*Nem tudja, mióta érzi a fájdalmat, pontosabban viszketést. Először még kellemes is volt. Valahol bizsergett, hát megvakarta, de most teljesen más a helyzet. Ez az elemi érzés, csontig hatol belé, szinte földön túli. Szétárad egész testében. Ekkor már tudja, hogy valami komoly baja van. Ha tehetné, egész testével remegne, annyira kínozza. Megvakarja az oldalát, utána következik a két keze. A háta már régóta „sorba vár” egy kis megnyugvásért. Mire végig ér a felső testén és a felső végtagjain, addigra a lábai szinte elsorvadnak. Ezekhez még hozzá sem nyúlt. Ábrell még nem esik kétségbe. Túlságosan elfoglalt ahhoz. Elgondolkodik, mi válthat ki benne ekkora reakciót. Talán allergiás lenne valamire? Úgy gondolja, hogy ez a viszketési roham valószínűleg fokozatosan terjed. Ugyan a dolgában nem lehet egészen biztos, ugyanis nem orvos.
Mikor először úgy igazán kétségbe esik a fiatal tapasztalatlan mindenre elszánt suhancunk, majdnem el is ájul. Meglátja a vörös piros hólyagokat a kezén. A gondolattól is elborzad, hogy ezek a csúfságok egész testén ott lehetnek. Legszívesebben a földhöz dörgölőzne, hátha enyhít valamit is a fájdalmán. De erőt vesz magán, mert erőt kell vennie magán. Ábrell mindig is jól bírta a fájdalmat. Most is bírni fogja egy darabon. Tudja jól, hogy ki kell küszöbölnie a fájdalmat. Egyáltalán nem gondolhat erre a kellemetlen incidensre. Igyekszik megnyugodni, inkább egy szép rendezett kellemes és zöld kertre gondol, meg egy kisebb halásztóra. Arra vágyik, hogy egy szőke vagy egy vörös hajú nővel töltse el idős napjait ezen az elképzelt édenben. Persze az unokák ott futkároznak körülöttük az ábrándban. Ezekkel, a gondolatokkal, képekkel sokáig kibírná. Ha kikapcsolja az elméjét, csodákra képes a fiú.
Ekkor mintha az ég küldte volna neki, megjelenik egy fura figura. Magas és vékony, fekete ruhában. Nézi Ábrellt nézi. Méregeti, vizsgálgatja. A titokzatos idegen, egy mosolyt ejt magának, és megszólal mély hangján.*
- Húha fiacskám! Nem nézel ki valami jól.* Hallgat egy kicsit, majd folytatja.*
- Tudod, én orvos vagyok. Úgy nézek ki, mint egy igazi orvos, ugye? Én tudom mi a bajod. Mostanában elég sok ember küszködik hasonló problémákkal, mint te. Ezért járom a várost. Ahol tudok, segítek. Ez, ami neked van, elég ocsmány betegség. Szerencsére ismerek egy megpróbált kenőcsöt, ami akár egy nap alatt kigyógyít. És képzeld, Van nálam most egy ilyen kenőcsös tubus!
*Ábrellben komoly gyanút ébreszt az idegen. Nem tudja miért ilyen segítőkész vele, arra gondol talán valamiféle sarlatán. Meg is kérdezi tőle.*
- Miért segítesz nekem? Ez neked miért jó? *A másik kicsit megszeppen. Elmosolyodik ugyan úgy.*
- Tudod, én nem csinálom ezt ingyen. 40 arany. Nem több nem kevesebb. Teszik, nem tetszik
ez van. Ha megveszed, fizesd ki most. Ha bekened vele magad egy nap és vége
a szenvedésnek.
*Ábrell nem tud mit tenni. 1472991726 Mindezek után, se szó, se beszéd elszalad a megkapott
kenőccsel valami eldugott zugba. Itt bekeni magát a varázsszerrel és vár.*
A hozzászólás írója (Ábrell Zére) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.09.04 14:32:55