Nincs játékban - Gazdagnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínGazdagnegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 480 (9581. - 9600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

9600. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-29 07:44:42
 ÚJ
>Corvyrius Cwa'Charys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//

*A negédes szavakra úgy változnak vonásai, ahogy azok elvárhatóak lennének, megengedően lágyulva el, még ha mindketten tudják is, hogy épp oly megjátszott ez, mint maga a helyzet. A csattanó parancsok és a már-már rideggé formálódó nő még meg is lephetné. Igen, minden bizonnyal úgy volna, ha nem tudná jól, a szolgákkal keményen kell bánni, hogy tudják hol is van a helyük. Ez nem afféle születés jogán beidegződött elvárás, sokkal inkább a kényszer szülte szokásjog, hisz miért engedelmeskedne valaki vakon, ha nem tartana a gazdájától? S itt persze visszaköszönnek a pirtianesi felfogás elemei, lévén ha egy alattvaló nem érni úgy, hogy bármikor megtorolhatják rajta a bűnt, mit elkövethet, úgy nem hezitál akkor sem, mikor árulásra kívánják felfogadni. A csengő aranyak szépen zenélnek, de azokat a vasalt patájú telivéreken érkező, nehéz vasba öntött lovagok hangja messzire tudja kergetni a szív rebbenése alatt.
Némán figyeli, miként a szolgálóleány megérkezik a hívásra, s mérhetetlen készségességgel, még ha némi küszködés árán is, de felbontja a palackot. Még nem könyveli el biztonságosnak az italt, könnyen lehet, hogy utólag visszaolvasztották a viaszt a dugóra, s azért nyílik kevésbé könnyen. De gyanakvását megtartja magának, nem kívánja elvenni Rubintól a saját cselédjei ugráltatásának örömét. A két pohár fordul, s a bíborral fénylő cseppek nyugalmat lelnek kelyheikben, legalábbis addig, míg a számára rendelt meg nem emelkedik, s ki nem ürül a leány ténykedése nyomán, hogy újfent megtöltésre kerüljön, természetesen csupán félig, finom jelzéssel, mely szerint a beszélgetés hosszúra nyúlhat, s minél kevesebb a kitöltött ital, annál tovább tarthat a palack.
A szolga meghajol s távozik, miként kötelessége kívánja, annak tükrében, hogy nem omlott össze, lassan ható altatótól a késleltetett kínméregig bizony bármi kerülhetett az italba. Bár a nem éppen szűzi életet előnyben részesítő nőszemélyt ismerve, még az is felmerülhet, valamiféle ajzószer van a borban, melynek hatására elméje eltompul, s oly könnyedén mehet lépre, mintha csikóévei hajnalát élné újra. Módfelett kellemetlen helyzet lenne, még ha az oda vezető út igen sok mindennel kecsegteti is. S mikor a csalfa csábító visszavedlik eddigi tartásába, már várná, hogy miféle negédes fejtegetés kap majd szárnyra, ám várakozása ellenére mindössze a tekercs kerül újbóli felajánlásra. Furcsa eset, oly sorok lapulhatnak a papiroson, mi többet jelenthet, minthogy a vörös arra fecsérelné tehetségét, hogy felmagasztalja. Egyedi eset, túlontúl is egyedinek tetsző.*
- Semmi magasztalás? Se egy szóvirág, mi a tartalmára utal? Kedvesem, legutóbb, mikor hallgattál, pár órán belül számszeríjjal akartak kilyuggatni…
*Negédes mosollyal ajkain ejti a szavakat, a legkevesebb figyelmet szentelve a felajánlott ajándéknak, s még csak nem is keresi a másik tekintetét, hogy annak rebbenéseiből próbáljon jósolni. Oh nem, inkább a kristály kelyhek után nyúl, s amelyből nem ivott a leány, emeli Rubin felé, míg a másikon kisebbet fordít, látszatra az ital bíborát csodálva, míg valójában szemcséket avagy a kristályra kiült törmeléket keres. Mivel ezek egyikét sem leli, így széles mosollyal emeli koccintásra az alkalmatosságot.*
- Igyunk hát arra, hogy ki tudsz engesztelni!
*Nem épp a legékesebb köszöntés, mégis, a helyzet szemszögéből indokolt. Már nem gondol azzal, hogy mi is lehet az italban, túl sokat gyötörte magát eddig is, ha pórul jár ismét, úgy legfeljebb új életcélt állít, mely a szívszorítóan kívánatos, csalfán kedélyes nőszemély fejének lándzsára tűzése lesz. Kellemeset kortyol, se túl aprót, se túl nagyot, ahogy az illem tartja, s csak eztán fordítja pillantását a pecséttel ellátott tekercs felé.
A pohár visszakerül a palack mellé, s majdhogynem unott a mozdulat, mellyel közelebb húzza a felajánlott, ajándéknak tekintett dolgot. A pecsétet szemléli, ugyan nem az, mitől tartott volna, avagy mit remélt, hisz a legutóbbi közös munkájuk eredményeképpen elveszett gyűrűn más volt a címer. Egy hamisítvány még mindig lehet, így figyelmesen töri meg a viaszt, ügyelve a minta sértetlenségére, s a külső, vastagabb lapot így a lezárást biztosító, vérszín pacával együtt ejti az ital mellé. Az első örömteli észrevétel az, hogy nem lengi körül parfüm a lapot, így nincs, mi orrába kúszva bódítsa el, bár a mellette kéjt ígérve kínálkozó nőszemély jelenlétében erre el kell ismernie, igen kevés szükség is volna. Ujjai értőn mozdulnak, kényelmes tempóban görgetve ki a feltekert adományt, várva rá, hogy üres lesz, s csupán egy újabb túldramatizált tréfa áldozatává válik. Ehelyett tömött sorok hada fogadja, s egy önkényesen terpeszkedő pecsét.
Jobb szemöldöke magasabbra ugrik, miként az íráson siklanak fakókék szemei, hisz a tartalma alapján nem holmi elsuttogott szavak nyomán született összeesküvésre csábító felkérést tart ujjhegyei között, hanem egy aljas paktumnak is beillő kiváltságlevelet. A szöveget hitetlenkedve fogadja be elméje, túlzottan hirtelen a tény, ezzel az okmánnyal még akkor sem lógathatnák fel az első fára, ha a piactér közepén, arcon köpné a pirtianesi nagykövetet. Ám öröme nem tart túl soká, épp oly gyorsan hamvad el, miként a máglyára vetett tollpihe. S ennek oka felettébb egyszerű. A dátum, mely a pecsét mellett pihen, a kiállítás időpontja alapján épp a mai napon tölti az okmány a másfeledik esztendejét. Harag nem torzítja vonásait, mindössze pillantásának fénye változik meg, a hitetlenségtől eltompult helyett, immár válaszokat váró, s ezzel fordul Rubin felé, most tudatosan keresve a nőszemély íriszeit.*
- Tehát, amennyiben jól sejtem, azt várod tőlem, folytassunk mindent ott, hol megszakadt? Mindössze azért, mert összefeküdtél egy feltehetőleg számodra igen kevés kéjjel szolgáló, pirtianesi urasággal, s ennek ékes bizonyítékát tartom a kezemben?
*Szavai nyomán jobbja ereszti a papiros szegélyét, s lassú, lágy mozdulattal indul a nő arca felé, hogy mikor második kérdése végére ér, könnyed mozdulattal simíthasson végig a sápadt arcbőrön, mint ki ámulattal adózik a másiknak, részint a teljesítményéért, részint azért a kegyért, melyben őt részesíti ezáltal. S ez még tán igaz is lenne, ha nem sötétlene a pecsét mellett a keltezés.*
- Nézd el, a feltételezésem, én egyetlen, csalfa Szépségem, de úgy látom, nem épp a napokban született ez a passzus. S ha meg nem sértelek vele, úgy vélem, ezt afféle biztosítéknak tartottad eddig magadnál, bízva abban, hogy mikor segítségre lesz szükséged, akkor elő tudj húzni éppen abból a posványból, mibe a te finom kezeid löktek.
*Lágyan, lassan simít az arc élén, fedetlen ujjbegyeivel épp, hogy hozzáérve a halovány felülethez, s mint kit a megszokás ragad magával, találják meg ujjai az utat a nyak karcsú ívén, oly módon futva, hogy tenyere sóhajnyira kerüljön az igéző vonásoktól, így teremtve lehetőséget. A lehetőséget, mely által Rubin a tenyerébe fektetheti arcának bal ívét, hogy onnan pillanthasson rá, mint valami bűnbánó szépség, legalábbis sejtése szerint effélére használhatja majd fel a kialakult helyzetet.*
- Mivel a múltban, nagy kedvvel látogathattam nyoszolyádat, ezért kegyet gyakorlok, s úgy tekintem, régi ismeretségünk okán, ez a dokumentum igen ígéretes kezdő licit azért, hogy megenyhüljek. Mit tudsz még felajánlani e mellé?
*Finoman mind halkabbá válnak szavai, mintha attól tartana, netán a leány kihallgatja őket, pedig mindössze nincs kedve a világra harsogni mondandóját. S hogy eközben sóhajnyival közelebb hajol a mélyzöld bársonyruhába bújt nőszemélyhez? Az igen keveset számít.*


