//Namos ház//
//Konyha//
*Maereh magában somolyog, mikor Bato nevetni kezd, valami okból kifolyólag tetszik neki, mikor a fiú nevet, és örül, hogy egy-egy megjegyzésével sikerül ezt elérnie. Talán azért van mindez, mert kezdetben azt hitte, Bato túlontúl komoly és megfontolt, és így némi büszkeséggel tölti el, hogy kideríthette, van egy vidámabb és mókásabb oldala is.*
- Végtére is nincs azzal sem baj, a sima és egyszerű dolgok, én legalábbis úgy hallottam, sok kolostor sajátja. De nem tudom, engem sosem engedtek be megnézni egyetlen ilyen helyet sem. ~Pedig szerettem volna.~
*Türelmesen kivárja, míg Bato láthatóan átgondolja, hogyan is érzett a Szentéllyel kapcsolatban.*
- De ez azt is jelenti, hogy ha sikerült is kimenekíteni onnan a tudást, és ha le is lehet másolni a könyveket és az iratokat, mert hát elég írástudó elég hosszú idő alatt gyakorlatilag bármit képes lemásolni, szóval mindez, bár talán használna, mégsem lenne elegendő. Ha maga a hely is számít, akkor az új szentélynek ugyanott kellene felépülnie, ahol a régi is állt. Ahhoz meg vissza kellene foglalni a Hold Karavánpihenőt. ~Ami meg nagyon nem egyszerű.~
*Elmosolyodik.*
- Igyekszem. Az az igazság, hogy nagyon igyekszem.
*Bato arcát, szemét látva úgy gondolja, hogy a fiú teljesen komolyan mondta az előbbieket, és ez is jó érzés. Mert Maereh nem ostoba, tudja ő, hogy a törpesége miatt vannak olyan dolgok, amikben kevésbé ügyes, egy emberhez viszonyítva, bár, mivel saját magához képest igyekszik a lehető legjobbat nyújtani, azért a dolog nem is olyan reménytelen. És a kicsi a bors de erős elv alapján azért a sorsa kárpótolja is.
Aztán az is jól jön ki, és egyre szélesebb mosolyra készteti, ahogy Bato önkéntelenül utánozza a gesztusait, ahogy olyankor szokás, mikor valakivel könnyedén és jól megtalálja a hangot az ember, vagy a törpe, vagy, vagy bárki.
A kérdésre Mae komolyan biccent.*
- A színesek *és igen, van sárgás, barnás, vöröses, zöldes, kékeslilás, rózsaszín, fehér, és fekete is közte*, azok különböző ónix fajták, fémbe foglalva, a színeknek erejük is van. Az áttetszően csillogóak, azok hegyikristályok.
*Mae összeszedi a bátorságát, majd kedvesen elmosolyodik.*
- Ha szeretnéd megnézheted őket közelről, meg is foghatod őket, bár kiszedni a gyűrűket a fonataim közül elég sok idő, de...
*A törpelány cseppet közelebb hajol, jelezve, hogy nem bánja az esetleges kíváncsiskodást, és azt se, ha Bato a hajához ér.*