//Namos ház//
//Hall//
- Viszlát, Hás!
*Maereh még integet egy kicsit a tündér után, már csak udvariasságból is, meg azért rászámít arra a három fakósárga italra. Bár meg kell kérdeznie majd a gazdát, hogy azok segíthetnek-e még az ő keze ügyességén. Ha nem, akkor talán majd valakinek eladja, vagy odaadja, vagy a Rendnek adja. Még nem tudja.
Aztán lassan besétál, az arcán mosoly és elégedettség.
Bato mosolyog, mint általában, de Gorik inkább komolyan, ám kíváncsian tekint rá.*
~És megint csillagomnak szólít.~
- Vettem varázsitalokat. Ez a kis tündér, a kis szöszi, Hás a neve, ő árulja őket, és sokkal jobb áron, mint amennyiért a piacon hozzá tudok jutni. Bizony üvegenként több tucat arannyal olcsóbb Hástól.
*Maereh meg is mutatja a kis fiolákat.*
- Vettem zöldet, kéket, meg barnát is. Pirosat nem, a törpék elég erősek egyébként is, bár, ha jól hallom immár bányászatról beszéltek, ahhoz talán jól jönne a piros is. Na, mindegy, úgyis rendeltem még sárgát, talán ha azt hozza a tündér, akkor kérhetünk pirosat is, ha gondoljátok *mondja lelkesen.*
- Aztán hol bányásznánk? Mert ám megérné, legalábbis szerintem. Bár lenne még valami, ami megérné. Az amulett áldása vagy micsoda, olyanról hallottam már, hogy mágusok tudják, de csak kerüljön elő a gazda, majd kifaggatom róla *folytatja, majd Gorikra és aztán Batora mosolyog.
Látja, a sötételf távozik, int utána egyet, viszlátot is mond, de mivel amúgy nem ismeri és két szót se beszéltek a lendülete nem törik meg.*
- Én kristályokat szeretnék, vagy féldrágaköveket. Azok szépen mutatnának. Biza. De ki foglalkozik manapság díszekkel. A páncélok, meg fegyverek kelnek el jobban. De talán a talizmánok is eladhatóak lennének, ha lenne valós erejük is. Vagy ez butaság? *kérdi és a férfiakra néz, a törpére és az emberre.*