9599. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-28 21:19:17
 ÚJ
>Hás, az Erdőlélek avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 212
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Vakmerő

*Az égi jelenségek óta szellemként sétálgat a városban, nem tudja mit kellene tennie. A jövevények hatalma megkérdőjelezhetetlen, de mégis... hol van Erdő? Hiszen ő mindenek felett áll, egyszerűen csak nem érzi szükségét hogy beavatkozzon a számára gyermeki erők civakodásába? És a derengő fa? Róla még ő is hallott anyjától meséket, tényleg halott lenne, azt Erdő nem hagyta volna. Mindenek ura, az élet megteremtője talán nem is létezik? Talán ugyanúgy mese mint minden más amit anyja tanított neki? Minden amiben hitt, amiben nevelkedett hazugság? A lény aki óvta és felnevelte, aki vigyázott rá csupa badarsággal tömte volna a fejét? Mégis miért? Ezen a kérdésen rágódik már napok óta. Miért? Miért tette ezt az anyja? Erre próbál választ találni magában, valamit amivel feloldozhatná, hiszen biztosan csak jót akart neki. A házak mellett, lassú léptekkel ballag ahogy gondolkodik, néha majdnem fellöki egy-egy figyelmetlenebb járókelő, de jelenleg még ez sem érdekli. Találnia kell valami értelmet az életének.*

9598. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-28 13:16:21
 ÚJ
>Elayras Osh, Rubin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os jelenetet tartalmaz//

-Óh, hát legyen úgy, ahogy kívánod szerelmem. Shantal!
*Először súgón búgja a szavakat, aztán kurjant egyet, hogy a leányt behívja a konyhából. A szolgáló ugrik is nyomban, s mire a közelbe ér, Rubin némi változáson esik át. Apró a mozdulat, még is célt érő. Ahogy bal lábát visszaereszti a másik mellé, földre omlik a szoknya, elfedve a kívánatos formájú lábakat, a karcsú bokát és a szoknya alól korábban elvillanó hosszú, formás combokat. Kiegyenesedik, s ettől mintha kebleit is jobban fedné a ruha. Amit eddig tálcán kínált, most elrejti, sóvárgó érzést próbálva kelteni a másikban.*
-Úrnőm?
*A kis cselédlány engedelmesen torpan meg az asztalka mellett, várakozón pillant Rubinra. A vörös a pergamennel int az asztalkán álló palack, és a mellette fényló kristály poharak felé.*
-Tölts az úrnak és nekem, majd az egyik pohárból idd ki a bort, és töltsd újra.
*Rövid kurta utasítás, melynek nyomán a lány biccent, majd mozdul. Némi apró erőlködéssel nyitja meg a viasszal zárt palack dugóját, fordítja talpára a két poharat, majd egyformán félig tölti mind a kettőt. Ezek után emeli az egyik poharat, majd kiissza belőle a vöröslő nedűt, hogy aztán visszahelyezze azt a tálcára, s újra félig töltse. Mindezek után kérdő pillantása siklik először úrnőjére, majd a vendégre, hogy kívánnak-e még tőle valamit.*
-Elmehetsz.
*Int neki Rubin, és a lány távozik is. A történés alatt csend van, Rubin, mint ékes szobor ül, mozdulatlanul, egyenes derékkal, már-már komor arccal. Mintha nem is az a negédes szajha volna, ki épp csak az imént csábította kéjes táncra vendégét. Ám ahogy a lány kilép a helyiségből, ajkára visszatér a mosoly, szemébe az izzó vágy, és a két pohár elé helyezi a pergamen tekercset.*

//Másfél évvel korábban Pirtianesben//

*A fekete hintó végig gördül a kövekkel kirakott keskeny utcán. Zörgése a hajnali csendben fülsértően hat, még sem mer senki szót emelni. Oldalán a címer a város bármely pontján mély tiszteletet ébresztene, s ha bárki kérdezni kit látott benne utazni, még azt is letagadnák, hogy arra jártak. Senki soha semmit nem látott. A keskeny utca széles térbe torkollik, melyről egy tágasabb úton halad tovább, hogy végül egy nagyobb parkba fusson be. A fákkal és más növényekkel sűrűn ültetett kert szélét körbe házak szegélyezik, mindegyik egy-egy kisebb kert mélyén bújik meg. Az egyik ilyen ház előtt áll meg a hintó, s a kocsis hamar ugrik le, hogy gazdáját kisegítse. Vörös és fekete színű öltözékben páválló, kissé testes alak lép le a kocsi lépcsőjén. Zörgetnie nem kell, gyereklány nyitja neki az ajtót némán.*
-Rubin?
*Mogorva hang, hideg és közönséges, száll végig az illatos budoáron.*
-Jövök már Kedves.
*A lány eltűnik, s a befelé vezető ajtó kitárul a férfi előtt. A felnyíló fényben csodás jelenés. A hófehér bőrű testet majdnem átlátszó fehér selyem ruha fedi, s igen jól látszik az alak mögötti mécsesek fényében, hogy alatta semmit nem visel. A vörösarany tincsek dúsan és hosszan hullámoznak végig vállain és hátán, jobb karjával az ajtókeretnek támaszkodik feje felett, baljával a háta mögé mutat.*
-Jöjj Kedves, már annyira vártalak.
*A férfiből hosszú, kéjes sóhaj száll fel a látványra, és öles léptekkel indul meg a nő felé. Karjaival megragadja, s magával rántja befelé, mintha csak elsodorni akarná, vágyai oly erősek, hogy azonnal belefúrja fejét a nő nyakhajlatába, melyre Rubin fojtott kéjjel kacag fel.*

