//Zetriat, Emma, Iskandar//
*Meghallgatja Zetriat aggódó kérdését. Egyetért vele, hiszen nagy felelőtlenség volt a kislányt egyedül az útjára engedni.*
-Nem tudom, mi történhetett, de valószínűleg nem teljesen egyedül jött. Biztos valakinek a gondjaira bízták, csak Emma nem ismerte azt az embert és így úgy érezte, egyedül kellett jönnie. A lényeg, hogy most itt van, és kipiheni magát.
*Jó érzés járja át a szívét, amikor Zetriat a támogatásáról és a segítségéről biztosítja. Rá is mosolyog az elfre, amikor azonban arról kérdezi, hogy van-e kedve velük menni elutasító választ kap. Ez letöri a lelkesedését. Zetriat válasza és indoka nem nyugtatja meg teljesen.*
"Lehet, hogy mégsem kedvel annyira? Csak én látom rosszul a helyzetet?" *Kíváncsian és kutatva fürkészi Zetriat tekintetét, amiben teljes őszinteséget lát, azonban most már nehezebben tud megbízni a férfiakban. Nem akar még egyszer úgy járni, ahogy Geradrasszal, így nem akarja túl hamar, túl közel engedni magához Zetriatot.*
"Már így is túlságosan kedvelem. Apám pedig a tudomásomra adta, hogy nem akarja, hogy vele kössem össze az életemet. És most elment, hogy elhozza a jövendőbelimet. Bele kellene törődnöm."
*Így csak bólint Zetriat válaszára, és felsiet Emmához. A kislány éppen akkor ébredezik. Leül mellé, magához húzza és kicsit magához is öleli*
-Jól aludtál, Emma?
*Megvárja a választ, majd tovább ecseteli a terveket.*
-Arra gondoltam, hogy most, hogy kipihented magad, mesélhetnél még pár dolgot magadról. Megtaláltam anyukád levelét, elolvastam, szóval most már tudom, hogy miért vagy itt. Ha szeretnéd, megmutatom neked a házat, hogy ne tévedj el, meg a kertet is.
*Kimászik az ágyából és Emma felé nyújt egy szép ruhácskát.*
-Ez még az enyém volt, amikor olyan kicsi voltam, mint te. Ha tetszik, akkor a tiéd lehet, és felveheted. Holnap pedig elmegyünk és veszünk neked szép, új ruhákat.
-Közben már elrendezték a szobádat, úgyhogy azt is majd megmutatom neked.
*Visszamegy a kislány mellé.*
-Szeretném, ha jól éreznéd magad itt nálunk, és egy idő után már olyan lenne számodra, mint az otthonod. Tudom, hogy rettenetesen hiányzik anyukád, de próbálom egy kicsit helyettesíteni, amennyire tudom.
*Kisimít pár rakoncátlan fürtöt a kislány arcából.*
-Segítsek felöltözni?
*Amikor végeznek, körüljárnak a házban és Eleonor megmutat minden fontos helyet Emmának, és végül a kertben kötnek ki.*