//Régi ház és új otthon//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*Kedvese osztozik a véleményén, hogy ez lesz a számukra megfelelő szoba. Mosolyogva nézi, ahogy örömében pörög. tulajdonképpen neki is kedve lenne táncolni, olyan jól alakulnak mostanában a dolgaik. Jelen pillanatban nagyon távolinak tűnnek a város határainál zajló csatározások, a baljós hírek hatása sem jut el ide, erre az emeletre, most, ebbe a szobába. Jelenleg, ahol az ágyon ölelheti a nőt akit szeret, semmi nem létezik csak a saját örömük. A szerelmesek önzőségével bújnak ágyba, persze csak miután jót mosolygott a figyelmeztetésen, hogy nap közben vannak és az ajtót se ártana bezárni. A meglepően kék szemekbe nézve, elfelejtette az biztos. Mivel nem csak ketten vannak a házban, ugrik is az ajtóhoz a figyelmeztetés után és fordítja rá a kulcsot. Ezután már nincs akadálya, ha nap közepén vannak is, hogy ölelje, csókolja és szeresse asszonyát minden módon ahogyan csak lehetséges. A nap sápadtabb fénye később, unottan jelzi a késő délutánt. Meztelenül átölelve, a takaró alatt, nagy nehezen ráveszi magát, hogy feltegye a kérdést.*
-Most már le kéne menni nem?
*Sok munka vár még rájuk amit, akármennyire is csábító a gondolat, hogy a ház új gondnokpárja tovább tesztelje az ágy terhelhetőségének határait, el kéne kezdeni.*
//Másnap kora reggel//
*Az előző nap hamar véget ért, hála az újbóli egymásra találásuknak. Nem maradt már sok idő a munkára, de azt kihasználta. Amennyire lehetett felmérte a munkát a kertben, aztán ránézett a lovakra és segített Liának behozni a többi holmijukat és elrendezni. Mondjuk ez többnyire abból állt, hogy oda pakolt, ahova kedvese mondta. Az öreg kertésszel is jól elbeszélgetett és számba vették a javítandó szerszámokat. Jelahan végig aludta a napot, vele nem találkozott már. Benézett egyszer az öreghez, de hortyogva aludta a részegek bódult álmát. Tele energiával és jókedvűen töltötte el az estét is. Az egyszer már letesztelt ágyban, Liát szeretve töltötte az éjszakát. Tagadhatatlan, hogy boldogan ébred és ennyire elégedett rég volt, mint ezen a reggelen. A reggeli csókok után, elkészül gyorsan, aztán lemegy. Hamar megtalálja a nekik hátra hagyott levelet. Végig futva a Jelahan által írt sorokat meglepetten vonja fel a szemöldökét.*
~Nem semmi az öreg Jelahan, tegnap még részegen hortyogott, ma meg már a Major felé igyekszik és ki tudja mikor indult neki hajnalban, vagy mikor jön meg.~
-Lia!
*Szól asszonyának, miután még egyszer végig olvasta az üzenetet.*
-Képzeld Jelahan elment. Azt írja a Majorságba indult, majd jön amikor jön. Mit szólsz? Meg sem várta a reggelit. Nem semmi az öreg.
*Félig mosolyogva mondja, mert nem tudja humor nélkül kezelni az öregekre jellemző, kiszámíthatatlan, néha majdnem szeszélyes viselkedést. Nem tudja mi juthatott az eszébe az öreg harcosnak, hogy csak így nekivágott, egyik pillanatról a másikra.*
-Azt senki nem mondhatja rá, hogy sokáig szeret egy helyen időzni.
*Mondhatni, hogy hiányzik neki az összképből. Már előre tervezte, ahogy esténként pipázgatnak és tesztelik a borokat. Közben elmesélhette volna egy-egy kalandját. Tisztességben őszülhetett volna tovább náluk, de úgy látszik a kora ellenére a kaland még mindig hajtja az öreget, vagy talán a ház nemes tulajdonosa küldött neki üzenetet? Nem tudja biztosan, de nem aggódik túlzottan. Túlélte az élőholtak támadását és úgy küzdött az öreg, mint az oroszlán.*
-Ne aggódj, nem lesz baja.
*Mondja Liának, aztán átnyújtja neki a levelet, hogy el tudja ő is olvasni.*