Nincs játékban - Gazdagnegyed
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínGazdagnegyedNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 840. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

840. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-17 20:34:43
 ÚJ
>Kyro Yumaru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

// Iunu Net kisasszony társaságában, a Yumaru rezidencián //

*A „Nem csinálok semmit, _csak_ ...” szabadkozásban ülő ellentmondás ismét gyermekded személyiségjegyeket villogtat a nő felől. Hogy a pozitív eredmény mit is jelent, arra nem derül fény. Nyitja ugyanis az volna, ha a kisasszony elárulja a bizonyítandó/cáfolandó dolgot, melyre e hirtelen indíttatású kísérlet irányult. Valamiféle következtetést ezek szerint levont.
Talán azt vizsgálta, az úr esze elég ép-e hozzá, hogy ne engedjen magából bolondot csinálni önnön kíváncsisága miatt? Vagy hogy valóban nem környékezik olyan dolgok, mint az indulat?
Talány.
Lehet, hogy majd egyszer rákérdez. Később.
Borzongás szalad végig a karcsú testen. Nem mondhatni, hogy meglepi a nemest. Bár Kyro Yumaru külső szemlélőként kénytelen az érzelmek világát értelmezni, korántsem tapogatózik sötétben. Pontosan eme mássága miatt már nagyon régóta figyeli ezeket a számára elérhetetlenül különös jelenségeket. Aprólékosan, részletekbe menő alapossággal. Másképp aligha működhetett volna. Az ember ösztönösen idomul a társadalom főbb vonásaihoz. A túlzott kirívás kiközösít (ritka esetekben piedesztálra emel). Ő egyiket sem óhajtja.
Önmagával szemben az elégségesnél tovább nem erőlteti a látszatot, de mások kapcsán nagyon is alapos. Szerencsére a legtöbb esetben működnek a klisék, és a tapasztalatai alapján felállított szabályszerű minták. Az érzelmek valahol nagyon is logikusan működnek, idomulva persze gazdájuk alapvető jelleméhez. Van viszont néhány dolog, mely furcsaságára (elméleteken túl) még nem sikerült kimerítő magyarázatot találnia. Ez is ilyen. A kellemetlen és a kellemes ilyetén vegyülése, mely most a nő tarkóján felborzolja az apró pihéket.
Nincs benne félelem, ez egyértelmű. Az sokkal görcsösebbé feszíti az izmokat. Ez a test szinte dorombol... vagy inkább mordul, mint a nászukban évődő ragadozók. Meg kellene hát jegyeznie neki is: az eredmény pozitív? Nem. Kyro Yumaru vizsgálódása csak magának szól.*
- Nem *feleli higgadt tényszerűséggel a megállapításra, miszerint kezdene hozzászokni a nő szabadelvű stílusához, s már lép is tovább, hogy mutassa az utat a bejárat felé.*
- Nem igazán kedvelem a fiatal stílusok kérészéletű divatját *válaszolja.* - A klasszikus mindenkor elegáns *mondja, ahogy a márványpadlós előtérbe lépnek.* - Időtállósága pedig épp elég garancia a célszerűségre is.
*A berendezés ízlésesen válogatott és egy ilyen épülethez illően díszes, de konzervatív határokon belül marad. Libériás inas siet elébük, hogy elvegye a köpenyt, kabátot, kesztyűket esetleg a hölgy kalapját, s minden olyan holmit, ami a benti közegben fölöslegessé vált.
Baloldalt tiszteletet parancsoló kétszárnyú ajtó magasodik. Az ajtórésen át látható, hogy egy tágasabb helyiségbe vezet, melyet egy robosztus, hosszú aszal és katonás sorban köré rendezett székek uralnak. Magas támlájuk közepe és ülőkéjük mélykék bársonnyal vont. A jobb felől nyíló helyiség nem rejtegeti magát. Mindkét ajtószárny szélesre van tárva. Odabent füstüveg hasú lámpások égnek. Lángjukat kecses formájú, hosszúkás búra vigyázza. Az ablakok aranyrojttal szegett nehéz függönyei be vannak húzva. Ezeken és az indamintás szőnyegeken is leginkább a karmazsin és a melegebb hatású sárga színek az uralkodók. A már-már léha semmittevésre csábítóan kényelmesnek tetsző bútorokat láthatóan széjjelebb tolták és középre egy a többihez képest stílusában kirívóan puritán asztalt helyeztek. A kandallóban tűz ropog. Melege kioson a szinte ridegnek tetsző előtérbe is.*
- Lakosztályok és a könyvtár az emeleten; szalon, étkező és a személyzeti helyiségek a földszinten. *Pont. A dolog nem egyezkedés tárgya.* - S amennyiben meggyőző lesz a bemutatója, a tudományos munkájához rendelkezésre bocsátok egy nagyobb termet és egy másik helyiséget a nyugati szárny alatti alagsorban.
- A nő utolsó megjegyzését nem igazán tudja hová tenni. Bürök? Vizsgáztatná újra? Kivételes kis növényke, mely sok tekintetben lenyűgöző hatásokkal bír, de kevés ennél kellemetlenebb illatú növény van az ég alatt. Egyesek az egérvizelethez hasonlítják jellegzetes szagát. Vagy talán a suharczra gondolt a nő, amit mézgabüröknek is hívnak innen nyugatra? Apró, sárga virágzatának kellemesen fűszeres az aromája, de aligha dívik illatszerként. Vagy lehet, hogy csak nem hallotta ki az élcet a szavaiból?*
- A levendulának jobban örülnék *jegyzi meg végül, nem bogozva tovább a fejben elmorzsolt gyors eszmefuttatást.*
- Khárón megmutatja a lakosztályát és előkészíti Önnek a fürdőt *biccent a magas, szikár, ősz üstökű inas felé.* - Felvitetem a személyes holmiját. *Itt kivár egy kicsit, hogy a nő rámutathasson az ideiglenesen az előtérbe behordott és letett utazóládák közül a megfelelőre.* - A többire úgyis itt, illetve remélhetőleg majd odalent lesz szüksége, nemde?
- Ha elkészült, a szalonban várom, s remélem az előadása után velem tart a vacsoránál. Vagy... *emeli meg az állát érdeklődőn* - éhes? Megteríttessek előbb?
*Az előtér jobb oldaláról méltóságteljes ívben forduló lépcsősor vezet fel a galériás emeleti részre. A kisasszony számára kijelölt lakosztály meglehetősen tágas. Berendezése stílusában követi a rezidencia egyéb részeiét. Bár a terebélyes kandallót már jóval érkezésük előtt elgyújtották, a beltér túl nagy, hogy befűtse a helyiséget. A széles, baldachinos ágy és az intarziás öltözőasztal határán túl szinte csípős hideg uralkodik. Az ágy mellett gazdagon hímzett, arasznyi széles drapériaszalag lóg. A selyem bolytban végződő alkalmatosság egy csengettyűt szólaltat meg a cselédszálláson.
A lakosztályhoz saját fürdőhelyiség tartozik, melybe egy fehérre lakkozott ajtón át lehet eljutni. Extravaganciája annyiban rejlik, hogy dézsa helyett fényesre polírozott rézkád várja a felfrissülésre vágyót. Forró vízért se kell vedrekkel járni. Ügyes szerkezet juttatja egyenesen a kádba. Négyágú kis csappal szabályozható nyitása és zárása, s a hideg vízé úgyszintén. Karnyújtásnyira különböző formájú és színű üvegcsék fürdősó és illatos olajok választékát sorakoztatja fel. Mellettük néhány vastag gyertya és egy lótusz formájúra öntött szappan pihen.
A lakosztály ezüstkeretbe foglalt embermagas tükrének párja itt található. Kiváló munka. A felülete makulátlan, semmi torzulás nem látható benne, ami ekkora méretben már kivételesnek számít.
Természetesen kikészítenek a vendég számára friss törölközőket és egy finom anyagú köntöst is.*

839. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-17 20:27:15
 ÚJ
>Nalla Wilwarin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*A kis elf észre sem veszi, hogy Lira idegenkedik a fényforrástól. Neki sem rossz a szeme félhomályban, de azért jobban kedveli, ha van egy kis világosság, teljes sötétben ő se sokat lát.
Beleegyezik, persze, hogyne egyezne bele, egy otthontalan kislány számára kincs egy ágyban tölthető éjszaka. Meg a mosoly, ami a nő arcára kúszik. Nalla visszamosolyog, ragyogó arcocskájáról most nehezen lehetne letörölni a vigyort. Vagyis... le lehetne. Le is fog hervadni róla hamarosan. De addig...*
- Én is örülnék neki. *felel, és hogy háláját kifejezze, segít a mosogatásban. Egész ügyes keze van a lánykának, nem tör össze semmit, alaposan eltörölgeti a tányért és a serpenyőt a széken állva, majd megtörölközik ő is, mehetnek is fel kézenfogva a szobába. A lépcső persze nem okoz problémát, a hálóba érve pedig ámul és bámul.*
- Mekkora ágy... *pislog körbe a szobában, kicsi szíve izgatottan dobog. Aztán megnézi a vörös-fekete ágyneműt.*
- Nagyon szereted ezt a két színt igaz? *vigyorog, odasétál az ágyhoz, és végigsimít rajta egy nagy sóhaj keretében, itt éri az ajánlat.*
- Tényleg átöltözhetek? *perdül egyet boldogan, csillogó szemekkel nézve Lirára.*
- Igen, szeretném! Annyira jó lenne végre egy igazán jót aludni! *ábrándozik, ráadásul kíváncsi, milyen hálóruhát tud neki adni a vendéglátója. A csapda bezárult...*

838. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-17 20:09:56
 ÚJ
>Lirafuay Nollan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Ez a legfontosabb. Ne sejtsen semmit a lány. Ne tudja, hogy mi készül, ne is akarja tudni. Ha eljön az idő, nem csak tudni fogja, hanem megéli, amit sorsként szánt neki Lira. Mert abból nincs menekvés.
A láng éled, apró fénykörével varázsolva világot a szobába. Szemét ugyan zavarja, hogy ily közel van a forráshoz, hiszen félvérsége részben mélységi léttel párosul, kiknek szeme elszokott az erősebb fényektől, de szerencsére anyjától örökölt vére elég bőven, hogy ne égjen ki pillantása ennyitől.
Ahogy hallja a beleegyezést... Az öröm, amivel a kislány mondja, a tudat, hogy semmit nem is sejthet, s az érzés, hogy megszerezte a lányt... Ajkainak vörös párosára kiül a mosoly. Bár Nalla csak annyit láthat, hogy mosolyog végre a nő, ám ő... Jól tudja, hogy ez a ritka pillanatok egyike, mikor a boldogsága kézzel nem megfogható, szavakkal is csak bajosan leírható. Igen, a siker édes íze, amit úgy imád, amiért képes hidegvérrel ölni is, amiért bármit megtesz...*
- Annak nagyon örülnék... Nalla.
*Ahogy ajkain kibukik a név, elhagyva nyelve hegyét a torkon át kijövő hang rezgése, magában olyan kéjesen érzi, pedig semmi különleges nincs benne. De szinte már extázissal tölti el. Hiszen ha felviszi a szobába, akkor vége, onnan nem fog tudni kijutni. A szobát bezárja, az ablak, lévén emeleti szoba és a fal csupasz, esélytelen, hogy kijáratnak tekinthető, más pedig nincs ott. Azon túl, vannak eszközei, mikkel képes magánál tartani a lányt, ha kell megkötözi, vagy hozzábilincseli az ágyhoz. De nem fog elszökni tőle.
A mosogatás egyszerű, hiszen csak pár dolog vár arra, hogy a vízbe merüljön. A tányért és az idő közben kihűlt serpenyőt meghagyja a lánynak, kinek odahúzta az egyik alacsonyabb széket, mire rá tud állni, hogy felérje a pultot. Ő addig áttörli a villát és a kést, mik veszélyesek lennének Nalla kezébe. Nem a kislány miatt gondolja, hiszen pótolható, még ha érdekes kis teremtés is, de ha véletlen belé döfné, akkor egy seb csúfítaná csodás, hamuszürke bőrét. Azt pedig nem engedheti meg.
A mosogatás hamar véget is ér, s kézen ragadja ismét a lányt, hogy felvezesse a szobába. A lépcsőn könnyű lesz feljutni, hiszen nem óriás lábakra tervezett méretkülönbség van két fok között, de azért inkább figyel rá, nehogy leessen. Már csak azért se lenne jó, ha megsérülne a lány, mert ha kifolyik a vére valahová, azt fel kéne takarítani, hiába nézne ki kivételesen jól vöröslő foltként bárhol. Az ajtó nyílik, a zárban a kulcs belülről. Az ágy méretes, akár hárman is elférnek rajta, de ketten könnyedén. Nincs is másik ágy. Ebből tudhatja, vagy legalábbis sejtheti Nalla, hogy osztozni fognak rajta.
Az ágy egyszerű, kovácsolt vas keretben a matrac, rajta vörös-fekete huzat. Milyen meglepő, hogy főleg ez a szín uralkodik itt. Ezen kívül az egyik falnál, szemben az ablakkal, az egyetlen ablakkal, egy szekrény, melyben a ruhák lehetnek, az ágy előtt pedig egy méretes láda, amin egy lakat van. Ezen kívül még egy éjjeli szekrényke is van, az ágy másik oldalán pedig egy állvány, min három gyertya. Ez szolgál mindössze világításként, ha a függönytelen ablakon át beszűrődő fény már nem volna elég, vagy az semmis volna.*
- Ha szeretnéd, tudok adni hálóruhát.
*Mosolya megmaradt, egész kedvesnek hat így komor arca, s szép is, mit tényleg a mosolynak köszönhet. Anélkül sem rút, de így kimondottan vonzó nő lett, gyermek szemnek is kedves.*

837. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-17 19:23:25
 ÚJ
>Nalla Wilwarin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

- Akkor értem, miért ilyen kevés dolog van itt. *bólint, mikor megtudja, hogy a ház tulajdonosa csak nem rég érkezett ide. Ez teljesen megmagyarázza, miért nem a legotthonosabb a lakhely. Biztos nem volt még ideje azzá tenni.
Még mindig nem sejt semmit, teljesen sikeres a mézesmadzag művelet, tényleg elhiszi, hogy Lira puszta szívjóságból segít neki. A gyertyagyújtásra boldogan sóhajt, imádja a csöppnyi láng fényét.*
- Máris sokkal jobb így világosban. *jegyzi meg vidáman, majd következik az etetés, amit hihetetlenül élvez. Már tényleg nem lehet jobb a napja... vagy mégis? Olyat hall, ismét, amire nem számított.*
- Tényleg... alhatnék itt? *pislog fel a nőre, kicsit kételkedve abban, hogy jól hallotta, amit mondott.*
- Igen, szeretnék. *Hihetetlen. Végre ismét alhat úgy, hogy nem kell közben dideregnie? Hogy lesz fedél a feje fölött, és talán, TALÁN még ágyba is fekhet?*
- Köszönöm az ételt, nagyon finom! *hálálkodik. ha végeznek az etetésel, lekászálódik a székről, és ajánlkozik is:*
- Segíthetek mosogatni? *Elvégre ez a minimum, azért, amit kapott. Nem egyszer volt már, hogy ledolgozta a napi betevőt.*

836. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-17 18:54:29
 ÚJ
>Lirafuay Nollan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Az biztos, hogy meg fogja még bánni ezt a napot, mi ily szépen kerekedik, mikortól feltűnt Lira. Hiába a móka, az édes mosoly, mit okoz a lánynak, ha szolgasorsba fogja nyomorítani.
A nevet megjegyzi, hiszen kellemes hangzású még neki is. Nem fogja ráerőszakolni saját kiötlésű nevét, egyik változatát sem, mit annyira kedvel. Legalább nem kell attól tartani, hogy nem tetszik a lánynak.*
- Mostanában jöttem csak ide.
*Nem a városba, csupán ebbe a kerületébe. Eddig fogadókban szállt meg, hol szép pénzt fizetett a legjobb szobákért, ám jobban megéri, ha egy házat vesz. Nem csak bérel, hiszen az még drágább is lenne, amúgy sem bízik meg bármilyen lényben, ki bérlőnek adja magát. Másban sem nagyon. Nalla is meg lesz majd törve lelkileg, hogy szavát, még ha óhaj, vagy puszta kérés is, parancsnak vegye.*
- Rendben.
*Mikor az evőeszközöket szerzi meg, egy gyertyát is elmar a konyha ablakának apró párkányáról, hogy azt meggyújtva tegye az asztalra, piros viaszból kiálló kanóc lágy fénykört lobogtasson fején égő tüzével.
A villára tűzött falat elvész a gyermeki ajkak közt, mi talán egy pillanatra bármely nőnek, talán még férfinak is bensőséges élmény volna, kedvére való látvány, esetleg megindító érzéseket ébresztő. De Lira csak unottan figyeli, majd vág egy újabb kis falatot, mit megint felé tart. S a harmadik vágása közben szól ismét színtelen, mégis kecsesen simuló hangján.*
- Szeretnél itt aludni?
*Kérdés, hogy a földre, vagy az emeleti ágyra gondol, hiszen mindkettő opció egy utcagyerek számára, bár általánosan előbbi a valós, míg második csupán vágyálom képében sejlik fel. De Lira az ágyra céloz, ezt talán nem hallja ki Nalla. Majd elválik, ám ez újabb lépés lenne afelé, hogy ideláncolja, magához.*

835. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-17 17:39:59
 ÚJ
>Nalla Wilwarin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*Talán jobb is, hogy nem tudja, mi vár rá, különben nem tudná élvezni utolsó szabad perceit. Pedig most élvezi, élvezi a lovaglást, élvezi a meleget, élvezi, hogy nincs szél, élvezi a sülő étel illatát...*
- Lira? Az én nevem Nalla. Örülök, hogy találkoztunk *vigyorog édesen, ő valami olyasmire emlékszik, hogy így köszönnek a felnőttek. naiv ugyan, de nem teljesen buta, és ha Lira rászánja az időt, könnyen kiderülhet, hogy könnyen tanul, bár például írni-olvasni még nem tud.*
- Nem régóta laksz itt, ugye? *kérdi most, a bemutatkozás után közvetlenebbül. A kevés berendezésre utal ezzel.
A melegben leveszi a kabátot, és a kék ruhácskát megcsodálhatja Lira is. A gyertyagyújtásra bólint*
- Az jó lenne! *mosolyodik el újfent, és epedve lesi, ahogy a hús lekerül a tűzhelyről, aztán nagyon meglepődik, mikor Lira villán nyújtja felé a falatot. Pislog, néz a falatra, aztán Lirára, aztán vissza, majd kuncogva bekapja, és úgy dönt, hagyja, hogy etessék. Szinte ragyog, alig bír magával, ahogy boldogságtól csillogó szemekkel kapkod a falatok után. Egyszerre enni és játszani... Kellhet több bárkinek?*

834. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-17 16:33:05
 ÚJ
>Lirafuay Nollan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Az utolsó percek talán az életből, mit magáénak tud. Hisz hamarosan már Lira életének része lesz, s nem fogja engedni karmai közül. Magának akarja, másnak nem adja. Csak az övé lesz, hiszen valahol el kell kezdeni a tengernyi szolgáló kiképzését. Talán mind ilyen formálható, gyermeki lesz, kikből saját elképzelései szerint tud majd kiváló szolgákat csinálni. Bár, elsőnek ezt a csöppséget kell majd kiképezni. S nem átall ezt mihamarabb elkezdeni.*
- Hívj csak Lirának. És igen, itt lakom.
*Bólint, de vértelen, vörösre festett ajkain még mindig nincs mosoly, csak unott egyhangúság. Vajon kárpótolja érte a szemében csillogó, acélos kedvesség? Hiszen kéklő pillantása legalább olyan édes, mint a lányé, még ha a legtöbb férfi másként is mondaná, de egyet értene ezzel.
Ahogy beérnek, észreveheti a lány, hogy hiányos még a berendezés, inkább csak a legfontosabb kellékek vannak meg, díszek sehol. Majd szép festményeket akar a falra, melyekben a vörös vérző színe és a fekete mindent elnyelő sötétje uralkodik. Mást nem hajlandó elfogadni. Amint a lány megszokja, hogy nem távozhat, vagy talán még előbb is, neki is új ruhákat fog beszerezni. Nem is kérdés, milyen színben, s fazonban is olyasmi lesz mind, mi hozzá illik. Nem oly csinos, mint az ő darabjai, bár... Talán jobb lesz, ha ráhagyja a többit a lánykára, ám színezetből nem fog engedni. Csak a legsötétebbek és a vérvörös, mi egyedül éléken izzó lehet benne.*
- Ha szeretnéd, gyújtok gyertyát.
*Fel sem pillant a közben sülésnek indult húsról. Szépen fordítja át, hogy minkét oldala átsüljön, közben pár újabb fűszer kerül, de majdnem a megszokás következtében a szokott adagot adja, ám reagál még időben, így a serpenyő széle fölött áll meg csak szürkés keze. Aztán pillantása mégis a lány felé téved, hisz innentől már könnyű lesz időben levenni a forró lapról. Megpillantja a kéklő ruhácskát. Régen neki is volt hasonló, csinos kis masnit is kapott ébenfekete hajába. Sajnos, kinőtte már, igaz, van talán még szalagja hozzá, s ezen röpke gondolat máris remek ötletet adott neki.
Lehúzza a tüzes vasról a húst és elővesz egy tányért. Átteszi arra és az asztalhoz sétál vele, mihez a leányzót ültette. Elé teszi és máris fordul hogy hozzon egy kést, meg egy villát. Nem hagyhatja, hogy kézzel egyen, mint a valódi szegények, kik úgy kuporgatják össze a rezet, meg talán a pár ezüstöt, mit olykor egy nagylelkű nemes dob nekik, inkább nyúl, hogy felvágja, egy apró falatot leszedve a széléből, mely talán picikét jobban átsült, s azt emeli a villával a lány szája felé. Nem kötelező, ha szeretné, átadja neki az evőeszközt, maga sem érti, miért érez késztetést, hogy etesse a lányt. Anyai ösztön? Báh, nagyobb badarság, minthogy férjet szerezzen.*

833. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-17 11:58:43
 ÚJ
>Nalla Wilwarin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 189
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*Élete talán legboldogabb perceit éli most, hogy lovagol, méghozzá nem is akármilyen lovon! Teljesen le van nyűgözve, és csak reméli, hogy nem ébred fel, hogy ez nem valami túl szép álom. Szegénykének fogalma nincs, hogy pár óra múlva jó eséllyel pont azt fogja kívánni, bárcsak felébredne...
Sikerül megérkezni a furcsa házhoz. Nalla érdeklődve nézi, mennyire elüt az épület a mellette állóktól. Mintha valaki fogta volna, és a Szegénynegyed egyik épületét kicserélte volna a Gazdagnegyed egyik házával. Furcsa összhatás, a kicsi mégsem tiltakozik, mikor Lirafuay leveszi a nyeregből, és hezitálás nélkül bemegy vele.*
- A néni lakik itt? *kérdi érdeklődve, miközben a komor berendezést tanulmányozza a konyha felé menet.*
- Elég sötét van. *állapítja meg, miközben a nő a székre ülteti, és figyeli, ahogy nekilát a főzésnek. Ahogy a tűz bemelegíti a tűzhelyet, az pedig az egész helyiséget, kigombolja a kabátot, és kibújik belőle. Alatta egy meglepően jó állapotú, égszínkék szoknyaruhát visel, amit egy jószándékú öregasszonytól kapott, miután az unoka kinőtte. Megvan hát az oka, hogy bízzon az emberekben.
Ahogy lassan a sülő hús illata belengi a konyhát, nagyot nyel, és egyre tágabb szemekkel figyeli, ahogy Lirafuay a tűzhelynél foglalatoskodik. Alig hiszi, hogy valaki tényleg neki főz...*

A hozzászólás írója (Nalla Wilwarin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.12.17 12:43:09

832. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-17 09:51:26
 ÚJ
>Lirafuay Nollan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Nem kockáztathatja meg, hiszen a városi őrség bárhol ott lehet, véletlen épp a közelben is járőrözhet egy csapat. Ám egy lovon vezetett kislány nem feltűnő.Akár hazudhatja sajátjának, a kislánynak meg meghagyja, hogy ez egy játék, ha pedig jól játszik, ajándékot kap. Ám nem kell rettegni ettől, terve úgy tűnik csak fölös aggodalom szülte menekülőút marad. De sosem baj, inkább legyen felesleges terve, mintsem terv nélkül kelljen akcióba lépnie.
Nézi, ahogy a lány a lovon ül és élvezi az életének eme kis szabadságát, mi az utolsó percek szentsége. Nem kívánja megzavarni, örüljön csak, míg lehet. Szörnyű élet vár rá mellette, az első benyomásnak jónak kell lennie. Aztán majd megoldja, hogy ne is akarjon mást, csak és kizárólag őt. Árva lánynak tűnik, így anyjánál nem lesz nehezebb jobb női képet mutatni neki, a kérdés csupán az, mennyire képes Lira megtartani maga mellett a kislányt, aki láthatóan még nagyon fiatal.
Hamarosan már szebb házak övezik az utat, de talán a fiatal kisasszonynak fel sem tűnik, annyira élvezi a lovaglást. Bár csak egyszerű sétaút ez, aki még csak látta, milyen a lovat megülni, annak ez is élmény lehet, főleg ilyen kis gyermekként. Egészen a saját lakásáig vezeti, hol megállnak. Bár különös lehet, hogy két impozáns ház között ez a nem igazán lepusztult, inkább sötét aurájú ház húzódik.*
- Meg is érkeztünk.
*Mondja, majd ha nincs semmi ellenvetés, vagy ragaszkodás, akkor leveszi a lányt a nyeregből. Nem szeretné, ha elszaladna mellőle a lány, ezért a kezét megfogja, míg a másikkal a kantárt szorítja tovább, hogy a ház melletti póznához rögzítse. Majd később intézkedik felőle is, ám a gyermek most fontosabb. Így őt rögvest be is vezeti az épületbe, hol sötétebb az idő, hiába, hogy a napot fellegek fedik el. A komor építmény talán a frászt hozhatja a lánykára, ám amint elérnek a konyháig, ott felülteti őt az egyik székre, mely egyszerű és sötét fából van, ám kényelmes. Aztán rögvest az ide hozott zsákhoz nyúl, miből előveszi a húst. Elcsomagolva tartotta magánál, hogy az első estén ne kelljen rögvest a fogadóba mennie, mikor megéhezik. A kis tűzhely ajtaját kinyitja, pár száraz fadarab még van bent, azok talán elegek lesznek, de a fel és a tűzhely közti kis résbe berakott hasábok közül berak egyet-kettőt. Így pedig még jobb lesz a lángja, mi a felette lévő fémlapot melegíti. Rá kerül a serpenyő, ezért örülhet, hogy felszerelt házat fizetett meg. Abba a hús, hogy piruljon a forrósodó fémlap felett. Az illat hamar szabadul belőle, pedig a fűszereket csak most kezdi mellé adagolni. Anyja tanította, hogyan készítse el, bár az ilyen húst igazán apja kedvelte. Ám mást nem igazán tud elkészíteni, nincs elég alapanyag és talán egy mélységi szájízétől enyhítve is képes lesz megcsinálni. Csak kevesebb fűszer kell és nem oly sokáig kell sütni a húst.*

831. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-16 20:12:23
 ÚJ
>Eleonor Nesayang avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 103

Játékstílus: Szelíd

//Iskandar, Zetriat//

*Másnap sokkal kellemesebb hangulatban kel. Az álom és a pihenés megnyugvást hozott neki. Tudja, hogy már eddig is húzta az időt, és az apja türelme elfogyott. Most már révbe kell érnie, és bízik Iskandar választásában. Ennek ellenére szeretne még minél több időt tölteni Zetriattal. Hiszen ő az egyetlen ember most az életében, akit barátjának tekinthet. Zetriat kiáll érte, és mellette van, ha kell. De vajon ez csak barátság, vagy több annál? Eleonor egyszerűen nem tudja kiverni a fejéből a gondolatot, hogy esetleg többet is érezhet az elf iránt, mint amit gondol. A szíve szeretet és nagyon mély szimpátiát sugall. Viszont Eleonor azzal is tisztában van, hogy választania kell. Vagy az ismeretlen férfit választja, akit apja jelöl ki számára, vagy szembeszegül Iskandarral és - Zetriatot veszélybe sodorva - az elf mellett marad.*
*Ezt az kis eszmefuttatást az ágyban gondolja végig, és elérkezettnek látja az időt arra, hogy kikeljen az ágyból. Nyújtózva az ablak felé veszi az irányt és kinéz az ablakon. Hűvös az idő, Eleonor mégis úgy érzi, ki kell mennie a kertbe. Most, hogy véget ért a 'szobafogsága' szabadon mozoghat. A városba még nincs kedve kimenni, ott túl sok emléket idézne fel benne néhány hely, így inkább csak a kertbe megy, miután felöltözik. Leül egy padra, a kedvenc padjára, ahonnan remek kilátás nyílik a park többi részére, és háttal van a háznak, így a háta mögötti jövés-menést teljesen ki tudja zárni. Nézi a fákat, a bokrokat és próbál kikapcsolni és nem gondolni semmire. Mégsem tud teljesen elzárkózni a házasság gondolatától. Sosem tudott férjes asszonyként magára gondolni. Ő ahhoz túl lázadónak és különlegesnek tartotta magát. Mégis úgy tűnik, meg kell adnia magát.*
*Kezd fázni, így sóhajtva feláll, és visszamegy a házba, és megkeresi Zetriatot*
-Szia *köszön neki, amikor megtalálja* - Jól aludtál? Mi jót csinálsz? *Várja Zetriat válaszát, közben közelebb lép hozzá, és legszívesebben hozzábújna, mert még mindig nagyon fázik. Odakinn észre sem vette, milyen hideg van, de most, hogy már bejött a házba, érzi, mennyire áthűlt. Kicsit remeg, és átkozza magát, hogy nem vett fel valami melegebb ruhát.*
-Bocsánat, de nagyon hideg van kinn. Kellett volna hoznom valami melegebb ruhát. Te nem fázol? *Kérdi, miközben dörzsöli a karját, hogy ne fázzon annyira.*

830. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-16 20:04:17
 ÚJ
>Lirafuay Nollan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 188
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Apja és anyja hagyatékát okosan forgatta vissza, ám eljutott odáig, hogy a kereskedést nem intézheti fogadókban. Kell egy hely, s mi sem jobb erre, mint a Gazdagnegyed? Pompa mindenhol, ám mégis a hányinger kerülgeti egyes épületek láttán. Stílusában hasonlót keresett magának, meg is lelt egy komorabb, már-már gótikus épületet. Az ajtó tömör fa, jó vastag. A sötét kövekből összerakott épületnek széles ablakain szűrődik be a fény, de már most ott trónolnak a nehéz függönyök, hogy azokat megszűrjék, s kiirtsák. Nem is túlzottan rajong a fényes nappalokért, ezért veszi örömmel a télidőt.
Beljebb érve előtér, azon túl egy kiváló hely a tárgyalónak. Az emeleten egy méretes szoba, ez lesz a hálója, előre eldöntötte. Ezen túl csak egy kisebb fürdő helység van, s egy másik hasonló, mi a konyhája lesz. Ám rá kellett jönnie, mikor már végigjárta az egész épületet, hogy kicsi ő ehhez. Nem az ilyen élethez, azon már régen túlmutató képességekkel rendelkezik. Itt most a hely nagyságáról van szó. Nem tudná egyedül rendben tartani. S nincs is kedve. Kelleni fog neki egy szolga, aki alkalmas minden házimunkára, s talán kis segédje is lehetne. Első elképzelése egy fess és sármos úr, kitől még talán ő is alig bírna, lábait remegve megmaradni. De elveti az elképzelést. Számára olyan szolga kell, aki formálható. Olyan, mint amilyen apjának sosem volt a lánya. Hiába, akárhogy próbálta, nem ment neki. Ezen gondolattól belül mosolyog egy rövidet Lira, de ajkain rezzenés sem játszik.Amint holmiját elrendezte, egy köpenyt kanyarít nyakába, éjfeketét, s lovat szerez. Lehetőleg az is hasonló színű lesz, s egyből a másik negyedbe siet, ahol a szegényebb népek élnek, hátha talál egy alkalmas fiatalt. Mert számára az kell... Ki még oly formálható, mint a sár, mielőtt ki nem szárad.*

829. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-16 17:33:43
 ÚJ
>Iunu Net avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Kyro Yumaru úr társaságában, annak otthona irányába//


*Még ha csupán cél nélküli túlzás lett volna. A nő ha nem is ugyanazt a művet, de ugyanazokat a témákat, gondolatok bizony olvasta tízezerszer is, ha nem többször. Mielőtt belevetette volna magát a tudomány gyakorlatias részeibe mást se csinált évszázadokon át, csak olvasott. Alkalmi munkákból eltartani magát életről életre nem volt fárasztó, ha mellé eltudta foglalni magát. Szakmákat sajátított el, az olvasás pedig kezdetben arra szolgált, hogy jobban megismerje a világot és a benne levő lényeket. Az írás pedig remekül tükrözi egy népcsoport, egy civilizáció fejlettségét. Ő pedig végigkísérhette, miként dobják el agyagtábláikat az emberek, és jutnak lassan el a kódexek másolásáig.
Az eredar megszólítást eddig nem igen ismerte Iunu. A világ partjai közül Arthenior és részei még ismeretlenek számára, és legendáival, történelmével tudományával most ismerkedik csupán. Bár való igaz, más világokból hozott tudása nagy részben felhasználható itt is. Az eredar kifejezést eddig csupán papíron látta, s ha errefelé így nevezik a legősibb tudatot, a mindenségből származó entitást mely öröklétű, nem úgy mint a test, akkor lehet hogy az. Iunu léte és igazi kiléte talány marad míg el nem jön e világ idejének utolsó pillanata. Démoni lénye, és mások kínzásából fakadó élvezete még igaz is lehet a nőre, bár soha nem vallotta magáról hogy démoni, vagy isteni lény. Nem úgy mint Nathan...ám tagadhatatlanul magasabb rendű az egyszerű embereknél, akik egy ártatlan az univerzum szintjén nézve gyermeki tudattal léteznek, és alig fogják fel a világot maguk körül. Vannak kivételes lelkek, akik ha nem is teljesen ébredtek tudatukra, még is képesek a világot majdnem teljes egészében érzékelni. De olyan mint Iunu, csak kevesen vannak. Viselkedését legtöbbször elítélik az emberek. Bolondnak, őrültnek titulálják, ami annyira nem is nagy ostobaság, részben igazak ezek a kijelentések.
Ami a rituálék legendáit illeti, azok mind igazak és valósak. Iunu soha nem született meg. Mint egy emberi gyermek úgy soha. Volt, mindig létezett, testbe kényszerítették, és azóta vándorol. Két élettel ezelőtt szült emberi testben, meg is halt a halandó porhüvely, és a legközelebbi legfrissebb egészségesebb lény akibe kerülhetett saját biológiai gyermeke volt. Ez volt az egyik eset, amikor megtapasztalhatta a gyermeki létet. A rituálék, melyeket minden alkalommal végrehajt bonyolultak, hosszadalmasak, és valóban szentségtelennek tűnhetnek az átlagos léleknek.
Yumaru úr szemöldöke megmozdul, ahogy hallja a nő szavait, miszerint vessék sutba a logikát. Egy ilyen embernek, aki ennyire rabja az állítólagos értelemnek, szabályoknak és logikának annak ezek a szavak bizonyára badarságnak hangozhatnak. Iunu pedig ismét jót mulat azon, persze szigorúan magában, hogy mivel meg nem lehet lepni vendéglátóját.
Iunu terve úgy látszik a Napfénnyel együtt szertefoszlik. De a bosszantás így is sikeresen megveti lábát. A nemes úr előbb cselekszik, minthogy a tudós nő bármit is tehetne. Éppen csak kezébe fogja a tollat, mikor mögé kerülve a férfi hátra feszíti karját. A fehér, kissé maszatos lúdtoll halkan koppan a macskaköves úton. Mivel nem fáj a feszítés, nem szisszen fel, bár kellemesnek, kényelmesnek meg pláne nem mondható a helyzet. De nem érte váratlanul a dolog. Egy jól képzett férfinek ez egy gyermeteg ügyességével is ment volna.
Fejét kissé hátraszegi oldalvást, de így sem láthatja a mögé került uraságot. Csak a mély, súlytalan hangot hallja veszettül közelről.*
- Nem csinálok semmit. Csak kísérletet végeztem. Az eredmény pozitív. -
*Vigyorodik el amit Kyro most nem láthat, szerencséjére. Nem éppen bizalomgerjesztő a grimasz amit vág. Álla alatt érzi közben a pálca érintését, már egészen kezd ismerőssé válni neki ez a helyzet. Remek, csodaszép és kellemes emlékek tülekednek a felszínre, egészen beleborzong, amit érezhet a férfi. Ezt lehet akár félelemnek is értelmezni, pláne ha nem látni közben Iunu perverz arckifejezését. A pillanat viszont egészen hosszúra sikeredik. Nem mintha nem élvezné az efféle helyzeteket, de nem állhat le párbajozni egy nemessel, pláne a nyílt utcán. Különben is, munka kell neki, és valaki aki patronálja őt, nem szeretné a lehetőséget már is elveszíteni. Bár az is biztos, hogy esélyei igazán megcsappanhattak eme kis közjáték okán. Vagy mégsem..?*
- A tarkója. Sok hímnek érzékeny arrafelé a bőre. Már elnézést a kifejezésért, és őszinteségemért. Bár látom kezd hozzászokni. -
*Bizonyos tevékenységgel kényeztetni lehet a tarkót, és általa pozitív érzelmeket kiváltani, de pokoli kínokat sőt, undort is ki lehet váltani. Attól függ, hogy mit csinálnak az említett testfelülettel.Karja megkönnyebbül, ahogy a férfi elengedi. De cimpáján érzi a forró levegőt, amitől gerincén végigfut a hideg. Nem tudja hogy ez kellemes volt, vagy inkább idegesítő. Ezt szereti a férfiakban, egyszerre tudnak kiszámíthatatlanok lenni és kiszámíthatóak akár az óramű.
Oldalt fordulva pillant a nemesre. Iunu arcán elégedettség honol, mint egy macska aki jól kijátszotta magát. Tekintetét lassan az épületre függeszti, amerre a férfi kéz mutat. Szabadulva a pálca, és az úr karjának szorításából, elindul a mutatott irányba.*
- Klasszikus stílus. Igen kifinomult bár kissé unalmas. Lakosztály? Emeleten, földszinten vagy az alagsorban? -
*A kérdés furcsán hathat, azonban Iununak igen fontos a szoba fekvése. Gyűlöl emeleten lakni, a legotthonosabban az alagsorban érzi magát. Évszázadokig lakott alagsori laboratóriuma mellett. Kellemesen hűvös volt nyáron, télen pedig benntartotta a meleget. Ideális volt.*
- Mielőtt nekilátnék a bemutató és értekezés előkészítésének esetleg egy fürdőt is kaphatnék? Nagyon messziről jöttem, és jobb szeretem magamon a bürök illatát, mint az út poráét. -
*Lépi át a küszöböt, hogy megcsodálja belülről is a nemes úr ízlését.*

828. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-16 12:02:00
 ÚJ
>Mesélő (inaktív) avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 87