*Rubin kéjesen nyújtózik végig a fehér medvebőrön, mely a kandalló előtt kiterítve vár, és karját nyújtja a férfi felé.*
-Kérni szeretnék tőled valamit Kedves.
*Suttogja a másik felé, végig simítva annak oldalán. Rideg, szürke szemek mérik végig a nőt.*
-Bármit kérhetsz tőlem Rubin.
*Halk kuncogás a válasz, majd a nő a férfi fölé fordul, és lábát átveti annak derekánál. Tenyereivel támaszkodik meg a mellkason, előre hajol.*
-Csak egy aláírást és egy pecsétet. Nem sok ez, igazán.
*Suttogja el a húsos szájra, melyre forró csókot lehel. A férfi felmorran, kezei már is a nő combjait simogatják. Ágyékában tűz lobban.*
-Miféle írás az?
*Dörmögi el sóhajtozva.*
-Óh, csak egy menlevél egy barátnak. Igazán semmiség.
-Neked bármit édes Rubin.
*Aztán a szavak gyönyörtől elfúló nyöszörgésbe csapnak át.*

//Jelen//

-Ez a tiéd Egyetlenem.
*Súgja, és előzékenyen int Corvyrnak, vegye csak el, és nyissa ki.*

9597. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-28 13:13:03
 ÚJ
>Corvyrius Cwa'Charys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//

*A berendezés hidegen hagyja, épp úgy, mint a lefejezés várókat a zamatos gyümölcsök, avagy a csillogó ékszerek. Kellékek mind, tudja jól, a nőszemély praktikáinak eszközei, mik elhitetik a gyanútlanokkal, egyszerű kurtizán, ki jómódú hölgyek és tehetős férfiak szórakoztatásának szentelte életét. Szép is volna a boldog tudatlanságban lebegni, a mámor habjain úszni, szívből, igazán mélyen hinni s remélni, nem lehet a leány másé, csak az övé. Egykor így volt, efféle fantazmagóriák nehezedtek reá, elnyomva azt a hideg bizsergést, mit azok éreznek tarkójukon, kik veszélyt szimatolnak, de túl ifjú s túl bolond volt ahhoz, hogy erre hallgatott volna. Meg is lett a jutalma, két esztendő reménykedés, hogy elfeledik tettét, s elnézik a múlt felelőtlen foltjait. De hiába telt az idő, a mocskot nem mosta le.*
~ Mámor és kéj? Akkor is így kezdődtek a bajok… ~
*Kósza gondolat a feddésnek szánt szavak nyomán, mikkel el kívánja tántorítani, bizonyos benne, hogy csupán el akarja altatni gyanakvását. Ebben bárkinél jobb, legyen itt szó fondorlatosan hízelkedő követekről, nyerészkedő kereskedőkről, avagy pár csengő aranyat remélő táncosnőkről. Ez a vörhenyes némber túltesz rajtuk, s fogást is találna rajta is, ha nem taposta volna meg a legutóbb.*
- Ha a leány nem iszik belőle, tőlem se reméld…
*Egyszerű kijelentés, praktikus okokból születő, a végén még altatót vagy mérget vesz magához a borba keverve s ki tudja, miféle csúfságra eszmélne, ha egyáltalán feleszmélne még valaha. A nő szolgálólánya épp megfelelő lehet arra, hogy megmutassa, nincs gond az itallal. S bolond volna, istentelenül nagy ráadásképpen, ha hagyná a cédát a saját kupájából inni. Már nem oly botor, mint megismerkedésük idején, hiába is reméli a másik, hogy épp azzal a viselkedéssel újfent az ujjai köré csavarinthatja, mint valami kósza hajtincset.
A kerevetre leereszkedni azért leereszkedik, s fakókék pillantása követi vendéglátója mozdulatait, testén a bársony rebbenését, a sápadt, naptól oly kényesen óvott bőr íveit, s vonalait, s megjátszott elragadtatottság szülte halovány pírt a vörös sörény tincsei alól kilátszva. Mert bizonnyal a gyakorlat szülheti ezt az árnyalatot, mintsem a viszontlátás öröme. Ha látni vágyta volna, bármikor felkereshette volna, kétsége sincs afelől, hogy ez a hízelkedő nőszemély vagy figyeltette, vagy végig értesüléseket kapott arról, merre is kószál. Túl tiszta és pihent volt a küldönc ahhoz, hogy másként lehessen. S mégis, hiába az esztendők alatt őrizgetett sértettség, attól még férfiból van, s tekintete el-elidőzik a szinte megbotránkoztató módon felkínált alakon. Még némi szín is költözik megfáradt vonásaiba, s egykor oly kaján fénnyel ragyogó mosolyának romjainak tetsző az árnyék, mely ajkainak szegletébe vetül.
A nőszemély ténykedése nyomán előkerülő tekercsre csak érdektelenül villan pillantása, jóval nagyobb figyelmet fordít magának a mozdulatnak, mellyel Rubin hátradől, s hosszú, elnyújtott csókkal illeti a pecsétet. Mert ami valóban fontos lehet, az a gyűrű nyoma, mit a forró viaszba mártottak. Nem az zaklatja fel kissé, hogy ismerősnek tetszik a vörösbe merült ábra, nem is az, hogy holmi papiros miatt kérették ide, a helyzet az, mi túlzottan ismerős. S ha már ekképp alakult, miért ne vegyen részt a játékban, mint tevékeny szereplő?*
- Tegyünk úgy, mintha hinnék neked, mintha a régi sérelmek sosem történtek volna meg. Mondjuk azt, hogy engedékeny hangulatomban találsz, s kérlek, próbálj meggyőzni arról, hogy nagyobb elégtétellel szolgálhatsz nekem, mint a látvány, ahogy máglyán perzselődsz vagy éppen kínosan lassan húznak karóba.
*Fesztelenné szelídül hangszíne, mint ki arról cseveg, vajon miféle kedvtelés illene egy napsütötte, őszi délutánhoz.*

9596. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-28 11:35:23
 ÚJ
>Elayras Osh, Rubin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét - Elayras Osh háza//

*Elszélesedőn csábító édes mosoly kél a vádló szavakra.*
-Jaj, Drágám!
*Sóhaj, apró kis fejrázás, melytől a vöröslő tincsek rebbennek. A szem csillan, vágyakozó lobbot vet. S akkor sem rezdül, mikor először az alabárd feje, majd kicsivel később a nyél is, hangosabb koppanással földet ér. Mintha ez oly természetes lenni Rubin budoárjában. Közel lép, aprót simít másik kezével a lovag arcán, miközben emez belecsúszik finoman Corvyr tenyerébe.
És vezeti őt máris a kanapéhoz, melynek oroszlánlábra faragott tartói, kényelmes vörös bársony kárpittal vont párnát kínálnak, s valóban Rubin úgy vonul a férfi előtt, hogy azt még királynők is megirigyelhetnék. Mintha lábai nem is érintenék a talajt. Válla felett sandít hátra hívogatón Corvyrra.*
-Hogy mit? Neked már nem is elég talán a mámor és kéj, melyet nyújthatok? Kis torkos lettél Corvyr szerelmem.
*Intő a hangsúly, melyet kurta, kihívó kacagás követ. Incselkedő. Játszik, és ez a játék szemmel láthatóan élvezetet nyújt számára. Leülnek.*
-Óh, ne félj, Édes. Majd én iszom előtted. Hagyd a leányt, dolga van még a vacsorával. Hidd el szerelmem, semmire nem lehet majd panaszod.
*Mosolyog és kacsint is egyet. Majd lábáról térdig húzza a hosszú szoknyát, s keresztbe emeli a balt a jobbon. Előre hajol, szándékosan úgy fordulva, hogy keblei közé a belátás még jobban essék. Ujjai egy, vörös viasszal lepecsételt pergamentekercs köré fonódnak. Felemelve azt, hátradől, s tekercset ajkához emeli, és hosszú csókot lehel rá.*
-Hidd el, tudom mi válthatja meg űzött éjszakáidat imádott Corvyrom.

