//Régi ház és új otthon//
– Jól van, jól. Értem én. De azért na! Jól van, szerelni nem tudom a szekereket, csak hajtani. Ha gondunk volt, mindig kerestünk egy bognárt, vagy kocsijavítót.
*Végül persze Lia is elmosolyodik.*
– Jó tudni, hogy innentől kezdve ilyen gond nincsen. Ha elmúlna a vész és útra kelnénk, akkor is, ha valami történne, te ki tudnád javítani a hibát. Ez azért megnyugtató.
*Lia komolyan bólint, eszébe jut az a jó néhány alakalom, mikor ilyen-olyan baj miatt az út szélén rostokoltak a mesternője és ő, mert nem találtak senkit, aki értett volna a javításhoz.
A konyha felé menet is ezen gondolkodik. Eszébe jut a nyár végi karavánútjuk is, az, hogy akkor nem is tudta, de lényegében az, hogy Rendoll is ott volt még egy plusz biztonságot is adott, nem csak a kardja ereje volt hasznos a védelem szempontjából, de ha a szekerekkel baj történt volna abban is tudott volna segíteni.
Liat ez a tudat valahogy megnyugtatja.*
~Nem csak a kardjából élhet ő sem.~
*A lány végül ráveszi magát, hogy bemenjen a házba, hiszen feladata van neki is.
Az ebédfőzés olyasmi, amihez Lia egy cseppet felemásan áll hozzá. Tud főzni, és szeret is, de eddig jobbára csak a tábortüzek mellett volt rá lehetősége. A saját konyha luxusa csak most adatik meg neki először, így kissé izgatott is, vajon a végeredmény megfelelő lesz-e.*
~Jó lenne, ha sikerülne, amit elterveztem, ha jól sikerülne, ha Rendnek ízlene az étel.~
*Lia halad is, aztán, mikor kitárja az ajtót és a párja felé néz egy mosoly és egy integetés a válasz.
Így végül visszatér a főzéshez, tálban készíti össze a galuskafélének valót, lisztet, kis sót, tojásokat üt bele, kikeveri egyneműre, közben vizet tesz fel egy lábasban, aztán elkezdi beszaggatni-csorgatni a keveréket és nekiáll kifőzni.
Megint szusszan.
Eszébe jut, hogy szűrőt is kell keresnie.*
~Milyen buta voltam, hogy nem vettem elő mindent előre. Most kereshetem a szűrőt.~
*Lia végignézi a felső szekrényeket, de ott főleg tányérokat találja, ilyet is és olyat is, még egy gyönyörű étkészletet is. Odébb a poharak sorakoznak. A fiókokban evőeszközök.
Lentebb asztalnemű, terítők és szalvéták, szépen hímezve, meg konyharuhák.
Áttér a másik szekrényre, és reménykedik, hogy van még ideje, addig csak nem fut ki az apró galuska.
Az ajtónak háttal állva hajol le, hogy a szekrény alsó polcain körbe tudjon nézni.*
– Ha meglelem a szűrőt *dünnyögi válaszul, és még mélyebbre hajol.*