//Régi ház és új otthon//
//Rendoll//
//A hozzászólás +16-os részletet tartalmaz!//
*Gyengéd mosollyal néz a férje szemébe.*
– Mindig ezt feleled, Rend, de azért az igazság az, hogy sokszor olyan szépeket mondasz, amiket nekem még senki, és akkor mindig úgy érzem, körbe kell néznem, vajon valóban rólam van-e szó.
*Látni, hogy a férfi nevet számára jó érzés, szereti azt, ha Rendoll vidám, ha boldognak láthatja, hiszen ha valaki, akkor Rendoll igazán megérdemli.*
– Megígérem, hogy nagyon fogok igyekezni, hogy ne akadályozzalak. Mert az edzés az edzés, és fontos. Talán én magam is gyakorolni fogok a fúvócsővel. Lehet, hogy vannak külön súlyozott gyakorló fúvónyilaik, melyek utánozni tudják az igaziakat.
*Lévén a valóban fontos holnapi programot megbeszélték, Lia merészebbé válik, és mivel ketten vannak a házban bizony a szigorú illemszabályokkal sem igazán foglalkozik. Felesleges képmutatás lenne szenvelegni és kéretni magát, de ezen kívül is, bízik annyira Rendben, hogy előtte teljes mértékben fel merje vállalni magát.*
– Jó *feleli, majd aprót sikkant, mikor a párja a karjaiba kapja.*
– Úgy veszem észre még elbírsz *kuncog*, a karjaid nem vesztettek erejükből.
*Miközben felfelé tartanak apró kis puszikat lehel Rendoll arcára, állkapcsára, és a nyaka oldalára. Amikor talpa végre a padlóra ér a szobájukban, az ágyuk előtt, már ő billenti oldalra a fejét, hogy Rendoll akadály nélkül szabadon viszonozhassa a kedveskedést.
Megremeg, arca finoman kipirul.
A párja birtokló mozdulatára elmosolyodik, Rend égkék szemeibe néz, aztán a szájára, majd az inge gombjaira. Lassan, szándékoltan lassan, játszadozva kezdi őket kibújtatni a gomblyukakból.
Egymást vetkőztetik, mert nyilván Rendoll sem tétlenkedik és Lia nem tiltakozik, sőt, egy-egy mozdulattal segít is, és mikor a ruhája a földre hull nem takarja el magát.
Lassú csókok, mélyek, a lepedő a háta alatt, a férje teste felette, érintések, mosolyok, elsuttogott szavak, ziháló kérések, felizzó szenvedély. Az izmok mozdulása a párja átforrósodó bőre alatt, az ereje, a vágyuk, és aztán a lassú visszatérés a földre.
Lia Rendollhoz simulva alszik el, valamikor, elég későn, kimerülve, de boldogan.
Másnap a kora reggeli napfény, mely az ablakon át az ágyukra süt a férfi karjaiban találja. A szorosabbra vont ölelés ébreszti, a lassan tudatosuló tény, hogy Rendoll is ébren van már.*
– Ez finom *súgja a csókra válaszul.* Szia! Hogy aludtál, drágám?
*Közelről néz Rendoll szemébe.*
– Tudod, hogy sok nő elirigyelné a szempilláidat?