Nincs játékban - Gazdagnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínGazdagnegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 488 (9741. - 9760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

9760. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-20 19:12:01
 ÚJ
>Corvyrius Cwa'Charys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*Gondtalan, már-már hányaveti lépteinek sorát nem folytathatja túlzottan sokáig, lévén a fürdő nincs oly messze a ház belsejétől, miként az útszéli tavernák közül azoknál, melyek egyáltalán birtokolnak tisztálkodásra alkalmas helyiséget, így a már megcsodálásra került fogadóteremben találja magát pár szívdobbanással azután, hogy kilépett a megcsappant párájú szobából. A látvány pedig valamelyest mellbe vágja, korántsem a bútorok minősége, avagy a falakat díszítő elemek választékossága, sokkal inkább az ablakrésen kifelé bámuló kurtizán alakja tesz rá efféle hatást, miként felhőtlennek, távolinak rémlően magasodik vérszín hajának hullámaival ölelten.
Túlontúl ismerős látvány, túlságosan idilli kép, melyet jó érzésű halandó nem zúzna össze olyan botorságokkal, mint a torok köszörülése, avagy az illetlenül sok zaj csapása. Oh igen, a szépérzékkel megáldott halandók sok mindent nem tesznek meg, melyre saját személye rákényszerült az utóbbi hónapok túl hosszú füzére során, mégsem mehet el csak úgy, pár sóhajnyi kényelmes szemlélődés nélkül a látvány mellett. Ám azt sem hagyhatja, hogy a számító nőszemély elkönyvelhesse magának, győzelmet aratott ismét, s egyetlen csábosan búgó szavára ismét fegyverre kap, s odaveti magát bármely veszélynek, csupán elismerést láthasson azokban a végtelen mélységgel csillogó szemekben.
Épp ezért gyakorlott, üldöztetése során tökélyre fejlesztett metódussal mossa le vonásairól a futó magasztosságot, s helyére a jól megszokott, a halál kapujában is letörölhetetlennek sejlő, pimasz mosoly kerül, oly halovány töltettel, mely leginkább a lehetőségeket méregető kereskedő szerepéhez volna leginkább illő, s ha már így hozta a kettejük korántsem egyszerűnek mondható helyzete, készséggel ölti magára ezt, a leginkább sötét ügyletek megtárgyalásához szokott kifejezést. S újfent azokkal az arcátlanul hanyag léptekkel indul tovább, figyelmen kívül hagyva a vacsorához terített, akár fekvéshez is kellően alacsonynak rémlő asztalt, épp úgy, mint a katonás rendben sorakozó palackokat, melyek többségét előre sajnálja, lévén nyakuk minden bizonnyal kitekerésre ítéltetett, bármennyire is kellemes látványt keltenek a fények, mik az üveg fogságába rekedt folyadékokon táncolnak.
A vállán átvetett fegyverövet, min odaadóan függ a megkopott markolatú hosszúkard, kényelmes, széles mozdulattal emeli el, s ereszti kellő mélységbe ahhoz, hogy a kandalló előtti szőnyegen hangos csattanás, avagy koppanás nélkül feküdjön el a fegyver, mikor ujjai közül kisiklatja a veretes bőrt. Szinte le sem lassít, míg ezt kieszközli, s már mozdul is tova, minden lopakodás, osonkodás, avagy csalárdság nélkül közelítve a háttal álló nőszemély felé, puszta figyelmességből, hogy kellőképp felhívhassa jelenlétére a másik figyelmét az esetleges megrettenés elkerülése érdekében.*
- Mi kellemeset lelt a kertben a ház úrnője, mi figyelmét ily mértékben leköti?
*Suttogja a valódi érdeklődés halovány szikráját sem tartalmazó hangon a kurtizán bal fülébe, mikor mögé lépve szemtelen mozdulattal karolja át derekát jobbjával, kissé maga felé húzva, így vonva fedetlen mellkasáig a helyenként még nedvesen hűvös tincsekkel takart hátat.*

9759. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-20 18:42:31
 ÚJ
>Elayras Osh, Rubin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*Nem felejti el megriszálni magát, ahogy kifelé halad a fürdőből. Nagyon egyszerű a dolog, elég csak annyit tenni, hogy lábait kicsit keresztbe téve egymás előtt, lép előre. Ettől csípője minden lépésnél kissé kinyomódik oldalra, s ha ügyesen csinálja, az egész vonulás szemet gyönyörködtető látvány. Ki nem hagyná, hogy ebben részeltesse Corvyrt. Aztán csukódik mögötte az ajtó.
Innentől kissé felgyorsul, hiszen már nem kell csábítani senkit. Lépteit megnyújtja, menet közben bújik papucsba, és ezúttal nem bekiáltja a lányt a konyhából, hanem maga lép be a sültek illatától terhelt levegőjű helyiségbe.*
-Fertályóra múlva hozhatod a sülteket. Teríts a kandalló előtti asztalra. Igyekezz Shantal!
*A lány egy pukedlivel kísérten válaszol a megszokott, "Igenis Úrnőm!"-mel, Rubin pedig fordul, hogy egyenesen hálószobájába vegye az irányt. Testéről eddig nagyjából leszárad a víz, egy teljesen száraz másik lepedővel haját szárítja meg, amennyire csak tudja. Tincseit végül kifésüli, hogy aztán néhány könnyed mozdulattal rázza meg, ezáltal a vörös zuhatag valóban olybá válik, mint a vérben hullámzó tenger. Nem tűzi fel, hagyja végig folyni hátán, vállain át mellkasán is. Viszont Corvyrnak szán némi meglepetést.
Nem felejtette el persze, hogy miféle öltözéket javasolt számára a férfi az imént, de Rubin pontosan tudja, hogy ami keveset mutat, az többet láttat. Fiókos szekrényéhez lép, és a felső fiókot húzza ki. Néhány pillanatig nézelődik, ujjaival lökögeti félre a finom selyemneműket, míg nem egy gondosan összehajtott fekete nem kerül elé. Megáll, és szélesen elmosolyodik. Igen, a fekete az tökéletes lesz, jó kontrasztot ad fehér bőréhez, és vérszín tincseihez. Maga a ruhácska igen egyszerű. Ujjatlan, csípőig érő darab, elől teljesen nyitott, mell alatt szabott, és a keblek vonalában csupán egy-egy keskeny selyem szalag fogja elől össze. A szélénél talán három ujjnyi széles fodor fut körbe. Tartozik hozzá egy aprócska alsónemű is, mely csupán néhány pántból, egy tenyérnyi láb közötti anyagból, és az ölet elfedő, a ruhát is díszítő fodorból áll.
Ezt veszi most magára, és a tükörbe pillant. Megelégedéssel tölti el a látvány.*
-Jó lesz.
*Kacér pillantást vet önmagára, halkan felnevet, és megfordulva elhagyja a hálót. Kint a kényelmes szalonban, a kandalló közelében lévő asztalon már díszeleg a teríték, tányérok, kések, villák, széles szájú kelyhek, s palackban borok. Már tényleg csak az étel hiányzik róla.
Rubin nem ül le, inkább kipillant az ablakon a kertbe, ott várja, hogy Corvyr végre megérkezzen. S már hallja is, ahogy nyílik a fürdő ajtaja. Szándékosan nem fordul meg, még nem mutatja magát, így a férfi csak a rövid, csípőig érő, fordos aljú ruhát láthatja, melyet felül eltakarnak a félig nedves tincsek, s alóluk a hosszú hófehér combok villannak ki.*

9758. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-20 16:42:24
 ÚJ
>Dryrron Jaeckrun avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Namos ház// 
//Syss szobája// 

*Embert ölni nagy teher. Félvért ölni is, ha már itt tartunk. Dryrron nem képzeli, hogy a kicsi, ártatlan és borzalmasan félénk, vinnyogó tündérke elbírná egy gyilkosság terhét. Keveset tud ő Syss eddigi tetteiről! Az, hogy hirtelen megvadul a kislány egy furcsa és hirtelen jött dolog, de nagy lépés van egy kis vagdalkozás és valaki életének kioltása között. Fizikailag csupán egy kevés plusz erő kell hozzá de legtöbbek kezét megállítja a lelkiismeret sokszor néma ám mégis erőteljes szava.
Akarva-akaratlan a felemás szemű véget vet a tündér álmodozásának. Az ő fejében nem ilyen képek peregnek le, ott inkább egy ketrec a megvadult kisállatnak, meg szoros kötelek szerepelnek. Természetesen csak a legpuritánabb értelemben.
Karjainál fogva rázza meg a férfi a lányt, nem engedve, hogy a lendülettől hátra eshessen.*
- Majd pont…! *Morogja a férfi fogai közt szűrve a levegőt. Jelenleg igen kínos volna, ha valaki betoppanna.* Előbb magyarázatot várok!
*Syss vergődése közepette majdnem eléri Dryrron száját, a fogak közvetlen az arca előtt kaffannak. Elborzadva hőköl hátra.*
- Még harapsz is?! *Próbál nem gúnyolódni, helyette nyugalmat erőltetni magára. Nem várhatja el, hogy a kicsi lehiggadjon és válaszoljon a kérdéseire, ha ő maga sem képes rá.*
- Ha hajlandó vagy megnyugodni… És elmagyarázni mi ütött beléd, elengedlek. De csak akkor, ha megígéred, hogy nem próbálkozol többet ilyen sületlenséggel! *Fejével a kés felé bök, közben egy pillanatra függeszti csak fel a szemkontaktust.*

