//Második szál//
//Soynara//
*Először mikor körbejárja a kis teret, még nem találja meg a tündérét, akit keres. Lehet, hogy szimpla figyelmetlenség, vagy akármi más, de lényegtelen, mert másodjára már kiszemeli a koldus lányt.* ~Tényleg itt van szegény. De most sokkal jobban néz ki mint múltkor.~ *Észreveszi a tegnapinál gondosabban kifésült hajat, és egyből beleborzong, hogy beletúrjon, esetleg befonja, vagy bármi egyéb. Neki gyakorlatilag mindegy, hogy kinek a fején van egy ilyen csoda. Minden eddigi asszonnyának, nőjének hosszú volt, szereti az ilyet Patkánya szokásos helyén, a kalóz vállán üldögél, nem zavartatja magát, csak annyi mozgása van, hogy a levegőt szaglássza az edényekből áradó finom illat miatt. Nem kapott még ma reggel enni, hiszen Leon családias étkezést gondolt, amiből a kis rágcsáló kihagyhatatlan elem, legalábbis számára. Nem lép oda rögtön a kolduló lányhoz, előbb még nézi egy kicsit, és gondolkodik, mitévő legyen.* ~Csak rakjam le elé, vagy maradjak is ott? Múltkor is olyan félszeg volt. Lehet előbb szoktatni kéne magamhoz, nem letámadni megint.~ *De persze, végül úgy dönt, hogy eredeti tervéhez ragaszkodva megpróbálkozik egy közös étkezéssel. Ha Soynara észreveszi, márpedig miért ne tenné, amikor szemmel láthatólag felnéz néha a tömeget fürkészni. Biccent felé fejével. Csak azért nem integet, mert mind a két keze foglalt, edényeket tart benne. Ezután lassú léptekkel felé indul, leteszi elé az ételt. A levest és a pörköltet, valamint két fából készült kanalat is elővesz erszényéből és az egyiket a tündér felé nyújtja.*
-Eljöttem. Gondolom, mostanra már éhes vagy. *Mosolyodik el, és próbálja felvenni a szem kontaktust a lánnyal. Persze, nem erőlteti, ha amaz nem akarja. Eszében sincs megijeszteni őt. Végignéz a lány szakadt ruháján, és már egyből meg is van a következő ötlete, mivel fogja meglepni kicsiny pártfogoltját.* ~Veszünk majd együtt valami szép anyagot és varrok olyat, amilyet szeretne.~ *Tovább nem gondolja a dolgokat, hanem töretlen fél-mosollyal pislog a lánykára.*