//Éjszaka//
~Ha valaki nem venné észre, hogy hirtelen szép házak között jár, az utcákon nem tántorognak a részegek, a járókelők között nincs rongyos, sőt, járókelő se nagyon van, nos, akinek mindez elkerüli a figyelmét, annak eszébe juttatják ezek a lándzsás bunkók, hogy igen, ez már a gazdagok birodalma, itt viselkedni kell. Mert attól, hogy így belenéz az arcomba, majd biztosan nem lógok be megint abba a kertbe, ahol az a lédús gyümölcs nő a fákon. Ha kellene nekik, leszednék, hiszen érett, de hát ha ott van, biztos nem kell nekik. Valószínű, hogy nem is szeretik. Lelkük rajta, de én szeretem és le is szedem. Őket biztos nem zavarja, akkor már szóltak volna. Igaz, a múltkor nagyon futottak valamiért meg kiabáltak is valamit, de akkor éppen dolgom volt, mulatságra igyekeztem és nem akartam, hogy az a zsák gyümölcs, amit szedtem, megrohadjon a napon. Olyan nagy melegben pikk-pakk elveszti azt a finom zamatát, hát sietni kellett, ezt igazán megérthetik. Persze lehet, hogy csak azért siettek annyira, hogy szóljanak, ott felejtettem egy darabot a nadrágomból, mikor átugrottam a kerítésen. Igen, ez lehetett. No, de majd talán most bocsánatot kérnek azért a hegyes kerítésért. Hoppá, nem tudnak, hiszen alszanak. Na nem baj, nem vagyok haragtartó, egy-két szem gyümölcsöt, amit úgyis szívesen adnának, megeszegetek, ha jövök visszafelé és részemről elfelejtve az ügy.~
~Hm, ebben a kertben még nem jártam. Biztos szép ez is, legalábbis aki ilyen kovácsoltvas, szekérnek is elég kaput csináltat és ekkora őröket tud megfizetni, hogy előtte álljanak, annak biztos telik kertészre is. Hogy lehetne bemenni körülnézni? Mekkora ez a fal, van vagy három méter, akkorát én sem ugrom. Hozzak talán létrát? Ha találkozom egy őrjárattal, még megkérdezik, minek van nálam. Le merném fogadni, hogy nem hinnék el, hogy csak virágokat szeretnék nézni és szagolgatni. Ilyenek ezek, bizalmatlan bunkó egytől egyik. Múltkor is rögtön engem vádoltak annak a maroknyi aranynak az ellopásával, csak azért, mert az a zsírfejű kereskedő megvádolt. Meg mert fél tucatnyian hazudoztak össze-vissza arról, hogy látták, hogy az erszényéért nyúlok meg már kerülgetem egy ideje és hasonlók. Meg mert nálam volt az erszénye. Szóval ezek csak ennyit tudnak, elrontani az ember napját. Fémagyú taplók! Ni, megint itt jönnek, ebből most nem lesz kertben sétálás. Legjobb lesz ide bebújni, ha már itt ez a kilazult léc a kerítésen, pont akartam pihenni egy kicsit, hiszen már legalább egy órája ébren vagyok. Nem szabad rohanni, mindig mondom, csak nyugalom, csak semmi felhajtás, semmi ugrálás… ~
~… most azért felmászom erre a tetőre, mert innen szépen látni a várost. Milyen gyönyörű, ahogy fent a csillagok, lent a lámpások ragyognak az éjszakában! Meg neked is ragyogni fog a házad, Te rohadt dög, mert most már biztos, hogy csóvát vetek rá! Miért nem vagy Te láncon, hogy már vagy negyedjére mászok előled föl valahova, de mindig megtalálsz! Hogy a vérbolha cakkozza ki a bundádat, hogy a mocsári nyammánc ízlelgesse az orrodat! A gazdád is ilyen minden lében kanál, szimatoló kis aljadék lehet, lefogadom, hogy a városőrség tisztje! Kotródj innen, mindenkit felversz az ugatásoddal, nem tudnak tőled aludni, hát nincs benned egy szemernyi belátás? Na jó, legjobb, ha odébb állok, mert különben sosem hagyod abba. Az okosabb enged, ahogy mondják. Nézd meg, szegény katonák most mind idefutnak, azt hiszik, valami tolvaj jár erre. Mondjuk felesleges ennyire sietniük, addigra én már le is másztam a túloldalon.~
~Hopp, meg is van. Most jó lenne kicsit eltűnni valamerre, de ha erre egyek, az már a városőrség barakkja. No, de erre meg egy piszok ugatógép és néhány túl lelkes fazékfejű van. Arról is fém csörög és akármimet rátenném, hogy nem mutatványosok az éjszaka közepén. Irány hát a barakk, úgysem voltam itt azóta, hogy kikönyörögtem magam a fogdáról. Vajon még mindig az a félhülye melák az őr? Leesett neki, hogy nincs beteg húgom? Remélem, nem lesz alkalmam megkérdezni tőle.~