9595. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-28 10:34:24
 ÚJ
>Corvyrius Cwa'Charys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét//
//Elayras Osh háza//

*Figyeli a mozdulatot, mellyel a karcsú ujjak érintik alabárdját, jelzés értékkel kívánva oldalra tolni azt, míg a test elsiklik a lehetséges döfés útjából, mintegy lenéző keretet adva a feltörő kacajnak. Mámoros szavak, ígérettől terhelt, smaragdszín pillantás, azok az átokverte szemek, mik egykor megigézték. Lágyan rebbenő hangokkal tűzdelt mondandó, s hívó felajánlás, mely érint épp úgy kecsegtető jövedelmet, mint kéjtől gyötrelmes éjszakákat egyaránt.*
- Csalfa és csalárd vagy, tudom jól…
*Szinte szűri a szavakat indulattól összeszoruló fogai között, a szálfegyver mégis lehanyatlik, s tompa koppanással éri el a ház padlózatát. Még nem ereszti a nyelet, még viaskodik, hogy miképp is döntsön. A tavernáról tavernára való folyamatos csapongást feledhetné egy megfelelő bevétellel kecsegtető vállalkozás sikeres lezárásával, ahogy ezeket az álmaiban izzón visszaköszönő íriszeket sem kellene örömleányok ölével fakítania. Oh igen, fakítani azt sikerült, de eltörölni nem, az átkozott nőszemély túl mélyen merítette belé a mérgével telt tőrt, s még azt a szívességet sem tette meg, hogy halálra sebezze vele. Mily szép is lenne az üresség, hogy nem kellene arra riadnia hajnal előtt, vajon a nyomára leltek-e, vajon a vérdíj elérte-e már azt a magasságot, melyért a törvény által feledettek is utána vetik magukat.
Szaggatott sóhajjal eresztik vívókesztyűbe bújtatott ujjai alabárdja hosszú nyelét, hagyva, hogy az élesebb koppanással leljen nyugodalmat a földön, s végtelenül lassú a mozdulat, mellyel balja emelkedik teste mellől, s megoldja a felleghajtó kapcsát. A nyomában érkező, ingerül mozdulat, mellyel lerántja alakjáról a szövetet, meglehet az utolsó tette lassan halódó indulatainak, hisz a köpeny aláhulló lobogóként fodrozódik útja során, míg a falhoz elér, melynek tövében csomóba omolva megpihenhet.*
- Hogy akarod jóvá tenni? Mit ajánlhatsz nekem azért, hogy feledjem az utóbbi két esztendőt? Mi ér fel azzal, hogy még ha akarnék, akkor se térhetek vissza Pirtianesbe a bakó emelvényének árnyéka nélkül?
*Hideg, indulattól mentes szavak, melyek során kihúzza magát, s büszkeségébe kapaszkodva emeli meg fejét, kiüresedett, hajszoltságtól megviselt vonásaival fordulva a nő felé. Lustán pillant a felé nyújtott kéz felé, s monoton a mozdulat, mellyel jobbjáról lehúzza a kesztyűt, s a felajánlott végtag felé mozdítja. A megszokás lassan kopik, túl lassan ahhoz, hogy viaskodhatna vele. Tenyere simul a kézfejre, s akként indul meg az említett szófa irányába, mintha valóban legjobb kedve vezette volna ide. Lassan lép, komótosan, ezzel is lehetőséget biztosítva a nőnek arra, hogy sietős léptek helyett a tőle oly megszokott, felsőbbrendűséget sugárzó vonulást újfent bemutassa, épp úgy, mint azon a számtalanszor elátkozott éjen. A botor döntések, a vak bizalom és a megtört szívek éjjele volt az.*
- Meghallgatlak, de a borodból előbb a leány iszik…


A hozzászólás írója (Corvyrius Cwa'Charys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.28 10:35:02

9594. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-28 09:10:43
 ÚJ
>Elayras Osh, Rubin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét//
//Elayras Osh háza//

*A lovászfiú azért nem annyira nyeszlett. Vékonynak tűnik a hosszú ujjú ingben, de azért a vászon alatt vannak izmok. S tény, ifjú még, bizonyára nőni, erősödni is fog. Mivel azonban életét mindig lovak mellett töltötte, hát valószínűleg elboldogul majd a rúgó és harapó jószággal is. Ajkain elnéző mosoly kél az ismeretlen lovag irányába.*
-Nem lesz gond Uram.
*Biccent, majd megragadja a kantárt. Corvyr pedig beléphet a házba, hogy szembetalálkozhasson Rubinnal.
Az alabárd billenése, a mozgás a szeme sarkában megtorpanásra készteti idő előtt, de a mosoly nem tűnik el ajkáról. Sőt, a férfi szavaira negédesen felkacag, mintha élete legjobb tréfáját hallotta volna éppen.*
-Ugyan már Édesem!
*Balja mozdul, és mutatóujja simul rá a fegyver hegyények oldalára, hogy gyengéd, és könnyű mozdulattal, erőt nem kifejtve tolja oldalra azt, és még egy kicsit ki is lép a másik irányba, hogy elkerülhesse a fegyvert. Tekintetében végtelen ígéret, és szerelmesnek tűnő lángok lobbannak, ajkáról bársonyként simogató szavak hullnak a férfire.*
-Minden bajodért kárpótolni foglak hidd el Édes. De tedd el ezt a csúnya holmit, és ülj le velem egy pohár édes bor mellett a kanapéra. Mindent elmesélek, és meglátod, életed legjobb ajánlatát tárom eléd. Na jöjj Szerelmem!
*S újra nyújtja kezét, most már nem annyira kézcsókra, sokkal inkább a másik keze felé, hívogatón, és ez a csábítás ott lángol íriszeiben is. Minden mozdulata ígéret a földi boldogságra, a mennyei örömökre, az édes felejtésre, bármi sérelem is érte a másikat.*

A hozzászólás írója (Elayras Osh, Rubin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.28 09:12:33

9593. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-28 08:20:33
 ÚJ
>Corvyrius Cwa'Charys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét//
//Elayras Osh háza//