9757. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-20 13:54:39
 ÚJ
>Syessiss Opsyscalla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 31

Játékstílus: Vakmerő

//Namos ház//
//Syss szobája//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz!//

* Attól nem kell egyelőre tartania, hogy véletlenül túl mélyre nyomja a kést, és elvág egy fontos artériát. Nem, abban semmi élvezet nem lenne. Kivéve, a halálfélelmet látni a két különböző szemben, és a vergődést a földön, miközben kezével leszorítja, és ujjai között túlságosan is gyorsan átcsorog a vörös nedű, melyet utána egyesével, minden ujjáról lenyalna. Az elfehéredő bőr látványa, az élettelen szemek, az utolsó néhány rúgás, melyet még teste produkál. Gyönyörű látvány, kétségtelen, de nem elég a szenvedés, szenvedély is kell. Ennél több kell. Teljes átéléssel, hosszan kínozni, élve lenyúzni róla bőrdarabokat, ujjainak csontjait kifordítani a hús és bőr védelméből, mindezt mialatt hosszan csókolja a férfit, s kiharapja annak nyelvét, a vér pedig ellepi mindkettejük arcát. S végül, mikor már kiélte minden eddig elnyomott vágyát, az ölébe fekteti a szeretett férfi fejét, és saját körmeivel kaparja le a bőrt arról a szép kis torokról, s tépi el az ütőeret, öle pedig Dryrron vérétől áztatott medencévé válna, melyben maga a férfi az egyetlen fürdőző tünemény, kiről hamar lemosódik az élet undorító piszka, s teljes szépségében, a halál veres színében pompázó madárrá változva felszabadul minden korábbi lánca alól, s csak és kizárólag a tündérhez köti magát.
Ezen gondolatok futnak át rajta, míg a félvér vérét ízleli. Olyan szép lenne.
Még egészen sokáig nyalogatná a kést, de úgy tűnik, hogy a félvér igencsak irigy fajta, s nem akarja csak úgy megosztani vele a gyönyört.
A kezébe hasító tompa fájdalom, és a padlón fémesen csattanó hang bőven megteszik a hatásukat; Syss megdermed, ugyanis nem tudja, mit akar a férfi. A következő pár pillanatban minden olyan gyorsan történik, hogy reagálni sincs igazán ideje, csuklói máris satuban vannak, és valószínűleg pár pillanat, mire háta a hűvös padlónak nyomódik. A kiáltásra szemeit s száját összeszorítva vergődni kezd. Havas haja mögötte lepelként terül szét. *
- Engedj el!
* Nyögi félhangosan; nem túl halkan, s nem is sikítva.
Ha Dryrron óvatlanul közel hajolna a tündérhez, úgy kihasználja a helyzetet, és megpróbál ráharapni az ajkára. Mármint a félvérére, nem a sajátjára. Ezen kívül sokkal többet egyelőre nem tehet, hogy kiszabaduljon. *


9756. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-19 21:03:50
 ÚJ
>Erindile Lorakalyn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Atehaner Nemarek//

*A férfi úgy néz ki valamiért próbál szimpatikusnak mutatkozni. Egy kicsit erőltetettnek érzi a dolgot, mintha minden mondatát percekig tervezné, de úgy dönt nem agyalja túl a dolgokat.*
- Köszönöm szépen, igazán kedves vagy. *Válaszolja Szürkének, majd elindul a férfi után. Kisvártatva új területére érnek a városnak. Felüdülés számára végre kiérni az előző poros, romos közegből. ~Ez lesz a Gazdagnegyed, már dereng valami. Ez talán már túl giccses is az én ízlésemnek.~ Állapítja meg a házakat vizslatva, ritkán nyilatkozik elismerően a kőrengetegekről. Számára mindig is a saját népének építészete lesz a legszebb a világon. Amikor a férfi közli, hogy nem kell az aranya, a szemöldöke magasra szökik a meglepettségtől, hiszen mi másért akarna neki segíteni? Amikor meghallja a harcra való felhívást, akaratlanul is elmosolyodik. ~Jó vicc, hiszen elég jól bánok a karddal. Sebaj, szórakozásnak első osztályú lesz.~*
- A kihívást szívesen elfogadom, de nehogy aztán meglepődj! Hogyan szólíthatlak? *Kérdezi meg, mivel kezdi megkedvelni. Összességében elég érdekes és kettős véleménnyel van róla, de szórakoztatónak találja a társaságát.*
- Engem hívhatsz Erin-nek, általában így szólít mindenki. *Teszi hozzá kisvártatva. Elég messzire eljutottak már a díszes utcákon is, reméli hamar elérik a barakkot.*

9755. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-19 18:52:32
 ÚJ
>Leandana Thargodar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1542
OOC üzenetek: 99

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*Ha éppen nem röhögne, valószínűleg akkor sem tiltakozna különösebben az ellen, hogy az asztalra szorítsák és az ellen sem, hogy lecibálják róla a nadrágot. Az üvegeket még meg sem kaparintotta, hogy beléjük szagoljon. Még csak illendőségből sem kéreti magát, meg a röhögéstől amúgy is nehezen menne. Mivel ő nem volt olyan előrelátó, mint Zia, hogy levegye a csizmáját, így a gatyája bokatájt megakad, ez pedig csak egy viszonylag kis terpeszt tesz lehetővé, így aztán Laor mozgástere sem akkora, de azért elegendő. Látszólag pedig a férfit a folyamatos vihogás sem zavarja.*
- Pofika, a baj azzal van, hogy beszédre használod túl sokat.
*hátravetett fejjel röhög, szinte akár még bájos is lehetne ha csak szűziesen kuncogna és nem pedig hiénakacajt hallatna. Mindazonáltal Laor tökéletesen tisztában van azzal, hogy nem egy szűzlányra támaszkodik éppen, meg azzal is, hogy történetesen úgy be van tépve, mint hat másik. Illetve nyilván a saját kangörcse is jelentősen segít abban, hogy ne érdekelje a röhögés. A másik kettő időközben már megszabadítja egymást a ruhától és hát a lényegre is térnek, Laor meg azzal szerencsétlenkedik, hogy lecibálja Lea ingét, amivel az a bökkenő, hogy nem gombos végig, azt pedig amit ki lehetett gombolni már megtette Lea. Szóval nem repül le róla egyetlen gomb sem, Lea ezen akkor is röhögne, ha amúgy nem tenné, a válla fölött hátrapillant, mert valahogy meglepett és buta arcot vár a másiktól akkor, amikor észleli ezt a körülményt. Ha a fejét használja, akkor könnyebben megszabadíthatná Leát az ingtől, csak az a bökkenő, hogy az agyában már nincsen elegendő vér, sőt talán semennyi sincsen, mert ugye egy egészen másik testrészébe vándorolt mind. Lea viszont készséges és igyekszik kibújni a nevezett ruhadarabból, ehhez azonban az kell, hogy Laor legalább egy kicsit leszálljon a hátáról. Ha ezt a férfi megtette, akkor előkerülhetnek Lea cicijei is a textil alól, meg a tenyeret formáló hegtetoválások a csípője két oldalán, meg a bőrébe vésett rúnák a gerince vonalán, meg a Thargodarok szignuma - szintén a bőrébe vésve - a jobb alkarján, a mellesleg nincs annyira eleresztve, de a hegekből készült tetoválásokhoz szemlátomást vonzódik. Mint minden jó barbár.
Ha sikerült megszabaduljon az ingtől, akkor hagyja, hogy Laor újra visszaszorítsa - ha akarja - az asztalra, mert Lea nagylelkűen visszahasal. Borostyánszín tekintete a másik kettőn függ, és bár még mindig folyamatosan vihog, de mégis nagyon izgatónak találja a látványt, meg az egész helyzetet. A röhögésen túl már hallatszik a zihálása is, aztán pedig kinyúlva fekszik végig az asztalon, ő nem akar ölelkezni, mert még mindig vihog, de Laor ettől még hozzásimulhat.*
- Cserélünk párt?
*kérdezi rekedtesen, és mivel Ziát fixírozza, ezért biztosra vehető, hogy a vörösre cserélné le Laort, noha egyelőre még csak piheg és vihorászik.*

