//Régi ház és új otthon//
//Rendoll//
*A simogatásra közelebb bújik.*
- Már hogyne mondanám komolyan!
*Lia finoman a mutatóujja begyével simogat végig a párja szemhéján, majd a szeme alatt az arcát is megsimítja.*
- A hajad színéhez képest a pilláid sötétebbek, na persze a borostád is, de a szempilláid egészen sötétbarnák és hosszúak, sok lány örülne, ha ilyen lenne neki. Akkor nem szenvednének, hogy mindenféle festéket kenjenek rá.
*Lia elmosolyodik, közelebb hajol, apró puszit nyom Rendoll halántékára.*
- Ühüm, nekem nagyon is tetszik, de ezt biztos tudtad már.
*Arra hogy nincs korán felül, a takaró a derekáig csúszik.*
- Elaludtunk volna? Hány óra lehet?
*Az ablak felé fordul, hátha a nap állása árulkodó lesz, majd újra Rendollra pillant és bizony rajta is felejti a tekintetét. Figyeli ahogy nyújtózik, ahogy mosakodik, és aztán ő is kikel az ágyból, végigsimogat Rendoll gerincén, halkan nevet, odadob neki egy törölközőt, majd maga is a mosdókesztyűért nyúl, meg a kancsóért, hogy bevizezze és lemossa magát, utána könnyed mozdulatokkal törölközik.
Majd ruhát keres magának, alsóneműt, és egy derékban megköthető laza, bő nadrágszoknyát, fölé ujjatlan tunikát. A haját összefonja, piros szalaggal köti meg. A lábaira sarut vesz.*
- Úgy hiszem, részemről is. A fúvócső kell még, meg a kis tarisznyám, és bele egy-egy alma, ha már edzéssel kezdjük a napot.
*A párjára mosolyog.*
- Jöjjék, Tawinn uraság, bizonyítania kell az asszonyának, hogy elbírja még a kardját!
~Nem mintha efelől bármi kétségem lenne.~
- Egyébként mit szólnál hozzá, ha utána mikor visszajövünk odatenném az ételt és kissé feltúrnám a kertet. Arra gondoltam, butaság úgy menni gyógynövényekért, hogy nem tudom itthon elfér-e egy-egy tő. Meg, hogy mi van, és mi hiányzik még.
~Meg jelenleg nincs is égető szükség arra, hogy azonnalra, de rögtön tudjak adni valakinek valamit.~
- Nézelődtem már kint, de szerintem ideje lenne valóban felmérni a terepet. Valaha csodás lehetett ez a kert, az öreg kertész fénykorában, gondolom. De a szökőkút! Láttad?
*Lia pajkos mosollyal kérdezi.* Az akkora, hogy pancsolni lehetne benne!
*Beszélgetés közben készülődnek is, és végül várakozóan néz a párjára.*
- Sétálunk egyet a Barakkig?