//Érkezés a Gazdagnegyedbe//
*Lassan múlni kezd a zavara, és felpillant. Egyenesen Morganus íriszeibe. Elmosolyodik. Ekkor érik a férfi ujjai, az övéit. A matatás félbemarad, megmerevedik egy pillanatra, de nem húzza el a kezét. Miért is tenné?*
-Igen, kissé.
*Vallja meg őszintén. Értelme nem sok lenne a tagadásnak. Elég beszédes volt arcának pírja, félrevillanó tekintete, és a babráló ujjak tánca is. Sóhajt egyet, majd igyekszik átlépni efelett.*
-Amúgy igen, tudom miről van szó. A család fontos. Kellő alapokra lehet csak építkezni.
*Muszáj ezt még elmondania, hiszen nem hagyhatja a férfi kérdését üresen. Ám Morganus egészen ügyesen tereli tovább a témát, ezért Giselli elmereng kicsit.*
-A piacra mindenképpen el szeretnék menni holnap. Az üzenetet is el kéne juttatnom apámnak, talán időben válasz is érkezik rá. Aztán meg az Owairat rezidenciára is el kéne látogatni. És bevallom sétálnék egyet a folyóparton is. Szeretem azt a helyet.
*Teszi még hozzá, aztán lassan feláll, és az ablak elé lép. Kipillant a sötétbe borult városra, az üveg visszatükröződésében megpillanthatja alakját, és Morganust is, főleg, ha a férfi követi őt az ablakhoz. Magasabb nála, talán egy fél fejjel is. Vagy még többel.*
-Kissé aggódom apámékért. Remélem Wegtoren biztonságos hely maradt. Ez a sok élőholt, amiről szó van, elég félelmetes. Nehéz így a jövőt tervezgetni.
*Halkan ejti a szavakat, amúgy csak maga elé, majd megfordul.*
-Feküdjünk le, fárasztó út van mögöttünk. Holnap mindent elintézünk.