9754. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-19 17:10:29
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*Elégedett kis sunyi vigyorral nyugtázza, hogy csak elismeri Syd a diagnózist, avagy saját őrületét.*
-Tetszik.
*Súgja halkan, vagy épp csak leheli itt a nagy összefonódás határán. Búgató szer ide, vagy oda, nem tartja ágyából kizáró oknak a másik fél mentális problémáit.
Engedve simul a félvér karjaiba, s bár a szer hatásától már szenvedélyes partner lenne, most erővel kell visszafogja saját magát, hiszen a penge igen közel jár bőréhez, még inkább izgatóvá téve a helyzetet, még inkább fokozva vágyát. Piheg csak halkan, csókol vissza óvatosan, még a szike ingét oldja meg. Hasonló játékoknak bőrén nincs nyoma, pusztán egyetlen seb éktelenkedik jobb oldalt, bordái alatt, varratok nyomával, fehéren. Csípőjét készségesen mozdítja a penge alá helyezve nadrágjának gombjait, még jobbjával a félvér nyakát fogva át tartja magát a művelet közben.
A pengén túl, a csókok rohamát kéjes kis nyögésekkel tűrve, és viszonozva türelmetlenül próbálja kihámozni újra a pasit ingéből, hogy immár lényegesen sóvárabban érinthesse mellkasát, ízlelhesse bőrét, téphesse le vadul vállairól a feleslegessé vált ruhaneműt, és bajlódhasson övével, nadrágjával.
Nem, ez nem a hosszú előjáték órácskája lesz. Bár élt benne a remény, de a drog minden türelmét elmosta. Kapkodva, a másik segítségével szabadítja ki mindkettejüket mindennemű textil fogságából, már igazán a pöttyök se érdekelik sehol, hogy a következő percekben vágyát elégítse ki, csak akkor törődve Danával, és Laorral, ha aktívan beszállnak kedélyeinek hevítésébe, tompításába.
Majd zihálva, kimerülve, de lényegesen nyugodtabban bújik lángszín kobakjával Syd mellkasához, hálásan ölelve, simogatva, teljesen normális nőnemű lény reakcióit adva.*

9753. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-19 15:04:43
 ÚJ
>Dura Wragrak avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Érkezés//

- Igen. Tisztességesen. Szemtől szemben. Az orkok büszke népség, ezt nem tudtad? Az az igazi győzelem, ami szemből érkezik, és nem hátulról. Én legalábbis ilyen orkokat ismerek, és így tanította az öregem. *magyarázza rekedten, és kissé talán unottan is, mert el sem hiszi, hogy ez tényleg magyaráznia kell. Ha olyan nagyon okos ez a gnóm, akkor ezt miért nem tudja? Persze vannak orkok, akik nem olyanok, mint ők a falujában, ezt tudja jól... főleg azok akik atyjára is rátörtek és életét vették... de azok is szemtől szemben harcoltak, és nem cselszövéssel.*
- Szegény negyed? Én hatalmas házakat látok... felesleges és nagy házakat... csak mocskosan és büdösen... *morogja. A felkiáltásra aztán elvigyorodik.*
- Anyám ork volt, milyen eszes megállapításaid vannak. És még én vagyok a hülye? *vigyorog.*- A sün meg csak akkor jó, ha már kifordítottad a bőréből. De akkor aztán remek pörkölt lesz belőle! Csak ne lenne olyan átkozottul kicsi, mint Te... túl sokat kell összekapdosni belőlük, és túl sok kukaccal kell felhígítani a levét, pedig a kukac sokkal jobb disznóhoz... *sóhajt fel szomorkásan, mintha tényleg olyan nagy baj lenne, hogy az ízletes sün pörkölt mindig kevés, és kukaccal sűrítik.
De aztán egyre jobban kezdi érdekelni az, amit a lány mond. Elismerően bólint egyet a háta mögött, mikor a gnóm elismeri, hogy önteltek és okoskodók. De aztán jönnek azok a dolgok, amiket már tényleg nem ért.*
- Ratraszug? Hát az meg mi a fene? *kérdezi őszinte érdeklődéssel, aztán bevillan valami, mintha a nő említett volna már valami hasonlót a "beszélgetésük" folyamán.*
- Onnan származol? Az egy faluja a népednek? *kérdezi.*- Én sem láttam sokáig harcot, habár az öregem tanított a bátyáimmal együtt. De jobb volt békességben. *teszi még hozzá kicsit halkabban, majd ismét érdeklődve hallgatja a másikat. Bólint arra, hogy csak találnak valamit, miközben beérnek a valóban pompázatos házak közé. Dura meg se szólal egy ideig, ahogyan bámészkodik - nem titkoltan őket is megbámulja mindenki, de ez fel se tűnik neki - csak nézi a hatalmas viskókat, és próbálja feldogozni a méretüket meg a küllemüket.*
- Ezek meg mik? *teszi fel a kérdést aztán valóban őszinte érdeklődéssel. Sokféleképpen feltehette volna ezt, de nem talált jobbat arra az egészre, amiben sétálgatnak. Az imént még mocsokban, romok között sétáltak, most meg olyan hatalmas házak veszik körül őket, hogy az egész faluja elférhetne némelyikben. Ezt valahogy nem képes felfogni. De nincs is ideje sokáig ezen rágódni, mert a nő meghallja motyogását, és úgy tűnik rá is harap a témára.
Dura leveszi a tekintetét a házakról, majd elkomorodva mered maga elé.*
- Segítséget... és információt... hogy mi történt... miért... "lettek közelebb a dolgok". *próbálja megtalálni a szavakat. Aztán felmordul, mint egy mérges vadmacska.*
- De menjenek a nyüves föld alá azok az emberek, akik nem segítenek rajtunk, amikor mi mindig segítettünk a nyüves embereken... *morrantja a szavakat. Az persze mellékes, hogy a falubeli emberek nem az Artheniorbeliek. De Durának az ember az ember... ahogyan az ork is mindenki számára ork marad. A falubeliek nem harcosok, de itt gondolta talán akadhatnak katonákra... ha mégsem... hát reméli, hogy fivére több sikerrel jár a Kikötőben.*

9752. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-19 14:40:34
 ÚJ
>Laor Vylnis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1066
OOC üzenetek: 34

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//

*Fogalma sincs, hogy mit zagyvál itt össze neki a vörös hajú a zakkantságról. Mert mi is van? Lea finoman, illedelmesen kacarászik, egy pillanatra sem lépve át az illendőség határát. Kedvesen évődik Laorral, mindezt olyan ellenállhatatlan bájjal és decensen teszi, hogy legjobb körökben is szívesen látnák. És Laor is igazi úriember, kellő tisztelettel és csodálattal közelít szíve választottjához, bókol neki és épp csak futó csókokkal hinti be a lány szeplős arcát. Ezzel szemben alkalmi társaságuk fertelmesen viselkedik. Mint az üzekedő nyulak. Minden civilizáltságot levetkezve lihegnek egymás nyakába, a bűnös kéjvágy láthatóan elvette amúgy is kevés eszüket. Beteges fantáziájukban mindenféle kis pengék és a vér is szerepet kapnak, és Laor szerint az ilyen féktelen orgiák gyakran csapnak át erőszakba, ahol a kívülállónak is jó résen lennie. Persze csak mesélték neki olyanok, akik részt vettek ilyen mulatságokon. Ő nem ilyen. Most például Lea az asztalra hasal, ahogy az úrilányok szokták, ha nem érik el az italt, és ő maga nem fogja visszaélni ezzel a kiszolgáltatott helyzettel. Minden tettét a segíteni vágyás vezérli, így azt is, amikor Lea mögé lép, egyik tenyerével a lány hátára nehezedik, hogy esetleges fickándozását megfékezze, másikkal pedig a nadrágját igyekszik lecibálni róla, a harmadikkal pedig saját övét lazítja meg. Mint már említettük volt, ő nem olyan, csak hát a tömegből sem akar kilógni. A próbálkozás közepette ráhasal Lea hátára, kicsit meg is harapdálja a fülcimpáját.*
- Baj, hogy túl sokat jár a szám? Megígérem, ezentúl nem fogom használni.
*Lihegi a lány fülébe, szorosan hozzá simulva. Ha ez kell neki, hát legyen. Úgyis vannak, akik szerint a testi szerelem már nem a régi, mióta a nők is élvezik.*
- A te bugyborékolásod hidegen hagy, én nem szeretnék hörögni. Legalábbis nem azért, mert egy pengét vágtak belém. *veti oda kicsit tétovának látszó félvérnek, aki még csak most jut el odáig, hogy eleget tegyen a felszólításnak, és levagdossa a ruhát a vörösről* A gond az, hogy nem törődsz eléggé azokkal a cicikkel. Például még nem is láttam őket.
*Természetesen az nem lehet, hogy képmutatással vádolják, miszerint olyasmit vár el mástól, amit maga nem tesz meg. Ennek jegyében igyekszik lehámozni a reményei szerint még mindig alatta hasaló Leáról az inget, s mivel ebben a helyzetben a gombokkal kevéssé boldogul, egy hirtelen rántással próbálja leszakítani őket. Ezek után a göndör hajú hamar pucér lehet deréktól felfelé, kár, hogy hassal az asztal lapjához simulva az izgalmasabb részletek még rejtve maradnak. De ez lesz a következő lépés.*

