*Nem is túl feltűnő, de szerencsére, még apró sejtelem sem ébredezik a gyermekben. Nem igazán tett jót neki ilyen szempontból a vér keveredése, hiszen se a túl gyenge, se a túl erős fény nem alkalmas a látásához.
Furcsa dolog, nem szokott hozzá, hogy gyermek legyen a közelében. Nem is igazán emlékszik, hogy rövidke élete eddigi éveiben előfordult-e, mióta felnőttként tekint magára, hogy apróság lett-e volna környezetében, különösen huzamosabb ideig. Nem tudja, hogyan kell bánni velük, de tudja, hogyan kell egy szolgával, vagy egy engedetlen fiatalúrral, aki nem hajlik a kompromisszumra.
Pillantása a lányka kezeit szemléli, míg a vízben áznak, s a tányért tisztítják. Ebben jó. Ez fontos. Ahogy felérnek, a mosolya még arcán honol, s nem tágít.*
- A kedvenceim...
*Csak ennyit mond, s máris a szerkény felé tipeg. Hátat fordít a lánynak, hogy kinyissa a szekrényt, ekkor pedig hallja, ahogy beleegyezik a lány az átöltözésbe. Ekkor, hogy nem látja a lányka, őrült vigyor ül ki arcára. Beteg és veszett, mint kinek a fájdalom az élvezet és éppen testét feszítik kínpadra. Majd távozik, újra csak lágy mosoly van helyébe, ahogy benyúl a szekrénybe és egy kisebb forma hálóruhát vesz ki. A szegélye fekete csipke, két vállra akasztandó pántja csak az, míg anyaga belül selyem, vérvörös színben. Nem az ő mérete, illetve, ha felvenné, izgalmasan feszülne testére, talán épp elég volna hosszban is, hogy takarja még testének takarni való részeit. Ezt a lány felé nyújtja, hogy átvegye, míg ő magának is keres valamit, végül kedvencénél marad, egy méretesebb, szénfekete ingnél. Azzal az ágyhoz sétál és elkezdi levenni csizmáit. Hosszú szárukból előtűnik hibátlan combjának alsó fele, majd lábszára, végül finom ívű lábfeje. Egész bőre szürkés, mintha hamu fedné, de ez is elkorcsosult vérének kóros szüleménye. Ezután a fűzőjét kezdi megoldani, hogy azt is levegye magáról, majd fehérneműjére felveszi a fekete inget, mi talán egy fiatal korából távozó férfira volna való. Ám számára is kiváló, hiszen kellemesen takarja el testét a kíváncsi pillantások elől. Ha közben Nalla is átöltözött, akkor még az ajtóhoz megy, hogy a kulcsot elfordítsa. Majd kihúzza a zárból és az éjjeli szekrényre rakja. Így a lánynak nem is lehet annyira félelme, hiszen látja, hogy hol a kulcs, látja miként nyílik az ajtó, a biztonság pedig fontos, ezt talán egy ilyen gyermek tudja leginkább. Az ágyon osztozniuk kell, hiszen nincs másik, csak az az egy.*