Játékstílus: Szelíd

//A mélység múltja//

* Chothal elkapja a lándzsát, és aztán a fegyvert sikerül kihúzni a csontos kezek szorításából.A lény fegyvertelenül áll, de nem sokáig, mert a pallos eltalálja. A könnyű csontokat a penge úgy viszi át, hogy a lendülete nem lassul le. Mikor leesne a földre, hogy apró darabokra törjön, akkor megkapja a fáklyát is. Lángra borul, majd gyorsan elég. Gramlod elégedetten húzogatja a szakállát és megszólal.*
- Noh akkor menjünk tovább! * Megvárja míg két társa rendezi a sorait. Hátul marad, hogy onnan ossza az észt, ha szükséges. Tovább haladva a járat összeszűkül annyira, hogy a nagy fegyvereket képtelenség használni. A földön sok csontvázember maradványa látható, akikre folyamatosan rálépnek.*
- De sok az egyenruhás csontvázember! Vagyis csak voltak.* Néha egy-egy patkányember holteste is díszíti a látványt. A bűz elviselhetetlen, ami bomló hullákból ered. Tizenöt perc sétálás után megérkeznek egy nagy terembe. Törött székek és bútorok, és a testek itt is láthatóak.*
- Nagy vérengzés lehetett. * Mondja Gramlod, közben a hullák között megpillant egy embert, ami elég derekasan oszlásnak indult.*
- Ez itt egy ember! * A ruházatából megállapítva egy nemes lehetett, mikor még élt. Egyik kezében tőr, míg másikban egy nagy üvegcse. A benne levő folyadék arany színű, amely minden tekintetet magához vonz.*
- Nagyon szerencsétlenül járt itt egyedül. De az is lehet, hogy amit láttunk, az ő műve, csak nem tudta befejezni. * Elmélkedik hangosan.*
- Nektek mi a véleményetek?

827. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-16 11:37:21
 ÚJ
>Zetriat Iuthar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 124
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Megfontolt

//Iskandar, Eleonor//

*Egy hatalmas kéz zárja el a levegő útját egy erős szorítással, és testét a falhoz nyomja. Zet számított erre a lépésre, de nem tehet semmit, hiszen még is csak vendég a házban, ha nem is úgy bánnak vele mint szokás ilyen helyzetben. A férfi üvöltése kissé lecsillapítja a dühvel teli hegyes fülűt.*
-Arra kérném, ha megengedi, ne üvöltsön, nem akarom ha lánya meghallaná a mi kis vitánkat.
*Szól miután elereszti Iskandar. Miután leült a másik és elfünk összeszedi magát, kihúzza magát és újra elé áll. Úgy tűnhet hogy túl büszke ahhoz, hogy itt hagyja az embert, lehet így is van, de más célja is van tettével, meg akarja mutatni sosem fogja feladni.*
-Afelől biztosítom hogy a lánya nem fog elszökni egy ideig itthonról, túl sok minden történt az elmúlt hetekben, most mindezt ki kell pihennie.
*Végül meghajol és elindul kifelé, de a kijáratnál megáll és fejét Iskre felé fordítja.*
-Kicsit azért sajnálom szegény embert, kit azzal ámít hogy elveheti lányát. Nem tudja hogy versengenie kell Eleonor kegyeiért.
*Ezekkel a mondatokkal távozik, és a már békésen alvó Eleonor szobája felé veszi az irányt. Megáll az ajtóban és nekidől az ajtófélfának, így gyönyörködik a lány selymes hajában, puha bőrében, és csábító ajkaiban. "El bár eltudnám mondani neked mit érzek, de én csak egy szegény elf vagyok, kit egész életében szomorúság, magány és gyász vett körül. De te megváltoztattad az életem." Egy ideig még csodálja szerelmét de végül ő is nyugovóra tér.*

*Másnap reggel hűvös szél csapkodja a fák törékeny, gyenge ágait. Nem sokára a növények fehér, nyugodt álomba szenderülnek. Régen Zet is vágyott arra, hogy egyszer mély álomba szenderül és sosem kell fel belőle, sokkal könnyebb álmodozni, mint küzdeni azért hogy túl éld a sötét utcákon, de most már van célja hősünknek, már nem akar álmodozni, hanem valóra akarja váltani álmait. Hamar elkészül, gyorsan eszik valamit, aztán folytatja a tegnap félbehagyott edzését.*

826. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-16 10:19:45
 ÚJ
>Kyro Yumaru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

// Iunu Net kisasszony társaságában, a Yumaru rezidenciánál //

*Nem szereti a cél nélküli túlzásokat. Van, amikor szükség van rájuk, mert csak ezek visznek elég messze valami mélységének a szemléltetésében, de tízezerszer olvasott sorok? Valószínűtlen állítás. Mire buzgó ministráns agg abbévá érik, se olvassa el ily számtalanszor a legszentebb imádságos igéket se.
Akkor mivégre ez a képtelen szám? Kyro Yumaru könyvtára megannyi kötetet sorakoztat fel antik polcain, s ez bizonyára kiváltképp igaz lehet egy magát tudománynak szentelt illető esetében. Egy ember olvasásra szánható ideje azonban véges. Az alapvető szükségleteken kívül vannak más ügyek is, melyek lecsípik saját részüket a lét könyörtelenül pergő perceiből. A tudományos munka sem kevésbé időigényes.
Felsejlik egy gondolat a nemes fejében. Ez a nő... talán eredar lenne? Oly keveset tudni a démoni síkról származtatott lényekről. A találgatások és babonás hiedelmek közül annyi áll meg nagyobb bizonyossággal a tények talaján, hogy az eredar kivétel nélkül nőnemű, s hogy mások szenvedése e faj sajátos afrodiziákuma.
Kyro Yumaru gyűjteménye számon tart egy példányt Kryan indexre tétetett művéből s még néhány kevéssé ismert kötetet a témában. A legtöbb nem tér ki a témára, hogy meddig is él egy eredar. Az egyik, Wullgrim de Nor nevéhez köthető értekezésben viszont megemlíttetik, hogy mivel e faj képviselői nem születnek, hanem szentségtelen rituálék keretében citáltatnak létre, így mind a halál, mind az öregedés felett állnak.
Azóta tartja szem előtt eme dolgokat, mióta először hallott e különös teremtményekről. Úgy gondolta, talán előrelépésre viheti e rejtélyes faj egyedi kapcsolata az érzelmekkel. Kryan állítja, hogy az eredar képes ráhangolódni az anyagi világ lényeinek érzéseire. Ezt alátámasztandó, számos legenda kering arról, hogy e démoni népség egyes tagjai rendkívüli szeretők. Kryanról magáról is rebesgetik, hogy összeadta magát eggyel. Szóbeszéd... Semmilyen más közegben nem keveredik így az igazság és a képtelenség.
Gyanújának még inkább tápot ad a következő kérdés, de távol áll tőle, hogy megalapozatlan következtetéseket vonjon le. Elvégre az is ésszerű magyarázat lehet, hogy ez a nő egyszerűen bolond. Nem ritka, hogy a tudomány iránti szenvedély betegessé fajulása megbontson egy elmét.
Adós marad hát a válasszal. Szerencsére egy más szálon említett téma meglehetős lázban tartja beszélgetőpartnerét. Szerencsére?*
~Mi lenne, ha nem a logikát követnénk?~ *Kissé megrebben a fekete szemöldök. Milyen kérdés ez? Mi lenne, ha kifordítanánk egy köhintést, lyukakat varrnánk rá és egy kútba dobnánk, aminek kávája és alja egy végtelen ívbe hajtva falaztatott össze?
A sokasodó kérdések egyre furcsább irányt vesznek, s mikor a nő mozdulásában a tettlegesség is felsorakozik, hogy kövesse példájukat, úgy dönt, hogy nem engedi tovább. Egyetlen pillanat az egész. Az úr kezében úgy tekeredik kényszerpályára a gyermeteg szándék, mintha olajjal kikent szakadék peremére lépett volna. Mire a tudat beéri a történéseket, a férfi már a nő mögött áll. A karcsú derék mögé feszíti a tollat szorító kacsót, a kecses állat pedig az alá szorított lovaglópálca kényszeríti magasra. Nem okoz fájdalmat, de biztosan tart.*
- Ne... *szólal a színtelen bariton a nő füléhez hajolva. Megmagyarázhatatlan hatalom szövi át a szócskát. Olyan, ami nagyon régre nyúló ösztönöket szólít meg. Mint a baljóslatú érzés, ami megállítja a kezet, ha hurok nyomát viselő fa alól hívogat a dércsípte kökény. A legtöbbekből már kikoptak, de az egyszerűbb népekben még élénken élnek ezek az időtlen törvények: nem való napfordulón gyermeket nemzeni, holtat lezáratlan szemmel eltemetni, és nem való egy nemes türelmét kikezdeni. S itt e szó más tartalmat nyer, mint az a néhány betű a címeres kutyabőrön. Ez a tartás nem olyan bástya, mely uralomra engedne ilyesfajta infantilis játszadozást, ahogy a higany se keveredik el a vízzel.
Elnyúlik a pillanat. Mintha a férfit elragadta volna a kósza merengés, összeroppantsa-e ez a törékeny testecskét, tűre szúrt, holt szépségként adva az öröklétnek az élményt vagy élhető teret hagyva neki figyelje tovább? Egyik lehetőséget se mozgatja más, mint a célszerűség.*
- A tarkóm *súgja.* - A tarkóm, úgy hiszem, érzékenyebb az érintésre. *A nőnek adja ezt az intim kis tényt, mint egy míves kis bezárt dobozkát, melyhez sosem készült kulcs. Talán engesztelésképp a rövidre zárt kísérlet okán.*
- Jöjjön *mondja, s a hívás forró páraként cirógatja végig a tudós cimpácskát.* - Előkészíttettem Önnek egy lakosztályt.
*Elereszti a nőt, s a pálcát visszabújtatja a hóna alá. Tenyere invitáló mozdulattal mutat a patinás, kétszintes rezidencia felé az utca túloldalán. A veranda márványoszlopai címerkoszorús timpanont tartanak. A háromszögletű oromfal fehérje kissé elüt a címer stukkójáétól. Valószínűleg ez utóbbi újabb keletű tartozéka az épületnek.*

825. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-15 20:54:24
 ÚJ
>Iunu Net avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Kyro Yumaru úr társaságában, annak otthona irányába//


*A józan ész, és gondolkodás már rég nem hálótársa a nőnek. Ritkán vannak, igazán tiszta pillanatai. Egy lélek, amely túl sokat fog fel a világból, s nehezen dolgozza fel a kapott tudást ebben a formában, annak bizony nehéz épnek maradnia. Sőt, legutóbbi két vándorlása nem folyt le zavartalanul, és a kínos egyensúly felborult.
Yumaru úr megállapítása nem áll messze a valóságtól. Valóban szinte gyermeki az önzősége, és látása a világra. De még ha fel is hívná valaki, erre a nő figyelmét és megfedné érte...jobbik esetben csak átlépne egy mosollyal a dolog felett. Azonban rosszabb pillanatában egy kocsikerékhez szögezné az illető nyelvét, ott helyben.
Azonban hogy vak volna az empátiára? Ez olyannyira nem igaz, hogy nem pazarolna rá energiát, még csak arra sem hogy magára vegye a dolgot. Fogékony ő, jobban mint azt láttatni engedi. Ő a bolond, akit mindenki elítél, elkönyvelik bogaras senkinek, aki semmit nem fog fel a körülötte lévő világból és teremtményeiből. Iunu pedig hagyja, hadd gondoljon mindenki azt amit akar. Bár vannak dolgok, melyek hallatán harap, alapvetően nem érdekli senki. Életeiben persze előfordul időről időre, hogy valaki kiérdemli figyelmét, s talán azt is, hogy a nő foglalkozzon is vele, és nem csak a rákényszerített muszájból.
Régi, már poros sorok...hallva az úr okos szavait egy pillanatra enyhül a félőrült mosoly.*
- Van benne igazság. De ha már tízezredjére olvasom ugyanazt, akkor a szavak elkopnak, ahogyan a beléjük vetett tartalom és értelem is. bizonyára önnek ez ostobaságnak hangzik, de én már szomjazom az újat...amit még nem láttam nem hallottam. -
*A tudásvágy Iunu legnagyobb gyengéje. Bár egyre többször érzi úgy, hogy egyre csak kevesebb lesz, és nem több a fejét feszítő tudás által.
Szavai, ha nem is keltettek osztatlan egyetértést és pozitív véleményt, hatással voltak az úrra. Iunu pedig bizonyos abban, hogy Yumaru úr viszolyog a nő nyíltságától, már már póriasan egyszerű közlékenységétől. A nemesi tartás nagyobb a férfiben, mint az átlag egyedekben. Hűvös egykedvűségét őrzi továbbra is, de a bizarul fénylő tekintet elárulja, hogy egy kavicsot dobtak a férfi tükör sima elméjének vízére. De a meglepettség oda vissza működik. Tudálékos ajkai egy pillanatra engednek, és a vigyor lefordul. Vonásai keménnyé válnak, s mint a szagot fogott vadászkutya, vizslatja a férfit.*
- Erről szívesen hallanék. Hány évben számlálja az emlékeit ebben a testben, melyről állítja, hogy soha nem volt fiatalabb vagy gyengébb? -
*Egy ilyen illetőt ismer még...saját magát. Iunu nem örökölte meg ennek a testnek a gyerekkori emlékeit. Nathannal való kis csete-paté után gyorsan új testet kellett találnia, és a csatatéren fekvő női test volt a legközelebb, mondhatni sértetlen volt.
Az úr vajon miért nem emlékszik gyerekkorára? A teste öröktől fogva ilyen, és nem is öregszik? Vagy cak valamiért egyszerűen nincsenek emlékei arról az időről, mikor még fiatal tacskó volt? Vagy csak félreértette, és a férfi egyszerűen már gyerekkora óta ilyen volt. Megközelíthetetlen, felsőbbrendű tökéletesség? Iunu hirtelen izgalma alábbhagy, mintha szánná a férfit újra kiszélesednek ajkai. Biztosan erről van szó. Nem különleges lény, nem öntudatra ébredt Tudat, csak egy humanoid, aki soha nem ismert mást magán kívül, és soha nem is vágyott többre, mint amit megkapott az élettől.*
- Miért érdeklik az érzelmek? Csupán a tudás? Esetleg megelégelte, hogy nem érti a többi lényt maga körül? -
*A Nap fénye gyenge, mégis tűzbe borítják utolsó sugarai Iunu tincseit, ruháját, fedetlen bőrfoszlányait nyakánál. Egészen túlviláginak hat ebben a fényben, ahogy ajkain feldereng a vigyor, és a közöny fogócskája, szemeiben az pimaszság, a perverz már már beteges kíváncsiság. A tünékeny látomás elporlad, ahogyan a Nap ágai elfolynak a horizonton, és a sötét éjszaka palástként borítja be a földet. A sötétséggel párban jön a hidegebb levegő, mely feltépni óhajtja Iunu amúgy tejszerű bőrét.*
- Oh abc szerint. Valóban logikus a gondolat. Mi lenne ha nem a logikát követnénk? -
*Finoman rászorít Yumaru úr karjára, saját vékony ujjaival. Mielőtt pedig választ kapna kérdésére tovább beszél.*
- Melyik testének legérzékenyebb pontja? Tudja, amelyet mondjuk harc közben leginkább védelmez. Levált porc a térdben, szakadt szalag a bokában, repedt borda? Vagy csak egyszerűen...hol csilandós? -
*Mint egy zsebtolvaj lassan belenyúl szabad kezével kabátja zsebébe, miközben másik kezével hirtelen szorosabbra fog a férfi karjába. Egy kis hiba az útban, ugyanis Iunu lába megbicsaklik, legalábbis felhasználja az út egyenetlenségét, hogy elterelje az úr figyelmét. Kabátja zsebéből előhúz egy lúdtollat, melyet írásra használ, és pelyhes végével megbirizgálja, illetve csiklandozza a férfi fülét. Miközben Iunu úgy szórakozik, akár egy gyerek a vásárban, addig vajon Yumaru úr mit tesz, hogyan fog reagálni? Értetlenkedve fog állni, vagy felháborodik? Netán mint valami szobor merev arccal fogja közölni:"Erre mi szükség volt kisasszony?" Bármelyik reakció megteszi. Iunu kíváncsi, s miközben saját kedvére tesz, addig talán felfedhet az úrnak egy az érzelmekhez vezető, mentális állapotot...a bosszankodást.*

824. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-15 18:32:54
 ÚJ
>Bellgaraf Hir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