*Apró talpak futó lépteire emeli meg csuklyával takart fejét, a lecsupaszított vaskapu rácsai közötti sétányt fürkészve, hogy megpillantsa az elébe futó, szinte még gyermek leányt. Mivel továbbra sem bízik abban, hogy leendő vendéglátója bármit is változott volna az elmúlt két esztendőben, így visszaemeli baljába a kolomp mellé ideiglenesen letámasztott alabárdot, kissé hátrébb lépve, hogy teret engedjen akkoris, ha a kapu netán kifelé és nem befelé nyílik. Ám a kapu befelé enged utat, s a leány szavain meg sem lepődik.*
~Vagy megvannak a forrásai vagy csak túl nyakas ahhoz, hogy úgy tegyen, mint aki már unta a várakozást. ~
*Némán bólint a küldött felé, s hátasával együtt belépdel a kerítésen belülre, ráérősen haladva előre a lugasokat idéző ösvényen, részint azért, hogy a szolga könnyebben beérhesse, másrészt még mindig vívódik. Valóban akarja ezt a találkát? Valóban meg bírja állni, hogy azonnal végezzen a némberrel? Ki tudhatná? De az ajtó nyílik, s a lovát át kívánják venni ellátásra, ami nem rossz, sőt, amíg nem követelnek érte súlyos aranyakat, addig nincs vele gondja. A lovászlegényt elnézve viszont kétségei támadnak. Alig pelyhedző áll, vékony, alacsony test, ha ménje megindul, kétli, hogy épp egy ilyen csenevész tartaná vissza.*
- Rúg és harap…
*Ereszti meg a legény irányába, ahogy felé lendíti a gyeplőt, szinte oda se figyelve. Indulattól kiszáradt torkából rekedtesen kapnak szárnyra a szavak, de nem érdekli, megrökönyödik-e akár a fiú akár a leány, meglehet, cifrább dolgokat is láttak már. Ezzel letudta a ló kérdését, ám még mindig nem teszi le a szálfegyvert, mindössze belép a házba, s kutatón járatja körül tekintetét, felmérve, mire is vitte a némber, mióta átverte. Takaros ház, minőségi berendezés, vagyonokat érő fényűzés. Szeme se rebben.
Szíve viszont nagyot dobban, amikor megpillantja a mélyzöld bársonyba bújt, vörhenyes lobboncú nőszemélyt. Korántsem a vágytól remegő ifjak szívdobbanása ez, a parázzsá szelídített, ám féltőn dédelgetett bosszúvágy és harag az, mi megvonaglik mellkasában, arra sarkallva, hogy feledjen mindent, s essen a nőstényördög torkának, addig szorítva, míg annak kéjt ígérő vonásaiból ki nem fut az élet. Mély sóhaj, szaggatott légvétel, mivel le próbálja gyűrni az indulat hullámait, s sikerrel is jár, bár vonakodva.
Mikor a test mozdul, kecsesen, igézőn, mint ahogy emlékeiben élt, s mind közelebb vonul, mert ez a mozgás nem léptek sora, sokkal inkább tanult mesterkedés, minek hatására a gyengébb jelleműek összezsugorodnak, ámulattal telve pillantanak fel s önként dobnák el életüket egyetlen édes, mérgező szóért, akkor megállapodik, mint jó vendég, ki tisztességgel bevárja a lelkesen fogadására előkerülő házigazdát. Amíg a szavak, azok a lágyan ejtett, negédes, kínzóan kedves hangok szárnyra nem kapnak a telt ajkakról. Lelkében megremeg tőle valami. Valami, amiről úgy hitte, cafatokra szaggatta már s haragja emésztő tüzével hamvasztotta el. De álnok az érzés, meghúzódott, elkendőzte jelenlétét, s most, mint főnix mi hamvából támad fel, mind nagyobb erőre kapva tárja ki szárnyait.
Baljában az alabárd mégis mozdul, előre hullva oly ívben, mint a kar enged, s keményen, rezzenetlenül állapodik meg a ház padlójával szinte párhuzamosan, kinyúló karjának hátára simuló nyéllel, s hegyével a réthajú torkára mutatva, mikor az megemeli kezét, mint ki kézcsókra ajánlja.*
- Tartozol nekem… És fizetni fogsz…
*Reszelős a hangja, kiszáradt torka mellé szája is mind szárazabb, miként az indulatok s a józan ész viaskodásától vihar kél a fakó búzavirágszín pillantásban, mely a csuklya pereme alól villan a nőre.*

A hozzászólás írója (Corvyrius Cwa'Charys) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.10.28 08:21:55

9592. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-27 20:59:53
 ÚJ
>Yala Dardanu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Új kóbor érkezett a városba//

- Nagy horderejű dolgok? Hűha, ez igen komolynak hangzik. Furdal a kíváncsiság, de akkor kicsit később még.
* Kibírja addig, míg a fiatalúr házába nem érnek, s persze, meg nem főzi azt a bizonyos levest. *
- Tanultam valamicskét erről is, arról is. Észreveszem ám, ha a test vagy lélek beteg és tudok valamicskét a gyógyításról. De kérem szólítson csak Yalának, a kisasszonyt hagyjuk el. Barbár törzsből származom, nem vagyok én sem nemes, sem átlag polgár.
- Az otthoni életet meguntam egy jó ideje, tudja, és elindultam világot látni. Eltanultam ezt-azt, dolgoztam sok mindent. Főzés és takarítás, varrás, vagy napszámos munka a földeken.
* Megnézi az említett botot, ami szép darabnak tűnik és igen érdekes rajta a kristály és a benne lévő kő. *
- Szép darab. Hegyikristály ugye? Talán, fekete opál, vagy obszidián?
* Többek között ékszerész mellett is dolgozott, pár követ így felismer, semmi több. Nála is leginkább a ház rendben tartása és a főzés volt a dolga. *
- Rendben, menjünk arra. De akkor egyezünk meg abban, hogy a felét én fizetem, cserébe a friss hírekért. Rendben?

9591. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-27 20:28:04
 ÚJ
>Dryrron Jaeckrun avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

// Namos ház // 
// Syss szobája // 

*Dryrron szemszögéből édes mindegy, mi történik a szemével ha egyszer már nincs a helyén. De amíg ott van, jobb volna ha nem piszkálná senki. És csak, hogy tisztázzuk; egyáltalán nem is áll szándékában megválni egyiktől sem, mielőtt még Syss le kívánná venni azon terhet a férfi válláról, hogy a látószervéért kelljen aggódnia.
A félvér sóhajt, mellé bólint. Rendben, ha ez Syessissnek olyan fontos, marad amíg a tündér elalszik. Nem, bebújni mellé még mindig nem az, aminek akár csak a gondolata is felmerülne benne. Általában jobban szeret olyan nők mellé csatlakozni fekhelyükre, akik korban és méretben is jobban passzolnak. A takaró alá vackolás helyett nemes egyszerűséggel guggolásból megfordulván, hátát az ágy szélének támasztva leül a földre. Syss számára így jó célpontot biztosít, a kislány ha elég gyors könnyen rajtaüthet az elkalandozó éjjeliőrön.*
- Ne félj, amíg itt vagyok nem esik bajod. *Azt nem teszi hozzá, hogy ha elaludt ő kereket old és csatlakozik a többiekhez, az ilyen ferdítések jobbat tesznek egy ilyen félénk lányka lelkének. Közben Namos mester, illetve valószínűleg a másik óriás is visszatér az utcáról, a neszezés felhallik a nyitott ajtón.
Dryrron feláll és magukra csukja az ajtót, ne zavarja Sysst a zaj.
Visszatelepedik a földre a korábban is felvett testhelyzetben. ~Legalább hoztam volna át egy könyvet.~*

