//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*A pimaszkodó szavakat megengedő hangulata számlájára írva ereszti el füle mellett, hisz nem kíván ismét azon csapdájába esni a csalfa némbernek, mi egykor oly mérhetetlenül fülledt, szinte kínnal vegyes élvezetekkel terhes éjszakákhoz vezettek, persze korántsem ezen együtt áthentergett légyottok okán óvakodik efféle játékba kezdeni ismét, jóval inkább az így alakuló éjeket követő reggelek miatt, melyek minden egyes alkalommal egy újabb kacifántos felvezetéssel fűszerezett szívességgel kezdődtek, miket természetesen nem utasíthatott el, hisz azzal bemocskolta volna az örömteli órák során egekig magasztalt személyéről a némber által festett képet. S természetesen a legtöbb esetben még a legártatlanabb, leginkább veszélytelennek tetsző feladat is csalárd, kiszámíthatatlan események sorát indította el, melyek végig küzdése után, mikor megfáradtan, ám célja elérésének hírével visszatért a vérhajú nőszemély karjai közé, lágy, elégedett törleszkedéssel tarkított dicséretek egész halmait kapta jutalmul, míg a kurtizán szinte kéjelgő módon lóbált egy-egy vaskosra tömött erszényt, melyet a munkaért zsebelt be, mihez vajmi kevés végrehajtói feladata társult.
Tartóztatja hát magát attól, hogy önmagára kártékony módon ismét ezen kelepce peremén egyensúlyozzon, éppen ezen elhatározása vezette azon tettére, mely egyszersmind kedve, s hajlandósága ellenére is való cselekedetnek minősíthető, legalábbis önnön szemében bizonyosan, hisz mikor csupán bágyadt csettintésébe kerülhetett volna a csábítóan domborodó test birtoklása, s könnyed szava elégnek bizonyult volna ahhoz, hogy többszörösen is megkapja azt, mire mind jobban vágyik, inkább vacsorát vezényelt, melynek során megalkudhatnak. Tisztább, higgadtabb elmét kívánt magának ezúttal kieszközleni, s lám, a csalfa cafka akként tetszik, ismét egy paraszthajszálnyival előtte jár, lévén ledér ruházata korántsem arról árulkodik, mintha hagyná kellő kimértséggel futni gondolatait. S ha ez nem volna elég, törleszkedő macska módjára simulnak füleibe a szavak, melyek végtelen magabiztosságtól nehezek, jelezvén, mily bizonyos a nőszemély a győzelmében.
Érdeklődést mímelve hümment, mint ki csodálja a lakomaszámba is beillő terítéket, mely természetesen igaz, hisz két esztendei kása és esetenként hideg sült, korántsem mondható minden kívánalmát kielégítő étkezésnek, ezen ínycsiklandó fogások sorához mérten pedig, mintha frissen sütött cipóhoz hasonlítana egy darab megázott papirost, mit galacsinná gyűrtek. Így tehát jómaga is elhelyezkedik az alacsonyra szabottsága miatt felettébb kényelmesnek ígérkező asztalka mellett, a nemesi körökben használatos illemet messzire kergetve, hisz akként helyezkedik, hogy mind az asztallapon felhalmozott étkeket, mind pedig a kurtizán kívánatos vonalait kedve szerint elérhesse.*
- Tehát, mily ok is vezérelt azon döntésedre, mely miatt most itt időzök, s vagyonod apasztom, Édesem?
*Kérdi egészen ellágyult, majdhogynem arrogánsan nyílt módon adva hangot érdeklődésének, hisz a tárgyalásokat meg illik kezdeni valahol, s mivel épp két kellemetesen öblösnek tetsző kelyhet tölt meg szemet gyönyörködtetően bíborló, száraz itallal, megfelelő a pillanat egy efféle felütéshez. Ennek elősegítése érdekében, mármint a nőszemély elbizakodottságának néminemű megingatása gyanánt emeli meg a kiszemelt poharakat, s helyezi kettejük elé, felszabaduló jobbjával mintegy puszta véletlenségből fakadó elragadtatottságtól vezérelten, mozdul a vágykeltő vonásokkal hintett arc felé, ujjhegyeivel becézve annak ívét, s annak nyomán futva a vöröslő tincsek közé, egészen a tarkóra simulva. Ha pedig, ujjai úgy tetszik, némiképp engedetlenségbe kezdtek, úgy nem ágál ellenük, mindössze, mintha a korábbi, igen csúfosra s durvára sikeredett cselekedetét kívánná feledtetni, vonja közelebb a másikat, s hajol oda maga is, rég volt közös napjaikból idézett, türtőztethetetlen birtoklási vágytól izzó, mégis lágy csókkal kívánva elragadni a másik ajkait, már amennyiben a tárgyalópartner nem tekinti jóval fontosabbnak az egyezkedést egy efféle apró közjátéknál.*