//Remény//
*A kedves úr a nevét kérdezi, habozva mondja meg neki, mintha valami kincsét adná ki vonakodva.*
-Soynara. Így hívnak, Soynarának, bizony! *Kissé nekibátorodik, mindig úgy gondolta, hogy szép neve van. ~Előkelő a hangzása, nagyon előkelő!~ Kicsit el is mosolyodik, de csak egy pillanatra. Hogy más lenne, mint a többiek? Nem tudja, nem gondolja, hogy nagyon különbözne. Nem ismer senkit, nem nagyon beszélget senkivel, honnan tudhatná, milyenek a többiek, akiket nap, mint nap kerülget az utcán? Nem is emlékszik, mikor szólította így meg valaki utoljára, persze a katonákat kivéve. De ők nem voltak ilyen kedvesek. A dicséretre csak elpirul egy kicsit. Művelt lenne? Szeret olvasni és tud sok dolgot, de, hogy művelt… Ez olyan szó, amit olyanokra mondanak, akik szép ruhákban járnak és mindig illatosak. Ő inkább csak szeret olvasni, ha hozzájut valamihez. Hogy került az utcára?*
-Leégett. A ház, ahol laktam. Leégett és nem maradt semmi belőle. Senki nem maradt belőle. Senki, bizony. *Ez már régen történt, nem is gondolt rá egy ideje. Pedig emlékezetes éjszaka volt. Ahogy minden lángolt körülötte, a sötétséget hasogató vörös és sárga fények, az égő fa fűszeres szaga. Szép volt és persze halálos. Sosem értette, hogy élte túl, csak elfogadta. Fogta a könyvet és rohant. ~Fogtam a könyvet és szaladtunk. A könyv és én, együtt.~ Azóta szabad. Koldulásból él, olcsó ételt eszik és gyakran bujkál a nagyobbak, erősebbek elől, akik néha el is verik. De szabad.
Még elindul a férfi mellett, de ahogy az a vállára teszi a kezét, összerezzen. ~Hátha nem is oda megyünk? Hátha rosszat akar? Hátha bántani fog?~ Megtorpan, hátra lép három lépést, ijedten néz a férfire, mintha most látná először. Eltelik így egy pillanat. ~Nem! Nem szabad, nem akarom!~ Megfordul és elszalad, gyorsan, mintha éppen kergetnék. Jó érzés most szaladni, nem szokott, de most jól esik. Kicsit olyan, mint azon az éjszakán. ~Kár, hogy itt most nem ég semmi.~ Nem a kis térre tart, a romos házikó a célja, ahol lakik. Ahogy fut, egyre sötétebb lesz. Felpillantva látja, hogy eső készül, szürke felhők tornyosulnak az égen.* ~Jó lesz sietni!~