9751. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-19 13:57:52
 ÚJ
>Ziraniel Fenle avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

// Ki lesz a vacsora? Haril, Rim, Antri //

* Haril odalép Zira mellé a kandallóhoz, leteríti a földre a koszos, vizes rongyot. Kijelentéséből úgy tűnik, fél-elfünk nem kíván egy percnél sem tovább maradni ezen a helyen. Leánykánk felnéz rá. ~ Talán ő is különösnek találja Rim viselkedését? ~ Mivel a férfijú arcából nem tud leolvasni semmit, hogy mi járhat éppen a fejében, így tekintetét újra a ropogó tűz ejti fogva, és révetegen belebámulva hallgatja Rimet, hogy miképpen találkozott a kis tündérrel. Ahogy a történet kibontakozik arcára rémület, majd aggodalom ül. Szegény kis Tünci bizonyára nagyon meg lehetett valamitől rémülve, mikor rátalált mindannyiuk jótevője, a selymes hajkoronás nőszemély. De vajon tényleg jótevő? Ezt nem tudhatja hősünk. Eddigi tettei alapján annak tűnik. De túlságosan is jószívű, ami gyanúra adhat okot. Éppen ezért jobb ha nem lankad a figyelmük.*
- Lehet, hogy a szülei kétségbeesve keresik! Ez borzalmas! Minél előbb ki kell deríteni, hol vannak! * Fordul el a kandallótól Rim felé, aki az előbb még itt melegedett velük egy pillanatra, de most már a pamlagnál álldogál. A nő már ott tart, hogy aludjanak itt. ~ Komolyan? Ennél már tényleg nem lehet furcsább ez a nap! ~ A nagy fekete szőrcsomóra tekint ő is, még mindig jóízűen szunyókál a kanapén. Tovább hallgatva Rimet, kezdi úgy érezni, hogy talán mégsem kellene egyből a gonosz kategóriába besorolnia ezt a nőt. ~ Lehet, hogy magányos! Elvégre csak egy macska a társasága! Kész csoda, hogy nem beszél magában! ~ Bizony tündérkénk is egyedül érezné magát egy ekkora házban. Ő maga is megragadna minden alkalmat a nő helyében, hogy ne legyen egyedül. Szinte már szánakozva tekint a nőre, bár tudja jól, messziről jött ember azt mond amit akar. De miért hazudna? Mit tehetne vele ez a nő? Nem valószínű, hogy pitét csinálna belőlük. Nincs rászorulva, hogy ily módon jusson élelemhez, és arra sem, hogy a belőlük készült finomságot a piacon árulja. Félelme, hogy pite lesz belőlük, kezd halványodni.*
- Én azért félnék a helyedben, hátha Haril hátra köti a sarkad míg alszol!* A nőre visszamosolyogva megindul a pamlag felé és letelepszik a macska mellé.*
- Te mit gondolsz Haril? Maradsz? Én még szeretnék Tüncivel beszélni, hogy mégis hol vannak a szülei! De amennyire kimerült, biztosan reggelig durmol! Mennyire fontos azt elintézni valód?* Kérdőn tekint a fél-elfre. Nélküle azért nem merne itt maradni, viszont tündértársa sorsa is aggasztja. Mit keresett egyedül az utcán egy ekkora gyermek, rémülten bujdokolva?
Ha Haril úgy dönt, hogy távozik, akkor hősünk is iszkol elfele. Bátorság híján nem merné Rim otthonában álomra hajtani a fejét. Hátha anélkül ébredne. ~ Badarság! Kinek kellene az én bugyuta, kócos fejem? ~ Már majdnem elkuncogja magát a gondolattól. Az ő aprócska feje kiszárítva lógna az ajtóban üdvözölvén a vendégeket. ~ Micsoda ötlet! ~ Nem bírja tovább és hahotázásban tör ki.*

9750. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-19 11:20:53
 ÚJ
>Corvyrius Cwa'Charys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*Komolytalan, felhőtlen percek ölelik körül kettősüket, mintha a külön töltött időszak sosem esett volna meg, s gondtalan életvitelük töretlen kísérte volna életüket, hol fittyet hányva mindenre s mindenkire, élhették világukat. Megkapó érzés, valamelyest felkavaró gondolat, mely szerint miképp alakulhattak volna az eltelt évek, amennyiben nem úgy fordul a szerencse, miként történt. Meglehet, már rég felhagyott volna mindkettejük a másik kényes figyelmet igénylő felkéréseivel való foglalatoskodással, s mostanra valóban egy számukra megfelelő, kellően pazar s félreeső vidéken töltenék idejüket, épp oly végtelen ráéréssel, miként az arany biztos támogatásába született nemesek.
A kurtizán kijelentése söpri félre ezen lehetőséget, mellyel kijelenti, bizony nincs hangulata komolyan venni az incselkedő fenyegetést, s korántsem kíván félni tőle, ám az, hogy ez valóban igaz-e, tekintve érkezését követő cselekedeteit, miket mérhetetlen átitattak még a hajszából fakadóan ellenséges indulatok, egyelőre rejtve marad. Persze elfogadhatná, avagy beláthatná, a nő ígéretéhez, s saját kívánságának eleget téve nem terhelné hazugságokkal, jobb az óvatos kételkedés, főleg egy efféle némberrel szemben.
Megszokás szülte a mozdulat, mellyel támaszt kínál a kurtizánnak, megkönnyítve így a dézsából való kilábalást, mégsem követi, részint a komisz kedvvel a hattyúfehér testen futkorászó vízcseppek keltette látvány kiélvezése, másrészről pedig a felé nyújtott szappan miatt, mit némi mélázás után fogad csak el, futólag szagolva meg a tisztálkodó szert, elkönyvelve, a vörös zuhatagú nőszemélynek továbbra sem változott ilyen téren az ízlése, bár jómaga sosem bírta számon tartani a hóbortokat, melyekhez hozzá kényszerült szokni, most is mindössze az illat ismerőssége az, mely megadásra készteti jelen témában.
Az öltözés helyének felfedésére csak biccent, láthatóan túljátszott nemtetszéssel, mely jóval inkább a másik teste köré csavarodó fürdőlepedőnek szól, mint a számára előkészített ruhaneműnek, s elégedetlenkedése kitart egészen addig, míg a kurtizán a távozás mezejére nem lép, mintegy követelést támasztva, mely gyorsabb készülődésre volna hivatott késztetni. Az ellenkezés mégis ott kelletlenkedik bensőjében, ha máshogy nem, legalább ily módon meg kívánva váratni a másikat, fittyet hányva a meglangyosodott vízre, s a mardosó éhségre, mely az ajtó nyílásával beáramló sültek szagától oly erővel hasított bele, mintha bizony vasalt csizmával tisztelték volna meg gyomorszáját.
Gépies mozdulatokkal csutakolja végig magát a kapott illatszerrel, unottan facsarva ki a lehető legtöbb vizet tincseiből, végül kiemelkedve a dézsából, vajmi keveset foglalatoskodva azzal, mit is hint be a kikászálódás közben röpködő permettel, már amennyiben az nem érintheti vértezetét, avagy a deszkára akasztott fegyverövön függő kardot. Túlságosan tiszteli ahhoz atyját, hogy ne legyen körültekintéssel a tőle elorzott felszerelésre, mi eleddig oly készségesen szolgálta, felfogva a halálosnak vélt csapások záporát.
Ráérős mozdulatokkal dörgöli szárazra magát a kikészített törölközők egyikével, érdektelenül hajítva a fürdő padlójára az elhasználtnak ítélt alkalmatosságot, s lép a ruhaneműk irányába, pár szívdobbanásig felvont bal szemöldökkel méricskélve a kínálatot, hogy kedve szerint a vászonnadrág, valamint a kényelmesnek szánt lábbeli mellett döntsön, érintetlen hagyva mind az inget, mely hajzata jelen állapotában szinte azonnal átnedvesedne, valamint az alsóneműt, melynek szerepét, mindössze hűvös, télvíz idején megszokott éjjelek alkalmával ismerte el mindigis, lévén nem holmi úri piperkőcnek nevelték.
Így tehát a sötét árnyalatú vászonnadrágban, s a valóban egész tűrhetőnek tapasztalt lábbeliben, vállán átvetett fegyverövvel kezében lép ki a fürdőből, mit sem szemérmeskedve fedetlen felsőteste, avagy helyenként még összetapadva száradó tincsei miatt, elnyújtott, hányaveti léptekkel indulva vissza a fogadóterem irányába, mind türelmetlenebb morajlással gyomra irányából, mely úgy tetszik, elérkezettnek ítélte az időt arra, hogy kikövetelje magának a beígért vacsorát.*