9590. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-27 19:52:50
 ÚJ
>Drayen Agron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Új kóbor érkezett a városba//

* Igen, még a vak is láthatja, hogy a férfi nincs a legjobb formájában. Ám szolid, csendes, mondhatni bizalomgerjesztő. Talán ezért, talán csupán a jó modor miatt tudhatja meg ő is a lány nevét. *
- Részemről a szerencse, kisasszony.
* Hajtja meg magát, majd rátér a lényegre. *
- Nagy horderejű dolgok voltak, s lesznek még e városban illetve a környéken. Amit tudok, szívesen megosztom Önnel.
* Kedves, megértő mosoly kúszik a férfi arcára, hallva az elemzést. *
- Dardanu kisasszony, Önnek remek szeme van. Mint láthatja, nincs nálam fegyver, csupán ez a bot, de ez nagyobb értéket képvisel a szememben, minthogy pórias módon ütlegeljek vele bárkit is.
* Folytatja, rámutatva a csiszolt hegyikristály gömbre, amibe az ügyes kezű ékszerész egy fekete opált helyezett el. *
- A felajánlást elfogadom, de akkor el kell mennünk a piacra, mert otthon nem tartok állatokat. Mehetünk?
* Kérdezi, botját finoman a piac irányába döntve. *

9589. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-27 19:32:06
 ÚJ
>Elayras Osh, Rubin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét//
//Elayras Osh háza//

*Shantal kiiszkol a szobából és úrnője parancsának engedelmeskedve elhagyja a házat. Útja a piacra vezeti, s ott mindent beszerez, mely írva volt neki. Végül néhány fertályórával később érkezik is meg, ez már az uzsonna előtti néhány pillanat, s tudja jól, a vendég kire úrnője vár, már tényleg nem lehet messze. S mintha csak ezen gondolatait akarná a sors igazolni, a kapu irányából felhangzik a csonka hangú kolomp zaja.*
-Shantal!
*Csak egy név, mely Rubin ajkai közül kiröppen, és a lány már fut is. A vörös démon pedig kényelmesen elhelyezkedik a fogadótér egyik kanapéján, hátát támasztva a támlának, lábát is felhúzva az ülésre, s oly kecsesen ül, mintha csak modellt ülne holmi festőnek, ki vásznára álmodná.
A cselédlány pedig felbukkan a bejárati ajtóban, majd behúzva azt, futva érkezik a kapuhoz, mely ugyan csukva van, de nem zárva, hiszen csak nem régen érkezett vissza a piacról.*
-Úrnőm már várja Sir.
*És már nyitja is a kaput, hogy a kívül várakozó lovagot beengedje. Aztán készséggel csukja is mögötte és hátasa mögött a bejáratot, s ezúttal fényes kulcs csillan ujjai között, ahogy ráfordítja a zárat. Nincs szükség arra, hogy úrnőjét és vendégét holmi véletlen betolakodó zavarja meg. Futva éri utol aztán a lovagot, és nyitja meg neki a bejáratot.*
-A lovat hagyja csak az úr, majd a fiú gondját viseli.
*Ad újabb útmutatást a vendégnek, miközben kitárja előtte az ajtót. A fiú nem más, mint egy hasonló korú legényke, kinek már pelyhedzik az álla, de még szemmel láthatóan is nagyon fiatal. Ő is sietős léptekkel érkezik, hogy a jószágra kellő gondot fordítson. Ért hozzá.
Ha Corvyr belép a nyitott ajtón, akkor azonnal megpillanthatja a délutáni pihenőjét tartó Rubint, ki feléje fordul, mintha meglepné a másik "váratlan" érkezése. Mosolyog kedvesen, kecses mozdulattal emelkedik fel a kanapéról, koránt sem sietős léptekkel indul meg a lovag irányába, s jobbját nyújtja előre felé.*
-Óh! Drágám! Oly régen láttalak! Annyira boldoggá tesz, hogy meglátogattál!

9588. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-27 19:30:24
 ÚJ
>Corvyrius Cwa'Charys avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 29
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Parfüm és pecsét//
//Elayras Osh háza//

*Ifjabb korában, mikor még forrófejű s naiv volt, legalábbis mostani önmagához képest, bizonnyal féktelen vágtával érkezett volna a borostyánnal gazdagon benőtt, kovácsoltvas kerítés kapuja elé, s a nyeregből lendülettel vetette volna le magát, felleghajtójával port kavarva, s vasaltorrú csizmáival robosztus léptekbe csapva át, hogy lábbelije talpával illesse a bejáratot, jelezvén, megérkezett. De csikófogait már elhullatta, s véréből is épp elég folyt már el ahhoz, hogy efféle botorságokra ne ragadtassa el magát, még akkor sem, ha a távolság csökkenésével mind jobban kezd forrni benne az indulat a levél írója iránt. Oh igen, indulat, mi felhorgad benne, még ha másokban a vágy lenne, mi magasra hág, ha a némberre gondolnak. Mutatósnak, mutatós, legalábbis az volt két esztendővel ezelőtt, s bizony maga is a hódításra vágyók hevületével vetette volna magát bármikor elé. Rég volt, tán igaz sem volt, tartja a mondás, s csak remélheti, józanabb fejjel áll majd meg a vörös sörényű nőszemély előtt.
A szegények negyede felől érkezik, miként a cirkalmasan írt sorok útbaigazítása meghagyta, s való igaz, ott gyorsabb haladásra ösztökélte hátasát, az utcák során át lehiggadt, s visszafogta a jószágot. Ki tudja, még az is lehet, hogy igen komisz szokását megtartva a meghívó kelepcébe vagy csalárd helyzetbe kívánja sodorni. Épp ezen elhatározás okán, visszaváltott lépésre, megfontoltan közelítve meg a már említett kerítéssel övezett ingatlant. Nem lepődik meg azon, hogy nem lehet belátni rajta, még nyeregből sem, ez igazán a másikra vall. De most nem ez a lényeg.
Ráérős mozdulattal állítja meg ménjét, s végtelenül kimérten emelkedik ki a nyeregből. Minek siesse el a viszontlátást, mikor az elválás sem volt épp a leg kellemesebb? Határtalanul kényelmes a mód, miként hátasa gyeplőjére markol, s határozott, elnyújtott léptekkel közelíti meg a bejáratot. Nem kíván berontani, túl jól ismerték egymást ahhoz, hogy azt feltételezze, bizonnyal egyedül találja, legalább két-három szolgára fogadna, elnézve a környező házak fényűzőbb kivitelezését. A támogatók és a vendégek nem szenvedhetnek semmiben sem hiányt, látta épp elégszer, miféle bánásmóddal képes körül rajongani azokat, kik hajlanak arra, hogy engedjenek. Egykor jómaga is hasonlatos volt hozzájuk, oh azok a messzi, ifjú évek…
Felleghajtója csuklyáját nem veti hátra tejföl-szőke tincseiről, melyek szoros kontyba rendezetten simulnak fejére, s azon sem kíván egyelőre változtatni, hogy kombinált vértezetét jótékonyan elpalástolja az alkalmatosság valamelyest. Nem nyúl kardja markolata után vagy tőre felé, mindössze megtámasztja maga előtt az alabárdot, s közelebb vonja kissé magához hátasát. Újfent arra kényszerül, hogy kiszabadítsa nyeregtáskája kisebb zsebéből a papirost, a belőle áradó parfüm aromájával együtt. Újfent átfutja a sorokat, hátha több fény derül arra, miképp is jelenjen meg, de szerencsére semmi oly sületlenség nincs benne, mit a kezdő alakoskodók oly gyakorta elkövetnek. Sem titkos füttyjel, sem kódolt koppantások sora. Így elrejti a levelet, majdhogynem vicsorrá torzuló vonásokkal, hogy elfojthassa magában a múlt okozta indulatokat, most tiszta fejre lesz szüksége.
Mikor ismét elrejtette az átokverte cédulát, pillant újfent a kapu felé, melynek rácsozatán át egészen a házig ellátni, bár inkább idézi egy rózsalugas csalóka alagútját, mint egy kényelmesen nyitott sétányt, s méricskéli kissé a közvetlen környezetét. Végül rozsdamarta kolompot pillant meg, mely mellé támasztja hát szálfegyverét, s akármilyen kevéssé fűlik is hozzá foga, erőt vesz magán, s megkongatja a repedten zengő fémet.*

