~Az első probléma nagyon egyszerű...~
*Jutnak eszébe a pap szavai. És az első nagyon is az volt, azonban a többi már sokkal bonyolultabb. A boszorkány halálának a kétségessé egyszerű, mert vagy igen, vagy nem, de mindkettő esetben nehéz elképzelni, hogy csak úgy be merne kopogtatni a Templom ajtaján a könyvéért. Ennyire még ő sem lehet elszánt, félőrültsége ellenére. Ez a kisebb gond, mert még ha élne is, akkor sem kérhetné a könyvet jogosan vissza. A másik gond az utóélete. Mint minden fontos személynek, Rannagának is létezhetne rokonai, családtagjai, még ha gyermekek esetén elég kétséges a dolog, ezt megtudakolta a könyvből. Ettől függetlenül, egy-egy testvér vagy akár ős is, teljes jogon kérhetné számon a könyvet, pontosabban, elég kérdéses, hogy egy bűnöző és nem is városbeli tulajdonát miként értékeljék ki. A könyvtár öt évet mondott arra, az után elévültnek tekinti a dolgot, de öt év kegyetlenül sok idő a pletykának, viszont kényelmetlenül rövid a jogi dolgoknak. Általában egy házat tíz-húsz év után tekintenek kihaltnak, ha nem tűnik fel senki, de így is, ha megjelenik egy örökös a bizonyító iratokkal, visszakérve, ami jogosan az övé, komoly problémákat okoz. Ezért fél évszázad az, ahol már teljes bizonyossággal állítja meg az ingatlanokról és értéktárgyakról, hogy kiadható. Ez a Gazdagnegyed egy komoly gondja, mert állnak üresen a gazdagabbnál gazdagabb, szebbnél szebb házak arra, hogy szép lassan elrohassza őket az idő. Mert hetven évnek vannak nyomai, ami nem túl szépen, de annál biztosabban rontja alább és alább egy ilyen épület értékét. Egy hideg szellő süvít végig a széles úton, belemar Nestar zsebein kívül kandikáló kezén, észhez térítve őt abban, hogy most nem az ingatlanok értékváltozása miatt kellene aggódnia, vagy legalábbis, miért aggódna mások háza miatt. Ami viszont az értéktárgyat illeti és a rokonokat. A városnak van egy alapvető kötelezettsége arra, hogy az elveszett, ellopott tárgyakat megkeresse, de ez teljesen kivitelezhetetlen, pont ezért szokták csak a tolvaj személyét keresni, az még megoldhatóbb. Viszont a kérdés, hogy miként lehet bizonyítani, hogy egy eltűnt személynek a rokona valaki. Mert a nemességnél ez elég egyértelmű, hiszen minden született gyermeket elhelyeznek a családfán, születési okirata lesz, polgársága, anyja neve, apja neve és még amivel ezt lehet bonyolítani. A polgárok tudják igazolni talán egy generációra visszamenőleg az őseiket, kettőre jobb esetben. De a polgári eseteken kívül kerültek számára szinte lehetetlen teljes bizonyosságot kapni a kilétük valódiságáról. Papírok nélkül érkeznek, nagyrészt anélkül is léteznek és néha az utódokról is csak az árvaszék gondoskodik. Itt persze lehetne egy könnyed áthidalás, ha előrelátóan mindenki könnyedén polgárrá válna, de ez még a régi rendszer visszamaradottsága, hogy ingatlanhoz köti. Persze ennek is megvannak az okai, de egy ilyen sürgő városban érződnek leginkább a hiányosságok is. Hiszen aki bűnt követ el, és semmi nem köti a városhoz, az könnyedén meglép inkább. És ez a harmadik probléma.*