// Namos ház //
//Konyha, talán kicsit Hall is//
*Alea és Kuhn kicsit talán elcsendesedtek, de az étel készül, és bizonyára arra figyelnek, vagy talán a maguk titkos óriás módján nagyon is beszélgetnek egymással, csak az ilyesmit egy törpe nem értheti.*
~Vagy talán nem is az óriássággal függ össze, hanem egészen mással.~
*Maereh elmosolyodik a gondolatra, még akkor is, ha valójában nem tudja, megérzései mennyire bizonyulnak majd helyesnek.
Közben Dryrron teríteni kezd és ő maga is kiles a hallba.
A rendfőnök is ott van, meg az a fura tündér, aki legutóbb egyáltalán nem figyelt az ő szavára.
Mae ebből annyira jutott csak, hogy végtére is ő cseléd, a szavára nem kell figyelni, és ha valaki nem teszi, azzal szemben ő aztán nem fog erőszakoskodni. Törődik a maga kis dolgával, meg azokkal, akik vele is törődnek.
Abból sem csinál ügyet, hogy a gazda nem felel neki. Végtére is, ő a gazda.
A Nagy Alf szavaira elmosolyodik.
Szomorkás kis mosoly, de mégis az. A magas bajszos megérdemli, hiszen derekasan besegített nekik.*
~Igen, jó falatokat érdemel cserébe, meg szállást is, aztán eldönti majd, mit szeretne.~
- Nagyon köszönöm, Alf *felel hát neki mikor elkészülnek, immár közösen, majd elveszi az almás tálat és a sámliját a tűzhely elé húzva kezdi meg az előkészített almagerezdkék karamellizálását a cukros vajban.*
- Ezt így, aztán a linzert föléjük borítom a szélein benyomkodom és már mehetnek is sülni.
*Annak örül, hogy Alf köszönése nem marad válasz nélkül, hiszen így új rabszolgája, vagy inkább barátja, vagy gyámolítottja, vagy akárhogyan is kellene nevezni, nem marad étel és szállás nélkül, mert Maereh úgy véli ezek után a gazda csak nem dobja ki a fiatalembert.
mikor visszatér a konyhába Mae felnéz rá és elmosolyodik.*
- Szerintem már maradhatsz. Amíg csak akarsz. Nem sokat figyel arra, mi történik a cselédszobákban, ha nem csinálsz valami nagy bajt, és picit segítesz nekem, akkor ellakhatsz itt bármeddig szinte. A gazda sokszor elég szórakozottan viselkedik. Mágusféle, tudod.
*Mae beszél, az ételek bugyognak és sercegnek, meg amúgy is estefelé jár, sötétedik már, hiszen a napok már rövidülnek, ahogy őszesre fordul az idő, így a törpelány nem igazán figyelmez arra, mi zajlik a hallban, a maga dolgaira koncentrál, és közben a cselédgúnya alatt benne élő művész már tervezgeti Alea nyakékét azokból a szép kövekből.*
~Féldrágakő mind. valami csodaszépet alkotok majd neki. Úgy bizony!~