//Kis kiruccanás//
//Namos ház is, újra//
*Maereh maga sem tudja miért, de tetszik neki az, hogy Gorik nevet a lánczokni tulajdonságainak kitárgyalásán. Igazság szerint a törpelány jobban szereti a vidám társaságot, mint az örökké mogorva vagy búsongó törpéket. És persze azt is szereti, ha a magasak jókedvűek, mert ő alapvetően derűlátó természettel van megáldva. Bár azért naivnak, vagy ostobának kár lenne gondolni, vagy pusztán az alapján ítélni, hogy jelenleg éppen szakácsnő a főfoglalkozása.*
~Nem mellesleg valóban szeretek főzni.~
- Akkor talán nem, bár ki kellene próbálni. Ámde ha rendes zoknira húzod fel, az feltételezi azt is, hogy van rendes zoknid. Ekkor viszont máris célpontja vagy a zoknilopó manóknak. Sőt immár kétfajta zoknilopó is beköltözik az otthonodba, a sima mindennapos fajta és a ketrecharcos. Az egyik a hagyományos pamut alsózoknidat lopkodja majd, a másik meg a lánczoknidat. Kész káosz lesz!
*Szándékosan olyan arcot vág, mint aki retteg egy esetleges jövőtől, amiben zoknilopó manók jelenhetnek meg a környezetében.*
- Ó! Akkor te, ha jól értem, nem vagy egy ilyen verekedős, előbb üt mint kérdez típusú törpe, igaz?
*Maereh ezt egyáltalán nem bánná, a thargok között látta hova vezet, ha valaki csak a harcot szereti.
Picit meghökkenve fordul Gorik felé.*
- Nem, nem túl nagy. Láthatóan nincsen baj a fejeddel, még haj meg szakáll is nő rajta *siet megnyugtatni, de közben kissé jobban is megnézi most magának. Úgy ítéli meg, Gorik egészen tetszetősen néz ki, csak épp még a szeme színét nem tudja kisilabizálni, de majd. Végtére is ráér a dolog. Felesleges kapkodni.*
- Hát igen. Magas. Colos. *válaszol és cseppet, alig észrevehetően, de elkámpicsorodik, ahogy kimondja a csúfnevet, amit a falujában ráaggattak.
Aztán tágra nyílnak a szemei, mikor Gorik odaáll mellé, és láthatóan, sőt nyilvánvalóan és kimondva sem zavarja őt Maereh magassága.*
- Igen, látom. Te még talán egy hüvelyknyivel magasabb is vagy. Ha leveszem a csizmám és csak mezítláb húzom ki magam, akkor ez még jobban is látszik. Bizonyosan.
*Elmosolyodik, és valahogy meg is könnyebbül, jó érzés tudnia, hogy valaki nem csúfolni valónak látja őt.
Hazafelé az út így beszélgetve nem is tűnik olyan hosszúnak, sőt, egészen gyorsan visszaérnek. Mire Mae feleszmél, már a Namos ház kapuját teszik be maguk után.*
- Arra gondoltam, hátul lenne jó helyük, az apró kis hátsó kertben a konyhaajtó két oldalán. Odasüt a nap délután, a szél sem fújná annyira őket. Egyelőre maradhatnának a cserepeikben. Erre gyere!
*A házon át mutatja az utat újra.*
- A fogadószoba-nappalit már ismered, ez itt a cselédfolyosó, hátul van az én szobám, elől Rhebosse-é. A nagy az a laboratórium, abban még sosem voltam. Odafent is vannak szobák, az úré az utolsó, oda sem szabad bemenni. A többibe lehet. Valamelyikben lesz majd helyed, szerintem.
A hozzászólás írója (Maereh Ertgrimmsa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.05.19 14:28:00