//Régi ház és új otthon//
*Lia megvonja a vállát, elmosolyodik.*
– Csak egyszerűen végiggondoltam, mikor is voltunk külön egymástól, és Lihanech jutott eszembe, mikor én a karavánnal maradtam, de te meg tettél egy kis kitérőt a városba. Így jött. És hogy emlegetted, hogy majd megkeresed…
*Végighallgatja Rendollt, a szemöldöke cseppet felszalad, mikor a párja azt mondja nem akarta terhelni, de csendben marad, hiszen érdekli a történet.*
– Gondolom nem kicsit zavarta, hogy valaki emlékszik rám, főleg a cimborái előtt *húzza el Lia a száját, de különösebben nem látszik rajta bánat, vagy szomorúság, a tekintetében inkább megvetés van. Na nem Rendoll iránt, dehogy, a volt férjére gondol így.*
– Világ életében gyáva volt *mondja egyszerűen.* Nem azt mondom, hogy általános dolog, de mégis, ha legalább a saját kis köre, vagy a családja előtt felvállalta volna, hogy nem a nők érdeklik, akkor legalább engem nem… Minek kellett neki egy feleség? Hát látod?
*Lia akkorát szusszan hogy a homlokába hulló sötét hajszálai is megemelkednek, majd visszahullanak. Kisöpri őket a szeméből.*
– De végül talán így volt a jó. Ha apám valaki olyanhoz ad, akinek tényleg kell egy asszony, még akkor is, ha nem érez iránta semmit, akkor talán sosem találkozhatok veled. Sok választásom nem volt tizenöt évesen, és ha a férjem legalább arra rá tudta volna venni magát, hogy valahogy velem háljon, és… Akkor nem szabadulhattam volna el. Végül is, ha úgy nézzük olyan nagy baj nem történt.
*Lia Rendoll kezéért nyúl.*
– De egy dolog miatt most megnyugodtam, és ezért mégis örülök, hogy beszéltél vele. Illetve két dolog miatt is. Az egyik, hogy soha nem fog keresni engem, minket, és nem fog akadékoskodni. Ahhoz túlságosan fél tőled, ha jól értem. A másik, hogy láttad, és így már semmi kételyed nem lehet, örülök neki, hogy megszabadultam tőle. Veled akarok lenni, és nem gondolok másra.
*A párjára mosolyog.*
– Azt hiszem, akkor tényleg Gebe a megfelelő választás. Nastor meg majd búsulhat, hogy ő nem vehetett rész a mókában.
*Miután a pakolászással nagyjából elkészülnek, már amennyire kell, hiszen minek mindent gondosan elrakni, mikor nemsoká vehetné is elő a hozzávalókat Lia újra a főzéshez, bólint, hogy nézzenek a ló és a szekér után, úgy, ahogy azt Rendoll szeretné.
A párja mellett sétál ki újra a konyhából, szemügyre veszi a szekeret, mely megnyeri a tetszését, láthatóan nem mai darab, de némi kis felújítás után igencsak jól mutat majd. Legalábbis Lia így képzeli, mert igazából nem tudja, mennyi munkát igényel majd a rendbehozatal, ezen a területen egyértelműen Rendoll az, aki otthonosan mozog.*
– Elsőre a piac az, ami igazán fontos, hogy ne kelljen cipekedni. Épp elég az akkor mikor a gyorsabban romló élelmiszert kell megvenni, például a tejet.
*Lia elmosolyodik, bemegy az istállóba, majd nemsoká előbukkan, Gebét vezetve. A ló békésen poroszkál a nő mellett, majd minden további nélkül fordul és hátrál felszólításra, és hagyja magát hámba fogni. Okos barna szemeit közben egyfolytában a gazdáján nyugtatja, mintha tőle kérdezgetné: Ugye jól csinálom?.*
– Ckck! *Lia csettint a lónak a nyelvével, és Gebe könnyedén vontatja ki a szekeret oda, ahol Rendoll jobban hozzá tud férni.*
– Egy darabig igen *bólint.* Gebét idekötöm a kerítéshez és kap egy kicsi szénát, aztán még van annyi idő, hogy megnézzem, amint a vőlegényem nekivetkőzik, és bekúszik egy szekér alá.
*Aztán hirtelen eszébe jut valami.*
– Rend, elég stabilan áll ez a kerék? Nem kéne valamivel alátámasztani az egészet, nehogy kiboruljon, és rág szakadjon a kocsi?
*Nagyon nem szeretné, hogy a párja véletlen megsérüljön, így inkább benne lenne abban is, ha minden lassan készül el, csak nehogy baleset történjen.*