9587. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-27 11:07:18
 ÚJ
>Elayras Osh, Rubin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Elayras Osh háza//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//

*A nyitott ablakon át vidám ének hangja hullámzik a kapu irányába. A hang nem éppen egy kimagasló énekesnőé, de lágy, és tiszta. A dallam, melyet megformáz igen régi, vidám és pajzán, melyet leginkább tavernák mélyén, kalózkocsmákban, vagy bordélyházak színpadain hallani. Egy gazdagnegyedbeli villába semmiképpen sem illik, de jól hallhatóan ez az éneklőt egyáltalán nem zavarja.*
-És a víg Magda széttárta vaskos combját.
Aki élt és mozgott, itt kiélhette vágyát.
Mert a víg Magda volt a gyönyörök forrása.
És combjai közt mély kút, az élet körforgása.
Lálálálálá lálálálálá lálálálálá...
*Mivel a szöveget már csak lálákkal helyettesítette, hát innen már nem is igazán jelentett nagy megbotránkozást annak, aki idáig eljutott. A dalocska nem szólt másról, mint a wegtoreni Kalóz-köz egyik hírhedt címeres házának nevet adó leányzó kéjbarlangjáról, melyet arra felé szívesen énekelgetnek. Nem is annyira a közönséges szövege miatt, mint inkább tiszteletből.
Rubin az ablakhoz lépve, és becsukja azt, majd megrázza kiengedett vörösarany hajzuhatagát. Jelenleg épp nem visel mást, mint hófehér vászon fűzőt, apró bugyogóval, hozzá combközépig érő csipke harisnyát, és magasított sarkú papucsot.*
-Shantal!
*Kiáltja el magát, és hangjára fiatal, alig tizenötnek tűnő, szőke lányka lép be az ajtón. A cseléd megszokott öltözékét viseli, arca ártatlan, hatalmas kék szemei álmodozóak. Vékony, és lapos.*
-Kisasszony?
*Hangja fakó, ahogy megszólal várakozóan. Igazából nincs gond vele, útban sem szokott lenni.*
-Na mozogj. A zöld bársonyt akarom felvenni. Ha a számításaim nem csalnak, a vendégünk hamarosan itt lesz. Aztán irány a piac, és a legjobb bort hozod, meg vacsorára is sülteket és gyümölcsöket szerezz be. Ha a vendég megérkezik, akkor pedig hangtalan és láthatatlan légy.
-Igenis Kisasszony.
*Hajt fejet a lány, és mire idáig érnek, már karján tartja azt a bizonyos zöld bársonyt. Nem más ez, mint egy ruha, mely derékban szabott, lefelé ráncokkal bőven omló, elfedve a karcsú bokát is. Felül szabadon hagyja a vállakat, láthatóvá teszi a keblek halmainak felső részét, egyébként meg tökéletesen simul a karcsú, telt idomú alakra. Majd nyakába tűzkő kerül, s ennek ékes párjai a függők képében füleibe, és karperecek csuklóira.*
-Remélem nem felejti el az a mihaszna, hogy szeretem a szép ajándékokat.
*Nevetve ejti ki a szavakat, ahogy egy könnyed intéssel engedi útjára szolgálóját.*

9586. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-27 01:33:53
 ÚJ
>Xalema Unamorel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 217
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Vakmerő

//Az Aquista Kúria//
//Éjfél//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Egyetért Ephemiával, talán jobban is, mint azt a lány gondolná.*
-Bizony, hogy el kell mennünk a Fekete Kakasba. De még most, ma éjjel, hogy lássuk, mit művelnek ott apádék. Persze lehet, hogy ez neked kicsit meredeken hangzik, de biztos vagyok benne, hogy sejted, téged sem az illatos tavaszi szél tett anyád hasába. De előbb ezzel a fatökűvel foglalkozzunk!
*A kérdés jogos, mi legyen a férfivel? Na de ez még a jövő zenéje, egyelőre más a gondjuk. Éledezik már az éjjeli látogató és nyilván nem lesz jó kedve, amiben szerepet játszhat az előbbi, kecses gyomorbalépés is. Viszont nekik meg információ kell, úgyhogy Xalema sóhajtva határozza el, hogy nem fogja vissza magát, majd megvárja, amíg Ephemia kiügyeskedi a rongyot a férfi szájából. A férfi nem is habozik kifejezni nemtetszését.*
-Meg foglak ölni, te kis ringyó. Felhasítalak a torkodtól egészen a pi...
*Ennél a pontnál dönt úgy Xaly, hogy egyelőre ennyi elég is lesz, úgyhogy gyors mozdulattal visszatömi a rongyot a férfi szájába, majd teljes erőből tökön rúgja. A következő egy-két perc eltelik a férfi tompa jajveszékelésével, majd amikor az elcsendesedik, Xalema kedvesen újra beszélgetést kezdeményez. Most egy kissé morcosabb megközelítéssel kísérletezik.*
-Az előbb úgy éreztem, nem adod meg a nekem kijáró tiszteletet. Vagy mit kell ilyenkor mondani... A lényeg az, hogy vagy beszélsz, vagy sikítani fogsz, mint egy leszúrt disznó, mert ha sokat szarozol itt velem, az istenekre mondom, kilukasztom a mogyoróid és úgy véreztetlek ki.
*Előveszi a fokost, aminek azóta sem látta semmi hasznát, hogy megkapta a katonáktól. Látványosan próbálgatja a pengéjét, a fogását.*
-De az is lehet, hogy feldarabolom a kolbászod. Régi vágyam ez, hogy valakit így intézzek el, csak eddig tartottam a katonáktól. De éjjel, egy betörő ellen... gyakorlatilag önvédelem.
*Kiveszi a rongyot a férfi szájából, aki az előbbi igénybevétel után még mindig zihál, a hangja alapján taknya-nyála egybefolyt. Az előbb nyilván elmorzsolt néhány könnycseppet.*
-Semmit nem tudsz meg tőlem! *A hörgése elszánt, de Xaly úgy érzi, ott bujkál abban némi félelem is. Flegmán vállat von és ráfog a férfi legértékesebb szervére.*
-Szinte kár érte. De ne búsulj, cimbora, biztos így is remekül fogsz szórakozni.
*Fogja a tőrt és a hegyével lyukat hasít a férfi nadrágján.*
~Jó minőségű bőr, de még milyen jó minőségű! Ilyet méregdrágán lehet csak kapni, lopni meg végképp nem! Tényleg valami nagykutya bízta meg ezt a balfaszt.~
-Na lássuk, mi van itt...
*Ahogy a tőr hideg hegye egy centire a bőr alá bök, a férfi felhördül a rongy alatt. Az elfojtott hangok alapján a "Hagyd abba, beszélek!" mondatot ismételgeti.*

