//Régi ház és új otthon//
*Lia pontosan tudja milyen nehezet kér a kedvesétől, szinte a legnehezebb dolgot. De nem csak maga miatt teszi, és nem csak maga miatt igyekszik ezt a kérdést már most, a közös életük elején elrendezni.
Világos, már hónapok óta együtt vannak Rendoll-lal, nyár közepe volt, és most már tavaszodik, semmi pillanat és ismét nyár lesz, és ha minden jól alakul megünnepelhetik az első évfordulójukat.
Igen, az idő szalad, de úgy alakult a sorsuk, hogy eddig mindig olyan helyen jártak, olyan feladataik voltak, ami szinte állandóan egymás mellett tartotta őket. Rövid időkre, pár órára sem tévesztették szem elől a másikat, és nem is volt ezzel semmi baj. Csakhogy Artheniorban, a városban mindkettejüknek lesznek feladataik, Lia nem sokat élt egy helyen letelepedve eddig, de vágyik rá. Ebben Rendoll a tapasztaltabb. Ugyanakkor Lia azt is tudja, hogy valamiféle munkát is kell majd végezniük, hiszen a gondnoki munka díja leginkább az, hogy ebben a csodás házban lakhatnak, a ház sarkába viszont nem haraphatnak bele.
Rendollnak is biztos lesznek feladatai, munkái, akár szekereket is javíthat, ha azt szereti csinálni, egyáltalán, ki kell derülnie ennek is.*
~Valódi lovag, fegyverforgató. De vajon a kardjából akarna élni ezek után is? Ha igen, akkor sem biztos, hogy mindenhova vihetne magával. És ha állandóan attól rettegne, hogy bajom esik, ha épp nincs velem, az őt is felőrölné, és azt nem szeretném.~
- Igen, rend, tudom, elmesélted, és...
*Lia gyengéden simogatja a párja arcát.*
- És tudom, hogy mindig gondolsz a kisfiadra, és azt is, hogy Ehnora is gyakran az eszedbe jut. De nem tudjuk, se én, se te, a világon senki, hogy más lett volna-e, ha ott vagy. Annyiféleképp történhetett volna. De nem tudjuk visszaforgatni az idő kerekét.
*Komolyan bólint, megérti Rendoll félelmeit, nem nevet rajtuk, nem legyint rájuk.*
- Igen, lehetséges. De ez ellen nem sokat tehetünk. Illetve de, tehetünk, és mindent meg is fogunk tenni, mindent, ami ésszerű és logikus.
*Lia elmosolyodik.*
- Én is féltelek ám téged. A Csonttemetőben, mikor körbevettek az élőholtak titeket és Jelahan bácsival a jégfal felé vágtattunk éppen a szemem sarkából egy villanásnyi időre láttam, ahogy az egyik élőholt kardja a fejed felé suhint, hallottam a kiáltásodat, és nem tudtam, megsebesültél-e, vagy sikerült védened a csapást, vagy esetleg már halott is vagy. Mikor aztán megláttalak véres arccal... *Lia végighúzza a mutatóujjár Rendoll arcán, ott, ahol a seb volt, mielőtt a férfi megitta volna azt a varázsitalt.* Nos akkor azt mondtam magamban, mit bánom én, ha hegekkel lesz is teli, csakhogy él, és itt van! Azért persze örülök, hogy a heg nincs meg örök mementóként. Bár, ha lenne is veled lennék, csak egyszerűen jó, hogy nem minden pillanatban jut eszembe az a rettegés, amit akkor éreztem.
*A lány könnyedén átöleli a férfi derekát.*
- Ilyesmire gondolok, egy bizonyos szintű féltés teljesen normális. De megígérem neked, hogy mindig nagyon óvatos leszek, nem keresem a bajt, és ha elmegyek itthonról szólok neked, vagy ha épp te nem vagy itthon, akkor írok üzenetet, hogy tudd merre vagyok, és nagyjából meddig. Megbeszélhetjük akár azt is, hogy melyik utakat használjuk *veti még fel a hirtelen jött ötletet.
A csók, lágy és finom, mély és gyengéd, de hát előbb-utóbb vége szakad. Lia az égkék szemekbe néz, mosolyog.*
- Ilyet csak te tudsz *jegyzi meg.
Aztán nevetni kezd.*
- persze, tudod mekkora befolyásom van náluk. *A szemei vidáman csillognak.* Nem tudunk mit tenni, lesz, ami lesz, de jobb ha tudod, ikreket kihordani és utána megszülni sokkal veszélyesebb, mint egy babát. Szóval inkább reménykedjünk csak, hogy majd egyesével jönnek.
*A pityóka aztán már tényleg az a téma, amin mindig vigyorognia kell. Rémes a férfiak mennyire utálják szerencsétlen növényt, de persze vitézül legyűrték mind, mikor úgy hozta a szükség. Rendoll is, Tyran is, Asgall is, kapott belőle Jelahan bácsi és a fiatal Darel is. Mind túl is élték.*
- Még hogy piac?! *Lia felháborodottan legyint.* Nem kedvesem. Valamelyik nap felpakolunk és lemegyünk a folyóhoz, amúgy is körbe akartam nézni a város körül is. Akkor nem csak hogy jöhetsz velem, de egyenesen boldoggá tennél vele, ha együtt mennénk, és segítenél. Már ha van kedved hozzá.
*A séta ötletére elmosolyodik.*
- Nem csak sétáról lenne szó, igazából jó lenne tudnom, milyen boltok vannak a környéken, meg azt is, van-e másik gyógyító és ha igen, akkor merrefelé. De az egész nem tartana soká. Mit gondolsz? Merre lenne érdemes kezdeni?