//Régi ház és új otthon//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Halkan nevetve nézi, ahogy Rendoll az ajtóhoz ugrik és ráfordítja a kulcsot. Esze ágában nincs tiltakozni, amit tesznek, abban nincs semmi szégyenletes, se rossz, akkor sem, ha napvilágnál történik. Akkor meg főleg nem, ha a saját szobájukban, a saját ágyukon, és nem a tisztás szélén, ahol lényegében akárki felbukkanhatott volna.
Lia úgy szereti a kedvesét, ahogy az nekik jó, mind a kettőjüknek, és most nem szól egy fél mondatot sem az ellen, ha Rendoll a ruháikat feleslegesnek találná.
Fejét párja vállán nyugtatva szundikál, mikor a férfi megkérdezi felkeljenek-e. Pislog, nyújtózik.*
- Ha szeretnél vacsorát is, akkor muszáj lesz *felel végül mosolyogva.*
//Másnap kora reggel//
*Előző nap este már nem végeztek érdemi munkát, csak behozták a csomagjaikat, Lia összeütött kettejüknek egy gyors vacsorát, amit egy mécses fényénél ettek meg, romantikus volt, még úgy is, hogy időnként behallatszott Jelahan bácsi horkolása a szomszédos szobából.
Aztán persze újra felosontak a szobájukba, kézen fogva, mintha tilosban járnának, ami persze nem igaz, bár lehet az öreg karavánvezető ezzel nem értett volna egyet, de ő békésen aludt. Lia e tudva nem is foglalkozott végül semmi mással, csakis a párjával, aki viszont nagyon is ébren volt, és őt is ébren tartotta fél éjszaka.
Meg jól. És szorosan.
Utána úgy aludt el, mint egy jóllakott macska, a kedvese oldalához simulva, elégedetten és boldogan.
A hajnal is így találja. Ébredéskor Rendoll vállára csókol, de végül a párjánál lassabban készül el, talán mert a mosakodás neki tovább tart, és az öltözés is. A női ruhadarabok bonyolultabbak, mintha csak ingbe és nadrágba kell ugrani.
A hívó szó azért már a lépcső tetején éri.*
- Jövök.
*Rendoll válla felett ő is beleolvas az üzenetbe.*
- Hm. Való igaz, tevékeny, az biztos. Talán tegnap sem csak a lába fáj, hanem erre szánta el magát. Remélem, nem esik semmi baja, megkedveltem őt, még akkor is, hogy ha itt maradt volna, lehet, hogy tényleg leste volna mikor osonsz az ajtómhoz.
*Lia mosolyogva csóválja a fejét, de közben szívből reméli, az idős karavánvezetőnek nem esik baja, és visszatér majd.*
- Tudom, hogy kemény fából faragták. Ahogy lovagolt a fáklyával, nos, azt bárki megnézhette volna *emlékszik vissza.
Egy pillanatra elkomorul, de már mosolyog is újra.*
- Akkor hát! Azt hiszem, ideje megnézni, mi van a kamrában. Készítek reggelit, és közben megbeszélhetnénk, miket is kell sorba vennünk. Van tennivaló, az biztos.
*Elgondolkodó arcot vág.*
- Sajtos pirítós lekvárral és tea? Megfelelne?