9585. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-26 21:41:14
 ÚJ
>Yala Dardanu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Új kóbor érkezett a városba//

- Elkendőzni?
* Nem egészen érti, hogy most konkrétan mire is érti ezt a férfi? Viszont lekerül a csuklya, így már láthatja, hogy a férfi jóképű, a borosta ellenére. S persze tényleg valóban fáradt, nagyon fáradt. Ámbár pluszban még megtudja a férfi nevét is. *
- Yala Dardanu, szolgálatára.
* Apró pukedliféle, ahogy elleste már pár helyen. Tanult ő és dolgozott már sokfélét. *
- Valóban? Ejha. Ha ez így van, akkor valóban nem ártana hallanom a legfrissebb hírekről, mielőtt bármerre is mennék tovább.
* A férfi ajánlatát megfontolja, leginkább arcát, fáradt arcát nézve töpreng. *
- Nem hinném, hogy bántani akarna, és eléggé fáradtnak is tűnik. A tea helyett pedig szerintem tyúkhúsleves lesz, már ha megengedi, hogy elkészítsem. Ha valóban olyan sok időt tölt a könyvek között, a teste elfárad és könnyebben megbetegszik. Csak egy friss tyúk kell és pár szál zöldség. A leves sokat segít, higgye el, átmelegít és erőt ad.

9584. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-26 20:51:51
 ÚJ
>Drayen Agron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Új kóbor érkezett a városba//

* Elkerülik hát az összeütközést, s szerencsére a lány eléggé nyitott is, így szóba elegyednek. *
- Nos, igen, a város ezen része tartogat látnivalókat. Remek példája annak, hogyan kezdőzhetjük el azt, amit nem akarunk megmutatni.
* Válaszolja Drayen, majd látva a másik kíváncsiságát, eszébe jut az illendőség, ezért hátrahatja a csuklyáját. *
- Elnézést a modortalanságért. A nevem Drayen Agron, hölgyem.
* Mutatkozik be a mágus. Arcán most párnapos borosta van, de még így is igen ápoltnak látszik, vonásai nemesek, tekintete határozott. *
- Akkor van mit hallania, ha még senki nem mondott semmit Önnek. Alig pár utcányira lakom, ha gondolja, s nem tart tőlem, szívesen látom egy teára.
* Invitálja meg Yalát, s még egy halvány mosoly is feltűnni látszik az arcán. *
- Ne aggódjon, csupán kicsit kimerültem. Azt hiszem, túl sok időt töltök a könyveim között.
* Mondja a férfi, majd megkérdezi. *
- Nos, velem tart?

9583. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-26 20:34:53
 ÚJ
>Yala Dardanu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Új kóbor érkezett a városba//

* Olykor előfordul az ember lányával, hogy nagyon másfelé figyel és nem az orra elé. Bár mondhatná, hogy a lova majd vigyáz rá, és majd ő ránt rajta egyet a szárnál fogva, ha valakinek neki akarna menni. De Levendula talán még jobban el van bambulva, mint ő. Így nem sokon múlik, hogy összeütközzön egy csuklyát viselő férfival. Szerencse, mert ha a lova is beszáll a taposásba, akkor ott köröm nem marad lábujjon. Meglepetten lép hátra, nem sikkant, nem mond olyat, hogy juj. *
- Hupsz.
* Ennyi, ami elhagyja a cseresznyeszín ajkakat, amik nem kencétől ilyenek. *
- Semmi gond, kicsit elbambultam a lovammal együtt. Szép környék ez itt, sok a néznivaló.
* Nem hagyja elszökni a füle mellett azt, amit a férfi mond. Ahogy azt sem hagyja figyelmen kívül, hogy kicsit lassúnak tűnik ez az egyed itt, az orra előtt. Picit behúzza vállai közé a fejét és megpróbál belesni a csuklya alá. *
- Zűrös idők? Eddig még nem beszéltem senkivel a városba, aki említette volna. Amúgy igen, most érkeztem a városba, munkát, szállást keresek. Vagy valakit, aki ilyen irányban el tud igazítani.
- Ne haragudjon meg a tolakodásért, de, jól érzi magát? Eléggé nyúzottnak és fáradtnak tűnik. Rosszul ne legyen, eléggé hűvös van már kidőlni az utca közepén.

9582. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-26 20:01:26
 ÚJ
>Drayen Agron avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 199
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Új kóbor érkezett a városba//

* Drayen jó ideig feküdt otthon, szinte eszméletlenül. Mikor felébredt, azt sem tudta, mennyi ideig aludt. Kissé kábán, s meglehetősen céltalanul indul meg, hogy kiszellőztesse a fejét. Vastag, barna köpönyege kellő védelmet nyújt a számára, a csuklyát pedig mélyen a szemébe húzza. Szeretett botja minden lépését egy koppanással visszhangozza. Teljesen magába van fordulva, így gyakorlatilag észre sem veszi a vele szembejövő nőt, aki ráadásul a lovát vezeti épp kantárszáron. Csupán az utolsó előtti pillanatban eszmél fel, s egy eléggé suta mozdulattal áll meg, szinte a nő orra előtt. *
- Bocsásson meg hölgyem. Azt hiszem, kissé elmerültem a gondolataimban.
* Mondja bocsánatkérően, majd kissé jobban szemügyre veszi a másikat. *
- Most érkezett talán, esetleg keres valakit? Zűrös időket élünk, csak azért kérdezem.
* Jegyzi meg, miközben kényelmesen támaszkodik meg a botján. Arcán jól látszik, hogy mennyire fáradt, mégis kedvesen mosolyog. *


9581. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2016-10-26 19:34:58
 ÚJ
>Yala Dardanu avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Új kóbor érkezett a városba//

* Szép házakkal teli utcán már csak maga mellett vezetgeti Levendula nevezetű lovát. A barna-fehér foltos ló is néha rácsodálkozik az új látnivalókra, szagokra. S ha valahol szimatolni vél még valamiféle megmaradt virágot, bokrokon megmaradt leveleket, megpróbálja azokat lelegelni. Gazdája persze nem engedi, a végén még megszólnák érte, vagy kikapna. S amúgy is, nemrég meg tudta tömni a hasát, legyen az neki elég mára. A hűvöskés idő miatt barna vászonnadrágot és inget, hosszú kabátot visel, utóbbi alját rojtok díszítik. Szoknyában nagy eséllyel már kifagyna a valamije. Haját szabadon hagyta, csak egy vastagabb copfot fogott össze a feje tetejénél, hogy a szél ne zavarja nagyon. Botja és minden holmija rendben becsomagolva, lován vannak elrendezve. Szállást, munkát keres, egy barátot, vagy legalább egy jó szándékú embert, aki útbaigazítja a városban. *

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12324-12343