9749. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-19 10:46:31
 ÚJ
>Elayras Osh, Rubin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*Rubin mindig is szívesen játszott. Hol felnőtt szerepeket vállalt magára, hol gyermeki áhítattal és ártatlansággal vetette bele magát a játékba, mindig pontosan időzítve és jó érzékkel eltalálva, mikor kell és szabad ezzel elterelni a kényes pillanatoktól az időt. Ezerszer nyúlt már hasonló megoldásokhoz, ahogy most is. Könnyeden lett gyermek, s fröcskölt a vízben. Még is volt ebben valami komolyabb szándék is, hiszen imádta a férfi arcáról legördülő vízcseppek látványát.
S karok fonódnak dereka köré, a másik mozdul és fordul. Épp csak annyi ideje van, hogy egy aprót sikkantson, majd nagy levegőt vegyen, s már buknak is alá. A víz elborítja fejét teljesen, a vörös zuhatag eggyé olvad vele. Szemei nyitva vannak, mintha a félhomályban is megpróbálna látni. Felnevet, ajkai közül heves buborékokkal tör a felszín felé a levegő.
Aztán a pillanat lelassul, és megáll. Látja, ahogy a vízbe merevednek a légbuborékok, látja Corvyr arcát, az éppen lecsukott szemhéjakkal, a víz alatt is pimaszul mosolygó ajkakkal. Az idő megáll, és az emlékek raktárában ajtó nyílik.*

*Könyörtelenül fülledt nyári nap bágyasztja Pirtianes városát. A lakói házaikba húzódnak a szokatlan hőség elől. A környező erdő párapaplant borít a tájra. Rubin a pirtianes-i villa kertjében ül, egy semmi kis selyem köntösben, melyet épp csak összefogott derekánál egy keskeny öv. Hátát a szófa támlájának támasztja, vérszín zuhatagát hajtűvel rögzíti a feje tetején. Lábai a készség párnás ülőrészén pihennek, az egyiket lazán felhúzza, így a selyem félrecsúszik, s láttatni engedi ölét. Tarkójánál támasztja meg fejét, és tekintete a fölé állított méretes napernyő színes mintáit fürkészi, ahogy szűrten átsütnek rajta a sugarak. Nem mozdul, mert minden rezdülésnél a verejték lepi el a testet. Levegőt is alig kapni.
A kert gyöngykaviccsal felszórt útján léptek csikordulnak. Rubin felsóhajt. Nem kíván látogatót. Aztán kellemes, ismerős hang köszönti, és a fölé hajoló arc látványa kedvére való.*
-Drága.
*Suttogja maga elé röviden, ahogy a férfi ajkai forrón ajkára tapadnak, míg a szófa alacsony támláján áthajolva a másik, kezei mezítlen combjára siklanak. Csókra csókkal válaszol.*
-Menjünk le fürdeni a partra.
*Corvyrt sem kíméli a hőség, fehér vászoninge nedvesen tapad a férfi bőrére, szőke tincsei vizesen simulnak fejére. Mondjuk e víz nem verejték, hanem egy vödör eredménye. Még az sem számít a másiknak, hogy nadrágja is vizes lesz. Minden enyhülési lehetőséget megragadnak. Jó pár napja tart már a hőség, de mintha épp ez lenne közöttük a legforróbb.*
-Menjünk.
*Egyezik bele, és lustán mozdul. A hintó hamar előáll, Rubin pedig nem foglalkozik öltözködéssel. Mezítláb, csak az egy szál selyem köntösben lép be a kocsiba.
Rövid az út, talán ha két fertályóra, míg elérnek a folyó mentén egy olyan szakaszra, ahol a víz kis öblöt mosott ki magának. Csendes, kevesen járnak erre. Szinte senki. A sziklás partot egy részen puha homokföveny váltja fel. Véletlenül akadtak e helyre néhány héttel korábban.
A hintó lehúzódik az út szélére, a kocsis közönyös arccal nyitja ki az ajtót. Corvyr ugrik ki elsőnek, és karjaiba kapja Rubint. Rohanó léptekkel viszi a vízhez, majd lábal bele a suhanó habokba. A nő pedig kacag, önfeledten, míg nem a férfi lába, szándékosan-e vagy véletlenül, megakad és mind a ketten belezuhannak a folyóba.*

*Emlékszik, ahogy a víz kavargott körülöttük, ahogy nevettek a víz alatt, ahogy a buborékok, mint most is, felfelé törtek a felszínnek. Egymásba gabalyodva bukkantak fel akkor, nevetve. A boldog pillanatok egyike volt az.
Aztán az idő visszatér, a buborékok elpukkannak, ahogy a felszínre érnek, és Corvyr mindkettőjüket visszalöki a víz fölé. Kezével törli le arcáról a szájából kifolyó vizet, és továbbra sem bírja megállni nevetés nélkül, még a férfi komolytalannak tűnő fenyegetése ellenére sem.*
-Nem félek tőled.
*Nevetéssel fűszerezve hangzanak el a szavak, de azért enged a másiknak, és az újabb leheletnyi csók után felemelkedik. Némi segítséggel lépi át a dézsa peremét, hogy az egy lépésnyire álló polcos tartóról illatos szappant vegyen le. Corvyr felé nyújtja.*
-Ahogy én szeretlek.
*A szappan illata némileg hajaz a mandula kesernyés illatára, egy csipetnyi pirtianesi borsmentával fűszerezve. Kedveli ezt az illatot a férfi bőrén. Mindenkinek van egy saját alapillata, s ezt felerősíti csak az a fűszeres mandula, melyet most ajánl a másiknak. Saját maga inkább kedveli a levendula-orchidea-méz hármasából alakított zamatot.*
-A ruhád.
*Ujjával mutat az egyik polc felé. Fehér ing, sötét, kényelmes vászonnadrág, férfi fehérnemű, és kényelmes házi lábbeli várja a másikat. Önmagára puha lepedőt teker, haját egy másikkal szárítgatja meg kissé, majd megindul kifelé.*
-Ne várakoztass soká. Túl sokáig kényszerültem nélkülözni a társaságodat Szerelmem.
*Azzal elhagyja a fürdőhelyiséget.*

9748. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-19 00:51:44
 ÚJ
>Sydnarus D'Qrwayoh avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Vakmerő

//Második szál//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*Kezét a lány kezén tartja, de szeme a kék szempárt fürkészi, hátha meglátja benne, hogy mennyire van megkattanva nő. Valahol, talán még otthon hallotta, hogy a szem a lélek tükre, de ő hiába próbál a kékség mögé látni, bizony csak azt tudja megállapítani, hogy a pupillák elég tágak. Marad tehát a kézzel fogható valóság, ami jelenleg egy pengéből meg egy kiszámíthatatlan, vörös szépségből áll. Meg valami bódító illatból, amit áraszt magából. Ennyit a megfoghatóságról.
A háttérben a másik férfi is rákezd a magáéra, ami talány fenyegetés, így megkockáztat egy pillantást a háta mögé. Amaz valamit fog a háta mögött és ott mintha kést vagy tőrt tartott volna, rémlik fel Sydnek. Nyilván aggódik, ami azt illeti, Syd sem szereti, ha páratlan számú fegyver kerül elő a társaságában, ilyenkor jó érzés rámarkolni valami bökőre. Vagy egy női mellre. A másik férfi tehát eddig elég jól kezeli a helyzetet és a lassan percek óta folyamatosan nevetgélő Danát is. Syd erősen bízik benne, hogy a nő tapogatása leköti addig a nagydumás arcot, amíg dűlőre jut a vörössel. Persze ezt sem bírja magában tartani.*
-Te törődj azokkal a cicikkel, én meg majd törődöm ezekkel. Addig ne aggódj, amíg nem hallod, hogy halálhörgök vagy bugyborékolok!
*A nő is elmondja a maga érveit, amik közül a legfigyelemreméltóbb, hogy Syd viselkedik zakkantan. Erre a férfinek lenne egy megjegyzése, de nem mondja, mert... ja, dehogynem.*
-Igazad lehet, ha nem lennék zakkant, már árkon-bokron túl lennék. *Komolyan is gondolja, a józansága ott sikoltozik az agya hátsó zugában, hogy futás, de a józanság most le van sajnálva, alkohol van meg egy kissé ziháló, vörös kóc, aki teljesen őrült, viszont nagyon nő. Úgyhogy Syd óvatosan elereszti a kezét és nagyon figyel, hogy most mi történik. A drámai pillanatnak a barna nő gyöngyöző kacaja ad disszonáns aláfestést. Nem fröccsen a vér és Syd belei sem omlanak csillogó halomba a padlóra, ellenben a kés a férfi kezébe kerül, a lány meg a karjai közé.*
-Erre nem számítottam *motyogja maga elé, már meg sem ütközve rajta, hogy ami a szívén, az a száján. Vet egy bizalmatlan pillantást a csillogó pengére, most majd aggódhat amiatt, hogy ő se nyírja ki a nőt. Pillanatnyi töprengés után a penge tompa felét nekitámasztja a mutató ujjának, hogy az túllógjon a fémen, így előbb érzi meg, hol kezdődik a nő, mint, hogy belenyomná az eszközt a bőrébe. Aztán úgy dönt, tesz a beszélhetnékje ellen is, úgyhogy szabad kezével belemarkol a lány hajába és nem rángatva, de határozottan a szájához húzza. Közben a másik keze már elindul a nő nyakától az ing szabása mentén lefelé, hogy kegyetlenül lemészárolja az összes gombot, így teremtve szabad utat a későbbi kutakodáshoz. Közben remélhetőleg a lány bőre sértetlen marad, bár kétségtelenül jól állna neki egy kis vér, kiemelné a haja színét. A nadrághoz érve a lány hajából a fenekére fog át, hogy igazgassa a művelethez és fokozott körültekintéssel, de nem kevesebb elszántsággal folytatja a munkát, elbontva fűzőt, gombot, amit csak talál, míg lazulni nem érzi a ruhát. Ha ezzel is kész van, hálás búcsút vesz a szikétől, jó messzire csúsztatva azt az asztalon, aztán két kézzel kapja el a vöröst és ülteti fel maga elé a bútor lapjára. Mindeközben nagyon vigyáz, nehogy felszabaduljon a szája a hülyeségeket beszéléshez, ezért csókonként araszolva bejárja a lány halántékát, fülei hajlatát, nyakának, vállának ívét. A mellei felé fél úton jut eszébe, hogy esetleg levegőt kéne venni, úgyhogy megáll egy pillanatra.*

