//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*Bár számítása akként tetszik, beérik, s a csalfa nőszemély készséggel adja át magát a régi időkben oly gyakorinak mondható ténykedésnek, mely azokban a vég nélkül hajszolt esetekben sosem szakadt meg mindössze egyetlen csóknál, most mégis riasztó élességgel villan lezárt szemhéjai sötétjébe a türelemre, s önmérsékletre intő sugallat, melynek engedni kénytelen, lévén bármily mértékben is berzenkedik önmaga effajta fékezésétől, a célszerűség miatt meg kell hajolnia belső késztetése előtt. S mintegy kellő bizonyságul döntése helyességére, érkeznek is a megannyiszor bíborlóvá csókolt, csábítóan telt ajkakról a halovány, suttogásnak is éppen tekinthető szavak, mik újfent csordultig teltek a kecsegtetéssel, mintha a kurtizán meg sem próbálna szakítani saját hivatása fogásaival.
Lemondással fűszerezett a mozdulat, mivel kiegyenesíti hátát, így vonva el magát a vörös zuhatagú némber közeléből, s siklatja ki ujjait a rakoncátlanul göndörödő tincsek közül, nem mulasztva a lehetőséget, cirógatva végig a nyak hattyúfehér ívét, lágy nemtörődömséggel futva a váll gömbölyded vonaláig, udvarias segítőkészséggel söpörve félre a másik domborodó bájait takaróan előhulló hajzatot, mielőtt még megszakadna az érintés.*
- Ha ügyesek vagyunk? A gazdái lehetünk?
*Ízlelgeti a hallottakat, s való igaz, a tetemes vagyon megszerzése mindenkoron képes volt felkelteni érdeklődését, most mégis szándékoltan kerüli ennek újbóli említését, hisz a hűvös tárgyalás szabályait ugyan korántsem kívánja tartani egy efféle, fülledt közegben, ám túlontúl sok gondolat kavarodik fel elméjében ezen pár hang nyomán is, így szükségtelennek tekinti azok további kuszálását.*
- Kedvesen, mi ez a túláradó feltételezés a szavaid mélyén?
*Ejti negédesen, kéjes gondolatokhoz sokkalta jobban illő mosollyal vonásain, míg búzavirágszín pillantása a kurtizán vonásain pihennek, mohón kutatva a változás legapróbb nyoma után is, amennyiben netán megpillantaná a másikat levegőt venni, s ehhez apró ajakrándulást párosítani, mi bizton jelzi az újabb apró információfoszlány érkezését, úgy jobbja finoman mozdul, mutatóujját emelvén meg némileg, s azt illesztve a szép vonalú szájra, könnyed nyomással adózva rajta, mintegy a csitítás gesztusaként.*
- Ez épp oly idegenül hat csábítóan piruló ajkaidról, mintha jómagam azon méláznék, megválok vértezetemtől, s inkább csipkével tarkított ujjasra cserélem, avagy…
*Ám nem folytatja a gondolatot, helyette oly módra változik meg vonásain a mosoly, mint ki túláradó kötődéssel dédelgeti ki nem ejtett gondolatát, mérhetetlen mulattatva önnön kimondatlan eszmefuttatása által, s ezen elragadtatottságában siklatja a száj ívén tova ujjhegyét, újfent tenyere féltő ölelésébe vonva a lebilincselően vonzó bal vonalát, s hüvelykje hegyével játszik tovább az ajkakon, szinte fellángoló tekintettel sejtetve, miféle imádattal viseltetik mind a testrész, mind pedig a kurtizán által már ismertetett használati módjai iránt.*
- De ami a megbízást illeti, amennyiben nem csalatkozom, úgy oly mértékben nehézségekkel tarkított esetről csevegünk, mely miatt akár jómagad is hajlandóságot mutatnál a tevékeny részvételre?
*Nyílnak túljátszottan nagyra szemei, mintegy a meglepődöttség, s a döbbenet hitetlenkedő maszkját öltve fel, ám csupán halovány szívdobbanások idejére, mit aztán baljával emelt kelyhéből kortyolt bíborló nedűvel oszlat el. Helyébe pedig leplezetlen érdeklődése költözik, hisz az illem is akként tartja, mikor az elhangzottak súrolhatják az évődés határát, akkor nyomában oly érzelemnek kell állania, mi a tárgyalópartner céljához sokkalta jobban illik, jelen esetben pedig, mi más is illhetne megfelelőbben a kurtizán által kívánt megoldáshoz, mintsem az aranyért szolgáló szerencsevadászok odaadó érdeklődése, mi jobbára azon híreknek szól, melyek súlyos aranyérmékkel tömött erszények kieszközléséhez vezethetnek.*