//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz!//
*A fesztelen kérdés a kurtizán ajkáról, s a mellé társuló pillanatnyi villanás a tekintet mélyén elégedett, fogsor villogtató mosolyt csal ajkaira, régi ismerősként köszöntve a nosztalgia újabb hullámát, azokból az időkből, mikor még nem felhőzte kettősüket az a bizonyos megbízatás, s kisebb munkákat közösen végezve élték világukat. Igen, azokban, a fordulatokban gazdag napokban, mikor még érinthetetlennek érezték magukat, mikor úgy vélték, kisded játékaik a nagyok közé emelhetik őket, számolatlan alkalommal öntötte el a meggyőződés mámora, hogy jól választott, mikor nem hallgatva a rossz nyelvekre, Ela mellett döntött a sok mutatós, ám semmihez sem értő nőcske helyett.
S a múltba való újabb tekintést elseprik a csuklójára simuló ujjak, mit sem törődik azzal, hogy szót emeljen ellene, avagy a mozduló test útját állja, hisz a legördülő vízcseppekkel gazdagon festett látvány önmagában is nehéz aranyérméket érnek több, érdekből házasodott s magát bolondítani hagyó kereskedő számára, jómaga mégis ingyen élvezheti. Persze kérdésként merülhetne fel, miképp is tekintheti ajándéknak azt, mely korábban az övé volt, oly bizonyossággal része, miként karja avagy lába, mégis viszontagságos hónapok terhét rótta vállaira, s holmi engesztelésképp került ismét karnyújtásnyira tőle. Ám ha gondol is ezzel, messzire űzi a mételyes eszmefuttatásokat, ha netán a nő ismét át kívánná ejteni, majd a baj megtörténte után kellő gondot fordít előkerítésére, s a számla kamatos benyújtására. Így csak kényelmesen támasztja meg tarkóját a dézsa peremén, s lusta, félig hunyt pillantással követi a másik ténykedését, mit sem foglalkozva a parancsra készségesen ugró leánnyal, lévén mit is nézzen egy gyereklányon, mikor szinte ölébe ereszkedik vissza a kurtizán, ki feledtetni kívánja vele a balul sikeredett megbízatást, s annak minden hozadékát.
A megsűrűsödő gőzt mély, élveteg lélegzettel köszönti, teleszívva tüdejét a hőtől nehéz párával, pár szívdobbanásnyi időre marasztalva, majd kieresztve, immár kellően átjárva általa. S ekképp folytatott időtöltése során vajmi kevés figyelmet kíván hát szentelni annak, mire is jut a kellő fizetségért serénykedő szolgáló, kiből ugyan többet is ki tudna nézni, lévén ez a vörös tincsű némber korántsem szokta válogatás nélkül javadalmazni a szolgálatába kerülőket, kedve mégis akként tartja, érdeklődését inkább a kitartó némaságba burkolódzó személyre terelje.*
- Ejj, te lány, mindig is kapzsi voltál…
*Ejti a puha csók után elhangzott szavakra, lassú, tudatosan túljátszott rosszallást tükröző fejcsóválással, míg kezeit az ismét kényelembe helyezkedett vérhajú combjain szemérmetlen nyugalommal siklatja a csípő vonaláig.*
- Legalább némi emléket hozhattál volna belőle…
*Villantja fel élveteg mosolyát újfent, s mozdulata tovább kúszik, magától értetődően véve tenyerei ölelésébe a formás hátsót. Vonásai várakozásteljessé rendeződnek, hisz az említett, s serény kezek által behordatott italt még mindig nélkülöznie részeltetik, s ebbéli, halovány elégedetlenségében fikarcnyit sem tekinti hátráltató tényezőnek markai elfoglaltságát. Ám a kérdésen, mi nem is oly rég hangzott el, némiképp elmereng, hisz túl beszédesnek hat azt említett gyomnak neve ahhoz, hogy ne lehessen hatására következtetni, még a hozzá hasonló, vajákosságot minden tekintetben kerülni igyekvő szakmabeliek számára is. S ha már a gondolat szöget ütött sok esetben túlzottan keménynek bizonyuló fejében, úgy némi gyanút kíván támasztani a kurtizán ellenében, hisz ha vélekedése a fűféle hatásáról nem alaptalan, ki tudhatja, vajon hány alkalommal használta rajta is a főzetet a másik, mikor megítélése szerint túlzottan titkolni próbált bármit is.*
- Sejtem, miféle hasznát veheted annak a rossz sorsú gaznak, s ki tudja, ha úgy ítélem, túlzottan hallgatagnak bizonyulsz az este folyamán, még akként is eshet, rajtad szemlélném meg hatásait.
*Emeli el fejét a dézsa pereméről, s lehel múló csókot a hattyúfehér bőrrel vont, jobb kulcscsontra, erélyesebben markolva ujjaival a nő húsába.*
- S mondd csak, mely balsorsú hódolódnak köszönheted ezt a kellemes fészket?