A hozzászólás írója (Sydnarus D'Qrwayoh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.11.19 00:56:29

9747. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-19 00:11:26
 ÚJ
>Antriszy Khaja avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

//Ki lesz a vacsora? - Rim, Zira, Haril//

*Hihetetlen Rim, mintha máris tudná az élete történetét, mert amit elmondod kis sztorit az majdnem igaz is. Végül is nem tudhat arról, hogy árvává vált mostanra, azonban a történet amit kitalált, az részben fedi is az igazságot.

De az otthona nem itt városban van, hanem Tündkérkertben, ami mostanra Vérkertté változott, oda pedig nem szívesen menne vissza.
Legszívesebben mindörökre elfelejtené az ott látottakat.

Kaját, (akarom mondani) Khaját, sikerült magához láncolnia, nincs oka elmennie, ameddig az "eredart ilyen jó hangulatban találja" tető a feje fölött, meleg ház, és még élelem is van, amiből nem is kell sok. Kell ennél több egy hontalan gyermeknek? Nem. Ezért a jövőben, mindenével azon lesz, hogy kárpótolhassa, hiszen az ő szemszögéből már annyi mindent tett. Vajon mi lesz az ára?

Azonban, hogy a többiek, miként fognak dönteni, hogy a sorsára hagyják a kis tüncit, az már ő dolguk.

Neki csak annyi a válasza, hogy fordul egyet az ágyban, és alszik tovább.

Reggelre kiderül, úgy is, hogy milyen döntést hoztak, a létszámból elég könnyű lesz erre következtetni.*

9746. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-18 23:03:45
 ÚJ
>Tara Drytgar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//Érkezés//

- Tisztességesen?
*Kicsit meglepődik, nem gondolta volna hogy az orkoknál is létezik ilyesmi.*
- No majd meglátjuk.
*Legalább bemelegítésnek jó ez a hosszú erőltetett gyaloglás.*
- Ez csak a szegénynegyed, de jobb ha hozzászoksz. Túl sok a nép és túl kevés az egy főre jutó ész, annál nagyobb viszont a fukarság. Pár utcával arrébb már paloták lesznek.
*Valóban egyre tisztul a kép ahogy lassan átérnek a gazdagnegyedbe, bár az emberbűz ami Durát annyira bosszantja itt sem lesz kevésbé átható.*
- Anyád az ork!
*Ilyen sértést azért nem állhat meg szó nélkül, de amint kimondja rájön hogy ez a berögződött válasz jelen esetben nem éppen helyénvaló, fel is kacag rögtön.*
- Heh, mármint, nyilván tényleg az.
*Kacarászik még egy kicsit a furcsa helyzeten, ork még sosem orkozta le.*
- A lényeg az, hogy nyaljál sünt.
*Nem igazán bosszantják a sértések, sőt, otthon szerves része volt minden beszélgetésnek az ilyesmi, senki nem vette fel, de hát vissza szólni mindig vissza kell.*
- De látod, teljesen igazad van. A legtöbb gnóm öntelt és okoskodó, öszvérnek azért nem nevezném őket, csak puhák. Ülnek Ratraxurgban és gondolkodnak, fegyvert meg harcot nem sokat látnak, aztán asziszik hogy ők mindennek a teteje, pedig ki sem látnak a földből.
*Nincs túl jó véleménnyel a saját fajáról, nem is vonja magát egy kalap alá velük, hiszen ő Bargatruxi!*
- Nem is csoda hogy az őseim otthagyták őket. Fogadóból meg sok van, nagy a város, sok az utazó, de a Pegazus a leghíresebb a főtéren. A Pinty meg... Kósza! Kósza pinty, na, úgy hívják. Az valami kupleráj volt, de azt hallottam hogy felújítják, nem'tom kész van-e már. Van valami Farkasverem is valahol amiről még többet hallani. Csak találunk majd valamit, tartsd nyitva a szemed.
*Tara sem olyan apró, de az biztos hogy az ork jobban ellát a tömeg felett. Lassan már meg kell majd hogy érkezzenek, addig elszórakozik a colos zsörtölődésén. Meg is üti a fülét az utolsó mondata, rögtön rá is harap a témára.*
- Orkok Artheniortól akarnak segítséget kérni? Na, ez új. Nem hiszem hogy sok sikerrel jársz majd, mint mondtam, nem igazán kedvelik a te fajtádat errefelé.

9745. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-18 19:36:15
 ÚJ
>Rimei Ra Inei avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Megfontolt

