon éppen a fotelban ül és olvas, miközben iszik. Egy ideig megy neki a kettő együtt, de a sokadik pohár rum után úgy dönt, hogy az egyik cselekvést abba kell hagynia, és kis gondolkodás után arra jut, hogy inkább vizet fog kortyolgatni az alkohol helyett. Mostanában nem volt sem ideje, sem kedve könyveket bújni, de tegnapi beszélgetése egy aranyos kis tündérrel, arra ösztökélte, hogy jó lesz így is bővíteni a tudását, azonban sok ötlete nem lévén, csak úgy lekapott egyet a polcról, és kinyitotta. Unalmas olvasmány kertészetről és állattenyésztésről, amiről az első pár sor után azt gondolta, hogy felesleges, sosem fogja használni, de azért mégsem tette le.* ~A szabás, és a szakácskönyvek sem voltak túl érdekesek az elején. Ki tudja mit hoz még a sors.~ *Egy idő után azonban belefájdul a szeme is.*
-Mégse tölthetem ezzel az egész napomat, nem? Van egy csomó dolgom még! *Lakótársa csak a kis patkány, így jobb híján neki beszél.*
-Te, figyelsz rám? *Kérdi az állattól, aki éppen teljesen mással van elfoglalva, nem is néz oda gazdájára.*
-Na gyere ide! *Szól neki ellentmondást nem tűrő hangon, mire a rágcsáló odasomfordál végül, abbahagyva egy eldobott szalonna rágcsálás.*
-Kitaláltam egy szép ruhát Soynarának, de így, hogy nem látom valakin, nem biztos, hogy tényleg tetszeni fog. Te leszel a próbababám! *Mintha tudná Patkány, hogy miről van szó, egyszerűen elmenekül a másik szobába. Sose szerette ha a férfi mindenféle ruhákba bújtatta, ami gyakran megesett, mert az utcai műsor része volt.*
*Éppen az állatot hajkurássza, amikor is kopogtatást hall.*
-Ki lehet az ilyenkor? Biztos valami koldus, aki nem bír a vérével és idáig eljön! *Kimegy azért megnézni, hátha mégsem az akire gondol. Mikor kinyitja az ajtót, Soynara álla a kapuban, amivel teljesen ledöbbenti a férfit.* ~Mégis eljött?~
-Szervusz! Micsoda szerencse, hogy eljöttél! Köszönöm, hogy itt vagy! *És már mosolyogva lépked is, kulccsal a kezében, hogy beengedje a lányt.*
-Reméltem, hogy eljössz, így legalább rendesen bocsánatot tudok kérni amiért tegnap úgy megijesztettelek. Hidd el, nem volt szándékomban.