//Régi ház és új otthon//
*Nem töri le, hogy Lia azt mondja, ha ikereket akar jobb, ha inkább ő vállalkozik a szülésre. az sem, hogy a létrán felfelé menet, újra közli, hogy nem kell tényként kezelnie, hogy gyerekük fog születni. A lelkesedés most már tanyát vert benne.*
-Az biztos, hogy megvan a veszélye, tehát inkább ne riszálj.
*A jókedve töretlenül megmarad, akkor is, ha nem biztos benne, hogy nem járnának jobban, ha Liát valami burokba tudná vonni, ami mögött nem sérülhet, nem érintheti élőholt lándzsa.*
-Nem teszlek almáriumba... bár *elgondolkodó arcot vág* most, hogy, így mondod nem lenne rossz ötlet. *Lia után ő is elneveti magát.*
*A kertben megint csak arra tud gondolni milyenek lennének a születendő gyermekeik és kedvese körül tanyázó gondolatai közepette, valóban nem figyel arra, amit Lia kérdez. Szerencsére Lia megismétli a kérdést, amire hirtelen nem is tudja mit mondjon.*
-A kertbe, hogy milyen magot?
*Már a száján van, hogy a magját Lia kertjébe nagyon is be akarja ültetni, ha még nem tette. Szélesen elmosolyodva egy hunyorgás kíséretében, vigyorodik el.*
-Lehetőleg olyat, ami egy erős fiút, vagy egy szép kislányt eredményez.
*Elneveti magát és a kezét Lia hasára simítja, aztán igyekszik komolyabb arcot vágni, de nehezen sikerül.*
-Szerintem ültess olyat, amit a főzésnél lehet használni.
*Végig gondolva csak ez jut az eszébe. A konyhanövényekkel jól járnának, de nem tudják lekötni a növények, inkább mosolyog tovább Liára.*
-Vagy inkább olyat, ami jól táplál. Mondjuk pityókát! Ha kívánós leszel jól jöhet.
*Ugratja tovább, hogy is tudná megállni egy ilyen helyzetben.*