//Ki lesz a vacsora? - Antri, Zira, Haril//

*Már szinte várta a kérdést, amit végül Zira fel is tesz. Nem is véletlen, hogy jó előre precízen megtervezte, hogy mit ad válaszként eme kérdésre.*
-Tüncit? Öhm. Lerövidítve... Ugye mondtam, mikor idefelé jöttünk, hogy ez a legrövidebb út hazáig? Mármint a szegénynegyeden át? Nos, épp a főtérről tartottam haza, mikor megláttam őt. Szegénykém félt valamitől, eliszkolt, próbált elbújni egy romos sarokban... Fogalmam sincs, hogy mi vele a baj, azt sem tudom, hogy hol lehetnek a szülei, ha egyáltalán....
*Sóhajt.*
-Értitek. Nem hagyhattam ott úgy. Olyan pici még és annyira butus. Egyelőre nem firtattam, hogy mi vele a baj, nem akartam felzaklatni. Így is kimerült. De idővel meglesz ez is. Figyelek majd a városban, hátha keresik a szülei, testvére, vagy bárki, és haza juttathatom. De még most... Nem hagyhattam csak úgy ott.
~Helyes! Jó kislány! Úgy hazudni, mint aki könyvből olvassa? Így kellene ezt mindig!~
*Míg tesz-vesz, van ideje gondolkodni a kis kócos megilletődött képén és annak okain. Van, mikor nem érdekli a dolgok miértje és hogyanja egyáltalán, de most ez nem az a helyzet. Egyrészt, mert még tudja, hogy rengeteget kell tanuljon az őt körülvevő világról; másrészt pedig azért, mert szeretné mielőbb magához láncolni legalább őt még, a kis kócost. Úgy tűnik, a pici fehérrel nem lesz túl nehéz dolga, hiszen ha az nem bízna meg benne legkevésbé sem, nem szenderedett volna így álomra még akkor sem, ha már szó szerint a fáradtság dönti le lábairól. Az idősebbekkel, pontosítva: kócossal és Harillal viszont már nehezebb dolga van.
Végignéz gyorsan kettejükön, majd eszébe is jut a talán legjobb érv, amivel a saját igaza mellett kardoskodhat.*
~Hiszen mindkettő épp átmelegedni akar.~
-Értem. Mire megmelegszetek, tényleg sötétre fordul már az idő. Nem lesz jó érzés kilépni ebbe a hidegbe. Szerintem.
*Ő maga is megdörzsölgeti a kezét kicsit a tűz melegénél, aztán kicsit odébb lépdel, csípőjét a pamlag támlájának támasztva figyeli a másik kettőt. Két karja a mellkasa előtt tartózkodón egymásba öltve pihen. Halkan szólal meg ismét, ahogyan azoktól az asszonyoktól hallotta korábban, akik gyermeküket vigasztalták-bátorították a veszteség vagy sikertelenség után.
Nem tudja ugyan, hogy ennek mekkora sikere lesz, de épp ideje van próbálgatni azt, amit eddig sikerült megfigyeljen és eltanuljon másoktól.*
-Van hol aludnotok? Biztonságos, meleg hely? A nagy sötét nagy hideget is hozhat. Nem szívesen hagynám, hogy a szabad ég alatt töltsétek az estét, esetleg pokróc, élelem vagy tűz nélkül. Ahhoz túl kedvesnek tűntök. Nem sok mindenki maradt volna velem az ingyen ebéd után, ha csak utána kell elvégezze érte a munkát. Becsületesek vagytok, megérdemelnétek legalább egy estét, amikor igazán kényelmesen alhattok, mindenféle veszély nélkül, ami rátok lesne.
*Elnéz a még mindig a lóbőrt húzó fekete állat felé.*
-Ez... Esetleg vinnyogni fog, vagy hozzátok bújik. De akkor is csak dorombol és plusz meleget ad. Mint egy bolyhos kesztyű.
*Áthajol kicsit a pamlag támláján, végigsimít az állatka szőrén, aztán vissza egyenesedik pontosan ugyanabba a helyzetbe, amiben ezen művelet előtt is állt.*
-Eszetekbe se jusson, hogy esetleg zavartok. Ti ketten? Egy ekkora hodályban? Amúgy üresen kong ez az év minden napján...
*Most nem érdekli még az sem, ha szánalmasnak gondolják esetleg. Tegyék. Ha ez előrébb mozdítja a jelenlegi helyzetet, valamivel közelebb a célja eléréséhez, hát akkor... Ennyi áldozatot részéről bőven megér.*
-Tudom, mire gondoltok. Szerintem. Semmi nem jön ilyen egyszerűen és gyorsan. De én is voltam a ti helyetekben. Annak idején én sem hittem el, hogy megérdemlem a jó szándékot. Aztán most tessék.
*Széttárja kicsit a kezeit, hogy felhívja a figyelmet arra, ami jelenleg körülveszi őket.*
-Azt mondtátok, hogy ez a terület a pökhendiek lakhelye. Nos, az lenne az igazán nagyon-nagyon.... Nagyon pökhendi, ha hálátlanul csak kiélvezném, amit kaptam. De inkább adnám meg a lehetőséget belőle másoknak is. Azt a lehetőséget, amit én is kaptam.
*Nem ömleng tovább. Úgy véli, hogy ha ez nem lesz elég az ügy megnyeréséhez, akkor nagyjából semmi.
A válaszokra vár, halvány biztató mosolyt az arcára öltve a páros felé.*

9744. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-18 19:26:29
 ÚJ
>Corvyrius Cwa'Charys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*A felhangzó, gyöngyöző kacagás, némiképp letörni készül elégtételre vágyó kedvét, ám nem adja oly könnyen át ezen, kellően megalapozottnak vélt érzés helyét csak úgy a csüggedésnek, avagy a vereség elfogadásának, még akkor sem, mikor incselkedő szavak érik jussaként, hisz kellő bizonyítéka lehetne ahhoz, hogy játékához ismét a megfelelő partnert választotta. S az, miként a kurtizán kiszabadítja előbb egyik, majd másik karját, nem ütközik semmiféle ellenállásba, hagyja, hadd ragadtassa magát gyermeki, éretlen gesztusra a másik, ezzel ütve el a helyzet élét, s míg lezáruló szemhéjakkal tűri az arcába s hajára záporozó vízpermetet, szinte megszokásból mozdulnak karjai, könnyedén ölelve át a karcsú derekat, s várható, lendületes mozdulattal gördül oldalvást, ezzel el kívánva érni, hogy mindkettejük alámerüljön az időközben meglangyosodott vízben, mely figyelmes módon áztatja át az út porától koszlottan, régi fényétől megfosztottan összetapadt tincseit. Nem oly botor, eszeveszetten győzelmet kívánó alak, ki képes lenne bármelyikük fulladását okozni, főleg egy ilyen kellemesnek ígérkező vacsora, s természetes üzletkötésüket megkoronázó ünneplés előtt, így ügyel rá, hogy kellő időben forduljon vissza, magához ölelve a kurtizán testét, s így együtt törve át a dühödten felhullámzó víztükröt.*
- Ezt nem úszod meg olcsón, Angyalom…
*Prüszköli ki az orrába illetlenkedő vizet, ám töretlen lelkesedéssel éled újra ajkain a pimasz vigyor, mint amit senki és semmi sem lohaszthatna le, s ki tudja, meglehet így is érzi, szabadulva a két esztendőn át tartó bizonytalan menekülés okozta tehertől, végre visszatalálva önmagához.*
- De elébb a vacsora és az alku, csak aztán a szórakozás…
*Hajol a nyak ívére, ígérettől vibráló csókot lehelve a vízcseppekkel lepett, hattyúfehér bőrre, majd épp, mielőtt elragadtathatná magát, oly dologra vetemedve, mint figyelmen kívül hagyni a hűlésben lévő vizet, mely a lassan, ám határozottan gyengülő tűz fényében kellemetlen napokkal ajándékozná meg őket, még ha egymás hajszolnák is a dézsában a gyönyör felé, kiegyenesíti hátát, s elgondolkodva, mosolyát mégsem feledve, söpör ki egy átnedvesedett, vérszín tincset a kurtizán vonásai elől.*
- Ela, javíts ki, ha netán tévednék, de emlékeim szerint illő öltözék is volt az ajánlatodban.
*Int szemével levetett, útja során elnyűttnek minősíthető állapotokban leledző ruhadarabjai felé, majd leplezetlen mélázással adózik ismét a csalfa nőszemély alakjának, mint ki mérlegel, avagy latolgat, némiképp kínokat élve át annak kapcsán, hogy tekintetét szívdobbanásnyira is elszakítsa a látványtól, mind erősödő vigyorral vonásain.*
- A te viseleted hibátlan, jómagam mégsem kívánom a szolgálólányodat ijesztgetni.
*Pillant a kurtizán tekintetébe, mint ki nyíltan kívánja mutogatni a komisz csillogást saját íriszei mélyén, hogy könnyed, futó csókkal zárja le a csábítóan telt ajkakat, mintegy lezárva a dézsában folytatott évődésüket, s apró mozdulatot tesz csípőjével, jelzésképpen, hogy ideje volna kikászálódni az alkalmatosságból.*



9743. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-18 18:34:07
 ÚJ
>Elayras Osh, Rubin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*Nagyon is jól ismeri Corvyrt. Sokkal jobban, mint ahogy azt a férfi gondolni merné. S a játék élvezete mindig ott volt a háttérben, akárhányszor is találkoztak. Igen, ezerszer játszott. Ezerszer húzta el az időt, ellebbenve a másik marka elől, mint macska, mely kitér a forró vas elől, vagy a pille, melyet a lendület szele is odébb kavar könnyen. Olyan volt, mint egy sikló, karcsú, kívánatos, és elérhetetlen.
De volt vad is, szenvedélyes, uralkodó, ha épp úgy járta kedve, s ezt az oldalát is jól ismerheti a férfi.
Tény, hogy az első érzéki simogatástól még nem fog gyanút, csak mikor csuklóit ragadják meg az ujjak, s vonják el a nyak öleléséből, s a régi, ismert mozdulatra számítva, némi meglepetés éri. Ekkor döbben rá, most Corvyr játszik vele, s Rubin felnevet, gyöngyözőn, kéjjel telten, engedve hogy eltolja magától a másik. A suttogó szavak csak megerősítik a megérzést. Tekintete kacéran rebben az arcra, elcsípve a pimasz vigyort, melyet újabb nevetéssel jutalmaz.*
-Pedig az édesre élvezet a sós.
*Kacér és kihívó, épp ahogy egy kurtizánnak lennie kell. Majd váratlanul kirántja jobbját a férfi markából, melyet vélhetően amúgy sem satuként szorított a másik, és egy villámgyors mozdulattal meríti meg a vízben, hogy aztán felfelé loccsantsa a folyadékot abba a pimaszul vigyorgó arcba. Közben másik kezével is szabadulni igyekszik, sejtve, eddigre már Corvyr szorosabbra zárja majd rajta a fogást, de azért ő küzd. Játék ez is, amolyan, ki lesz a vizesebb. Hiszen amúgy sem árt, ezért ülnek éppen a dézsában. A víz is lassan hűlni kezd, a gőz is fogyóban, és a kandallóban lobogó tűz sem ad már kellő meleget. A vacsora illatai kúsznak be lassan az ajtó résén át, sejtetve hamarosan kész, ínycsiklandóan várja a vendéget és házigazdát egyaránt.*

