//Régi ház és új otthon//
*Rendollhoz simul, átöleli a férfi derekát. Nem tudja, de a párja történetének ismeretében sejti mire gondolhat a másik, és tudja milyen zsigeri lehet a félelem.
Nem gondolja azt, hogy a férfinak nem lenne szabad őt féltenie, ez ostobaság lenne, azt főleg nem, hogy tilos lenne, megérti őt, de nem szeretné ha Rendollt gúzsba kötné ez az érzés. Igazából nem is arról van szó, hogy ő nem örülne, ha a párja mindig mellette lenne, de úgy véli ez egyszerűen szinte lehetetlen lenne. Nem mehetnek mindig mindenhova együtt, azzal valamelyikük szinte teljesen feladná önmagát, Lia szerint esélyesen Rendoll, mert a félelem vezérelné, és a féltés.*
– Ühüm.
*De tudja, érzi a férfi még feszült, érzi az izmai remegésében, hiába a beleegyező szó.
Látja, hogy egy cseppet újra elfelhősödik Rendoll homloka, mikor az ikrek kerülnek szóba, így finoman oldalba böki a férfit.*
– Ne láss mindenhol árnyakat, kedvesem! Tudod, hogy milyen vagyok. De, nos, láttál a karavánnál, ott voltál végig, és igen, megsebesültem, de garanciák nincsenek, ugyanakkor a hatalmak, akármifélék, úgy döntöttek nem kellek még nekik, visszaadtak neked. Szóval szerintem mi megkaptuk az engedélyt. Ne nevess ki! Lehet butaságnak hangzik, de én úgy hiszem, azzal, hogy visszajöhettem hozzád, azzal mi valóban kaptunk egyfajta felmentést a sorstól. Megpróbáltattunk és érdemesnek ítéltettünk.
*Lia a párja égszínkék szemébe néz, lágyan elmosolyodik.*
– Nem lett vége a Csonttemetőben, nem lett vége a Romtáborban, szerintem most még hetven évig nem kell félnünk. Akkor meg már útra készen fogunk állni, majd megfogjuk egymás kezét és együtt indulunk neki.
*Lábujjhegyre áll, és Rendoll szája sarkát puszilja meg.*
– És nem leszek távol egész nap, dehogy is! Akkor nem látnám, amint szereled a kocsit. Arra gondoltam, csak a Barakkig megyek el, de, mondjuk, ha gondolod oda majd együtt megyünk. Mégis inkább csak a pékhez megyek. Na? Ott tényleg nem érhet baj. A Barakkban tényleg vannak mindenféle népek, de a sarki pékség az nem nagy út. Elsőre jó lesz az is.
*Gyengéden, de várakozóan mosolyog a párjára.*
– Visszafelé meg veszek valami zöldséget, de csak itt a legközelebbi boltocskában. Bár biztos drágább, mint a piac. Meg körbenézek. Van egy ötletem, csak előbb látnom kell működhet-e.
*Rendollra pillant.*
– Egy óra se az egész. És valamit ennünk kell ma, meleg ételt, te is láttad milyen üres a kamra.
*Várakozóan néz Rendollra, hogy ez a terv jobban megnyeri-e a tetszését.*