//Régi ház és új otthon//
*Cseppet felvonja a szemöldökét.*
– Valóban? Pedig azt hittem, te voltál a fiúk vezére.
*Nagyon is jól el tudja képzelni, hogy Rendoll kis fakarddal a kezében irányította a többi kisfiút, de ezek szerint ez a kép téves.*
– Igazság szerint én is inkább nyugodt kislány voltam, de kíváncsi. A szüleim nem igazán törődtek velem, kései és nem várt gyerek vagyok, anya egészsége meg is rendült, sok voltam neki, apa meg inkább a fiúkra figyelt. De legalább nem tiltott el a karavánvezetőktől, volt köztük nem egy, aki szerette, ha a közelében voltam, sokuknak én pótoltam az otthon maradt vagy a sosem volt családot. És így tanítgattak. Ahogy Jelahan bácsi is tanította Nivere kisasszonyt, csak ők egy nemesi házban éltek, mi meg az utakon.
*Lia észreveszi a szomorúságot a párja tekintetében, azért is beszél ennyit, mesél, hogy kicsit elterelje Rendoll figyelmét, de aztán, igen, egy pillanatra kihagy a szíve.*
– Meglátjuk, a sors mikor lesz kegyes hozzánk.
*Beharapja az alsó ajkát, majd mély levegőt vesz.*
– Bevallom, mióta visszatértünk nem ittam meg azt a teát. Először, mikor a tisztáson voltunk, tudod, nos akkor elfelejtettem. Azóta meg nem mertem.
*Mélyet sóhajt.*
– Kimentünk a birtokra és ott is, meg múlt éjjel. Egyelőre bármi lehet, nem tudom. De most amíg ki nem derül, addig nem merem újra meginni, hallottam már olyat, hogy… Nos, a párom vagy és tudnod kell ezt is. Az a helyzet, hogy vagy meg kell inni fél napon belül, hogy hasson, vagy utána már annyit szoktak, hogy attól el is menjen a baba. Én meg azt nem akarnám. Ugyanakkor ha tizenkét órán túl issza valaki, de nem olyan sokat, akkor ha van baba, megmaradhat, csak megsérül, beteg lesz. Így most várok. Aztán ha kiderül mi a helyzet, még mindig figyelhetünk a… a következő hónapban.
~Mármint ha nem vagyok állapotos. Ha meg az vagyok, akkor bizony előre lesz a pici.~
*Lia kissé félve nézi Rendollt, nem tudja mit fog mindehhez szólni a férfi.*
– Igazából nekem az is jó lenne, ha rád hasonlítana, szőke haj és égkék szemek, az jó kombináció.
*A párját nézi még mindig, óvatosan elmosolyodik.*
– A levél, az jó ötlet, ha megengeded én is küldenék benne pár sort édesanyádnak. Ha nem gond.
*Aztán már ő is nevet.*
– Megyek már, megyek. Tán riszáljak is, hogy még többet láss és még jobban?
*A kertbe már együtt lépnek ki, lévén a létra kitart a nehéz körülmények ellenére is.
Lia lesimogatja a szoknyáját körbe, úgy indul el az egyik ösvényen.*
– Úgy tudom van itt valamiféle szökőkút is *meséli és közben oldalra pillant Rendollra. Az arca csupa mosoly, láthatóan örül a kertnek.* Nézd! Rózsák, és levendula is! Hátul azok ott *lendül a keze*, azok gyógy- és fűszernövények! Hú, el van kissé hanyagolva a kert, de rendbe lehet hozni! Lesz munka elég. Megnézzük mit hagytak nekünk?