//Klikop Jeppet Gemjut//
*Ami az okulárét illeti, illetve annak elrejtését, mosolyog. Közben azon is elgondolkozik, hogy valószínűleg bárkinek, aki nem olyan zseniális elme, mint egy gnóm, le kell majd egyszerűsítenie, ha egyszer mesél a szerkezetről.*
-Ühüm. Határozottan olyan név, amit meg kell jegyezni. *Erősíti meg az öreg szándékát. Persze, nem is az emberek közül, vagy, ami még viccesebb lenne az orkok közül vár az ember egy nagy gondolkodót.*
-Eredetileg Lihanec-ből származom. Ott van a családom. *Erre egy kicsit elmosolyodik, aztán, megvakargatja a tarkóját.* -Bár nem hiszem, hogy mostanában fogom őket meglátogatni... Azt hiszem, a tavernák körülbelül feléből kitiltottak ezalatt a látogatásom alatt. Ugyanis csupán tegnap értem vissza a Víz Városából. Az alapján amit elmondasz, talán ez a második legjobb hely egy gnómnak. Hihetetlen támogatottságot élveznek a feltalálók és a tudósok, na meg az alkimisták és az orvosok is. Apám orvos, és állítólag feltaláltak valamit, amibe csak belemosod a kezed, és ha valami, ami betegséget terjeszt volt is rajta, már nincs is utána. Az alapján amit apám mesélt, a csecsemők fele nem fog meghalni, ha rájönnek, hogy lehet ezt tömeggyártani. *Mosolyog, ahogy a másik városról beszél. Hosszú ideje, legalábbis számára hosszú ideje már Arthenior lakosa, de még mindig szívesen gondol a Víz Városára. Szerinte az lenne a követendő példa.*
-Szerintem, amíg megteheti a gnóm, ember vagy elf vagy akárki, és persze alkimista, addig nem árt, ha hozzászokik a harcokhoz és a harcosok gyógyításához. A másik, amiben gondolkodtam a harctéri gyógyító dolgán kívül, az egy bolt, vagy egy alku valamilyen hellyel, hogy árusítsam, amit készítek. *Magywre-ből csak folyik a szó, mintha kérdezték volna a céljairól is, de jó érzés egy itteni alkimistával beszélni. Valakivel, aki nincs lehetetlen távolságban.
Nem éppen lelkesen, de bólint az élőholtakkal kapcsolatos dologra.*
-Azért nincsenek városfalak, mert állítólag valamilyen varázslat védi a várost. Egyelőre békés és nyugodt, Grombarnál és a Kikötőnél már visszaverték őket, de a Hold Karavánpihenőnek már csak romjai vannak. *Tart egy kis hatásszünetet.* És azokon a romokon is a holtak az urak. Állítólag arrafelé is van egy fénysugár, pont olyan, mint ami itt a templomból tör elő, de nem tudjuk mi az. Bár lehet, hogy a templomi mágusok tudják, csak nem akarják elárulni. *Ennél karba teszi a kezét, mert mégis mi az, hogy visszatartanak egy ilyen fontos információt? Persze, nem fog ő ott hisztizni a templom bejáratánál, de azért kíváncsi. De más is az lenne az ő helyében, ebben teljesen biztos.*
-Nem tudom, senki sem tud semmit. Véleményem szerint azért, mert amatőrök próbálkoznak. Majd, ha feladták és nem lábatlankodnak össze-vissza, akkor utánajárok a dolognak, de egyelőre túl sokan vannak. *Nem boldogítja, hogy ilyesmi miatt lebénult a város legjobb és valljuk be, egyetlen fogadója. Bár tudomása szerint a Pinty nevű bordélyházat is fogadóvá alakítják át, de mivel ez csak szóbeszéd, nem veszi biztosra.*
-Hát, tartok tőle, Papa, hogy igazad van... *Aztán nincs is nagyon ideje elkeseredni a sorsát illetően, ugyanis máris olyan téma jön, ami sokkalta egyszerűbb.*
-Igen, makacsak, rosszabbakat nem is lehetne kívánni. *Azért mosolyog, nem akkora katasztrófa a dolog.* -De kénytelen leszel velük megbarátkozni, mert nincs más, és ha elég meggyőző tudsz lenni, elég kedves a mosolyod, vagy elég jól alkudsz, akkor nem lesznek bajok. Csak hozzád kell szokjanak. *Meséli nagy bölcsen.* -Biztosan, biztosan! Vagy össze kellene barátkozni egy tündérrel, ők olyan bájosak, hogy mindig meggyőzőek tudnak lenni. Vagy legalább egy kereskedővel, nekik gyorsan engednek. Boltosok egymás közt, gondolom én. *Ahogy ötletel, egyre lelkesebben teszi, bár már a biztosan is elég vidáman hangzott el a szájából. De mit is lehet tenni, örül a társaságnak, és mivel nem egyszerű társaságról, hanem egy másik gnómról van szó, nagyon szívesen segít is, ha kell.*