9742. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-18 17:38:00
 ÚJ
>Corvyrius Cwa'Charys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*Szavai után úri kedvének engedékeny mivolta miatt kínált csókját a vérhajú nőszemély minden tétovázás nélkül uralja el, mint kiéheztetett ragadozó, mely elé kedvenc prédája húsát vetették, habozás, s fölösleges szemérmeskedés mindennemű hiányával. S jómaga készséggel vállal partnerséget a heves lánggal felizzó eseményben, hisz mi okból vonná meg magától a meglehetősen hosszú ideig mellőzött élvezeteket?
Gondolatai mégsem csendesednek el, kopár, mámorban úszó síkot teremtve elméjében, helyette a múlt fülledt emlékei közül kerítenek hasonló pillanatokat elő, melyekben saját személye volt az, ki olthatatlan vágyódással kívánta kedve s hevültsége szerint akarata alá hajtani a kurtizánt, mit sem törődve azzal, épp miféle napszak, avagy feladat vette körül kettőjüket, s ingathatatlan határozottsággal, tompíthatatlan élességgel izzanak benne a visszautasítások tövisei. Mert a csábosan kacérkodó nőszemély újra, s újra visszaverte ostromló szándékát, türelemre intve, váratva, mázos ígéretekkel szédítve el fejét, mely a másik hiányától részegedetten az ösztönök mélységéig silányult, mellőzve majd' minden erkölcsi elvárást. S épp ezen események vezettek a legnagyobb botorságként a későbbiekben elkönyvelt tetteihez, lévén szűnni nem kívánó rohamainak mindössze akkor engedett a számító céda, mikor korántsem szemérmes gondolatokkal elárasztott elmével, készséggel bólintott rá oly feladatokra, melyek elvégzéséhez a nőnek vitathatatlan érdekei fűződtek.
A felismerés, mely szerint a jelen helyzetben a kocka fordulni látszik, kéjes elégedettséggel töltött mosoly kívánkozik ajkaira, s még szerencsés egybeesésnek is tekinthető, hogy ezen mozzanatot éppen a kurtizán forró s mély csókja választja el. Tisztes, becsületes férfiúnak nevelte ugyan atyja, ki sosem használna ki oly személyeket, kik rászorult helyzetükből adódóan védelemre, avagy segítségre szorulnak, az édesen hívogató elégtétel túlzottan vonzó, kiváltképp annak tükrében, hogy bőven akad oly, saját bőrén megtapasztalt esemény, melyek megtorlásra váratnak, s ez épp kapóra jönne, mint a kurtizán vezeklésének első lépcsőfoka.
Így hát jobbja lágyan siklik le a hattyúfehér arcról, önnön csípője magasságáig eresztve le, honnan baljával összhangban indítsa ténykedésre mindkettőt, vágyódásából kellő mennyiséget csepegtetve a nőszemély combjain felfelé futó markok érintésébe ahhoz, hogy kilúgozottnak tetszhessen elméje, miként a szemnek tetszően ívelő csípő vonalán átkelve, a bordák sorára tapadva araszolnak egyre feljebb, a birtokolni vágyás minden ígéretét magukon hordozva. Ám kettejük felsőteste közé való furakodás helyett, mely helyzetüket tekintve nem csupán magától értetődő, ellenben elvárható lehetne, a vállak gömbölyű vonalán kelnek át, a nyakát ölelő karok külső ívén simítva tovább, egészen a karcsú csuklókig, melyekre ujjai olyképpen fonódnak, mintha egykori, kedvteléssel gyakorolt játszadozásuk meghatározó mozzanatát kívánnák újból életre hívni, minek során a finom ölelésbe vont kezek a magasba emelkednek, egészen a kurtizán tarkója mögé, így feszítve, s homorítva meg valamelyest a testet, melynek puszta bérlése is súlyos aranyak átpártolását követelte meg akkoriban, ezáltal feltárva, s védtelenül hagyva azt a partner kedve előtt.
S mivel meggyőző alakítást kíván nyújtani, olthatatlan reménnyel telve a leendő elégtétel okán, a hevült csókot nem durva elhúzódással szakítja meg, egyszerűen apró araszolással kúsznak ajkai a vörös hajzuhatagú nőszemély szájának jobb szeglete felé, honnan az arcélig puhatolóznak mohó követelőzéssel, hol a nyak ívére volna illő áttérniük, annak selymes bőrét hintve érintésükkel, ám ezt már megtagadja a másiktól, élénk, elvárástól izzó pillantással tekintve a túlzottan is jól ismert vonásokra, kissé hátrahajló fejjel, kieszközölve így a kellő távolságot, mely egyetlen mozdulattal épp nem hágható át.*
- Miként mondtam, Kedvesem…
*Szinte suttogóra halkult szavak, élveteg mosollyal kísérten.*
- Meggondolatlanság volna, épp a desszerttel kezdeni…
*Csillannak komiszan búzavirágszín szemei, miként bal szemfogát kivillantóvá szélesedik pimaszul birtoklónak ható vigyora.*

9741. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-11-18 15:53:09
 ÚJ
>Elayras Osh, Rubin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//

*Tulajdonképpen nincs szűkösre szabva az idő. Jó néhány hatig még tart a pénze, és ez idő alatt, bármi megtörténhet. Na persze. Akár jöhet egy új, dúsgazdag támogató is, aki magáénak akarja tudni Rubint. Nem csak egy-két éjjelre, hanem hosszabb időre is, kizárólagosan. Lehetne ez a támogató akár Corvyr is, ha a kurtizán ügyesen keveri a lapokat. No meg persze, ha a férfi is úgy akarja. Mert az az opció is ott bújik a lehetőségek között, miszerint Corvyr nemet mond. Minden lehetőségre. Ha így lesz, akkor is megér egy éjszakát a régi kedvessel.
Mert bizony, Rubin már régen rájött arra, hogy Corvyr egy hajszállal többet jelentett, mint jó üzleti partner, bőkezű támogató, vagy épp édes játékszer. Mert volt mind a három egyszerre és külön-külön is. Egy azonban biztos, páratlanul jó szerető. S talán azok a lopott pillanatok, melyekben nem kellett színlelnie, hanem önmaga lehetett, nyitotta meg a férfi irányába, nem csak a testét és lelkét, de a szívét is. Konok-galád az elme, tagadja a végletekig.
Ezúttal eldöntötte már előre, hogy akármiként is alakuljon a jövő, hogy beszáll-e a vállalt feladatban Corvyr, vagy sem, ezt az estét akkor is a férfinek ajándékozza, ezúttal színészkedés nélkül, saját szórakoztatására és a másik elégedettségére.
Közel hajol, s csókot lopna, forrót, vérpezsdítőt, mely mámort szül, hogy aztán az elme elkódoroghasson, s maradjanak a test ösztönei. Ám nem jut célba. Corvyr ujjhegye állítja meg ajkait, s nem tehet mást a férfi szavai közben, édesen elmosolyodva, mint ártatlan gyermek, lehel izgató csókot oda.*
-Javasolhatnád.
*Suttogja kissé furán ejtve a szavakat, hiszen a másik ujja még mindig ajkát zárja le kissé, s ettől kuncoghatnékja támad.
De szavak jönnek tovább, feltárva egy lehetséges horizontját a jövendőnek, és Rubin mellkasában elégedett sóhaj kél.
Ismeri jól Corvyrt. Emlékszik még arra az időre, amikor a másik, ha konkrét szavakkal nem is, de minden egyes rezdülésével sugallta azt, nem csak Rubin, de az egész világ számára, hogy a vörös hajú kurtizán ura csak és kizárólag Coryrius Cwa'Charys. A suttogások, a pletykák mindig visszatérnek, és eljutnak a megfelelő fülekhez, így maga a nő is tudomást szerzett néhány apróságról. S mi tagadás, ezt a töretlen birtoklási vágyat, és a vele járó érzelmeket használta ki, mikor tőrbe csalta a férfit. Mentségére legyen mondva, nem szándékozta végleg magára hagyni, s hogy nem a megfelelő mederben folytak tovább a dolgok, az már egy másik történet. Elégedetten sóhajt hát fel, s nem szól, csak engedi, hogy Corvyr közelebb húzza, s az iménti elmaradt csók, ha lehet most még tüzesebb lángokkal perzseli meg ajkaikat. Megcsókolják, és ő visszacsókol, olyan szenvedéllyel, melyet nagyon régen tapasztalhatott csak a másik. Karjai Corvyr nyaka köré fonódnak, előre dől, ezzel elemelkedve kissé a férfi combjairól, fölé magasodik. S ha nem vigyáznak, hát akár bele is csúszhatnak a vízbe, a víz alá egészen. Mindentől függetlenül tapad mohó vággyal a másik ajkára, mintha soha nem is akarná elengedni, csak ha már megfulladtak mind a ketten.*

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12324-12343