//Namos ház//
//Bejárati ajtó, Hall//
– Nilyria! *Mae elmosolyodik, bár ő nem egy félős valaki, általában nem az, de a kék hajó tündérnél alacsonyabb, még Syssnél is alacsonyabb, így reméli a félénk leányzó nem lát benne fenyegetést. Bár azt bizonyára felfedezi, hogy Mae nem tündér, ahhoz nem elég törékeny alkat.
Bizony Maereh törpelány, igaz annak magas, de amúgy a törpékre jellemző alkattal áldotta meg Wylnurana, és bár korántsem kövér, de azért domborodik, ahol kell.
Ám a lány nem csak külsőleg törpe. Igaz, már rájött, hogy ezzel talán Eralil uraság nincs még tisztában, ő meg annyira még nem sietett felvilágosítani, mert hát a főzés szempontjából a dolog lényegtelen, főzni bárki tudhat.
Ugyanakkor Mae törpe a habitusát tekintve is, és bizony otthon azt látta, hogy ha kellett az anyjának volt véleménye, meg hangja is, és őt is úgy nevelték, hogy ki merjen állni magáért, ha oda kerülne a sorja.
Így hát miközben befelé tessékeli Nilyriát, és becsukja az ajtót is a kint feltámadó tavaszi szél miatt, felvonja a szemöldökét Gorik szavaira.*
– Nohát csak fonjon bele akár rózsaszín szalagot kigyelmed, Gorik uram! Ha úgy látja jónak! Csak tetszelegjen nyugodtan! *tromfol rá a törpére.* Ha ennyiből máris úgy gondolja, hogy ajnározom, mikor csak Syssnek próbáltam elmondani, hogy így néz ki egy törpe férfi általában.
*Maereh megrázza a fejét, a két félénk tündérlányra pillant, majd Rhebossera, hogy legalább biztosítsák már női szolidaritásukról.*
– Bah! A részeges verekedőmester, meg a nagyhangú törpe! Aztán mind a kettő akár kenyérre is kenhető. Kérdezd csak meg, Nilyria bátran Sysstől, hogy kihez bújik oda elsőnek, ha megijed valamitől! Bizony ám, ahhoz a narancsruhás legényhez, aki épp azzal ijesztget, hogy mit gondol a kék hajú lánykákról.
*Komolyan bólint.*
– Az angyalomozó törpe meg amott! Na, ő a másik fele! Mikor leparancsol Nagyonmagasról, hogy össze ne törjem véletlen magam, mert lógnak a lovam patkói. Nem mellesleg igen faintosan meg is patkolta már *közli, és igen a munkát, főleg a jó munkát elismeri és nagyra értékeli.* Biztos láttad a lovam, kint áll az előkertben a kerítéshez kötve.
*Gorik csibukjára összevonja a szemöldökét.*
– Hát, kedvesem! *szól hozzá eltúlzott mézesmázossággal, lévén, hogy az angyalomozást is meg a piros szalagot is törlessze, bár igazán nem haragszik, csak hát nem is hagyja magát.* Inkább lépjél csak ki a konyhaajtó elé, ha kérhetlek, mert ha itt bent kezdesz büdösíteni, akkor bizony kereszthuzatot leszek kénytelen csinálni, de akkor Rhebosse fázna ám. Meg Namos gazda papírjait is szétvinné a légáram, és lehet, hogy akkor mérges lenne.