*Bellgaraf most nem vesződik azzal, hogy feltűnésmentes legyen. Az őröknek meg kell elégedniük annyival, hogy a nem szívesen látott vendég gyorsan tovább áll, és ő is igyekszik minél kevesebbet tartózkodni ebben a negyedben. Elbotlik, egy kiálló utcakőben és hangosan szitkozódik. Ez ,ár sok, az eddig toleráns őröknek. Az egyik odalép Bellgarafhoz és figyelmeztetően vállára teszi a kezét, jól éreztetve a páncélkesztyű súlyát.*
- Jobban teszi, ha nem mutatkozik ezen a környéken.
*Bellgaraf, az idős, őrre néz. Szeme nem mond semmit. Aki láthatja mérget venne rá, hogy ez a sötét elf, azt se tudja hol van , vagy ép mit csinál. Nem jelenteni neki különösebb gondot elintézni az őrt, de az feltűnést keltene, ráadásul, ki tudja mit takar a páncél, és a büszke testtartás.*
- Elnézést, uram, ez esetben megyek is.
*Válaszolja bambán, és ügyel rá, hogy szeme közben ide oda cikázzon ezzel is az őr azt a gyanúját erősítve, hogy nem teljesen épelméjű. Eljátszik a gondolattal, hogy mi lehet az őr véleménye. Kétségkívül tökéletes a színészi alakítása, de szöges ellentétben áll kinézetével. A fekete, gondosan összeállított öltözékkel, és szépen karban tartott kardjával. Ezek nem egy őrültre vallanak, és Bellgaraf, inkább gyorsan odébb kotródik, mielőtt még komolyra fordulna a dolog. Ha jobban belegondol, szívesen eljátszana, még egy kicsit a városőrökkel, és a több ideje lenne, meg is tenné, csak hát most a folyópartra kell jutnia. Hogy miért azt még, ő se tudja.*

823. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-15 18:30:18
 ÚJ
>Kyro Yumaru avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt

// Iunu Net kisasszony társaságában, a Yumaru rezidencia felé sétálva //

* Az idő egyre hűvösebbre, az ég pedig egyre sötétebbre vált. Kevesen járnak az utcán. Ilyenkor, aki teheti, terebélyes kandallók meleg bűvkörébe húzódik. A kint világa egyre jobban csikorgatja rosszindulatát. Szárazra karistolja az ember födetlenül hagyott bőrét fagyos karmaival. Kettősük természetellenesen ráérős tempóban halad az összehúzott gallérok és sietős léptek idején.
A kisasszony nyelve eléggé... az ész előtt jár, ami nem túl szerencsés, de ennél szerencsétlenebb, hogy a szeme még mindig nem néz, így az a nyelv nem csupán felelőtlen, de badarságokat is szól. Meglehetősen kiábrándító elegy. Ennyi és nem több, ami a nemesi tekintetben felsejlik, s már túl is lép a képtelen logikára épített hasonlaton.
Minél tovább figyeli ezt a teremtést, annál inkább meggyökerezik benne a gondolat: ez a nő olyan, akár egy csöpp gyermek, a sajátossággal, hogy saját világa közepén trónol és pont ebből kifolyólag az ÉN fontossága vakká teszi az empátiára. Nem fogja meg se félelem se társadalmi szabályok. Kívül áll rajtuk. Saját kiskirálysága teljhatalmú úrnője, ahová nem érhetnek el se vélemények se elvárások. Viszont provokál. Szinte az egész lényével. Már-már görcsösen. Úgy örvénylik a szemében az a rendhagyó fátyolosság, úgy feszül finom ívű ajkaira az a szépséges-torz mosoly, mint fennen hordozott lobogója az öntörvényű függetlenségnek. Mintha valami belső kényszerből szinte hetykén hivalkodna másságával. Megkapó, ugyanakkor...*
- Olykor a régi sorok is beszédesebbek újraolvasva. Az újdonság varázsa néha nem enged közéjük látni, így az elme hajlamos átsiklani nagyon is fontos részleteken *mondja. Ahogy eddig, most se súlyozza beszédét különösebben. Szép lejtésű hangja azonban kicsit se unott, és nem is munkál rajta, hogy talányossá tegye mondandóját. Egyszerűen hiányzik belőle valami. Meglehet, ezt a hiányt minden hallgató másképp érzékeli.
Ami viszont ezután történik, az megállítja a szinte andalgós tempójú sétát. A nemes nem lép tovább. Félrebiccenti kissé a fejét, s némileg ódzkodva figyeli a válaszára felhorgadó habitust, mely az ő ízlésének túl... nyílt. Nem igazán elegáns dolog valakit érzelmi nyomoréknak kikiáltani, s látványosan szórakoztatónak találni mindezt, méghozzá az utca közepén. Mindazonáltal ez a kis közjáték korántsem zökkenti ki a férfit végtelennek tűnő türelméből. Nem látszik rajta sértettség, de a tekintete bizarr tükröt állít a zöld íriszek fürkészésének. Érdeklődése lépésről lépésre követi a nő hirtelen támadt lelkesedését.
Sosem érezte úgy, hogy fogyatékkal élne. Az ő szemében olyan ez, mintha valaki képtelen lenne a halálra. Kevesebb azzal, hogy nem halandó? Nem... és igen. Jobb szó rá a más. Eddigi tapasztalatai alapján az érzelmek sebezhetővé teszik az embert, bár való igaz, erőt is adhatnak, de általában a bajok forrásaként definiálhatók. A szépség viszont a tökéletlenségben rejlik. Furcsa, visszás igazság ez. Talán ezért vonzza kitüntetetten a figyelmét pont a lét eme sarokpontja.*
~Pöttöm emberlény?~ *ízlelgeti magában a kifejezést, mely valószínűtlen elhatározással próbál reá illeszkedni. Ő sosem volt „pöttöm emberlény”, ő már első lélegzetével Kyro Yumaru volt, családja leendő pátriárkája.*
- Nem emlékszem rá, hogy valaha is másmilyen lettem volna, vagy arra, hogy bármit is ki kívántak volna ölni belőlem *mondja kellemes, csendes modorában és tovább indul a pillanatra megtorpant séta vonalán, karján a hölggyel természetesen.
Némi fenntartással hallgatja a másikat, aki oly könnyedén beszél ezekről a dolgokról, mintha triviális semmiségek lennének. Mindentudó fellengzősségnek hat, mintha azt mondaná: ó, a világegyetem titkai rendkívül egyszerűek. Mintha a válasz minden kérdésére elférne egy apró füzetkében, és az egész rejtélye csak túlmisztifikált, de valójában szégyenletesen egyszerű képlet alapján levezethető jelenség volna.*
- Ki lehet váltani... *tűnődve ismétli a nő szavait* - ...megfelelő módon... *apró hümmentést fűz a mondat végére. Értelmezhető akár csodálkozónak, akár hitetlenkedőnek is, de leginkább egyik sem. Talán csak egy eltanult klisé.*
- És mi lenne ez a „megfelelő” mód? *kérdi.* - Konkrétan... akármire vonatkoztatva.
- Haladhatnánk, mondjuk... betűrendben *legyint körkörös mozdulatot jobbjával és némileg tanácstalanul pillant a nőre.* - Vagy... Ön mit javasol?
*Mindegyik érzelem különleges a maga módján. Egyiket se találja kifejezetten érdekesebbnek vagy fontosabbnak a többinél. Kérdezd egy vaktól, melyik színre volna a leginkább kíváncsi...*

822. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-14 21:50:32
 ÚJ
>Bellgaraf Hir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 162
OOC üzenetek: 17

Játékstílus: Szelíd

*Bellgaraf, gyorsan szedi a lábait. nem szereti ezt a környéket. Őrjáratok, zászlók, minden... Utál szem előtt lenni, márpedig, ez ilyen környezetben alig elkerülhető. Mindenesetre úgy dönt álcázza magát. Beáll koldulni, de közben gondosan ügyel arra, hogy az őt vizslató szemek, ne találják úgy hogy zavarja a gazdagok nyugalmát.*
- Adjanak, adjanak. Az én fajtám számkivetett, pedig higgyék el, nincs nekem semmi rossz szándékom.- Várja mikor szakad le az ég -Pusztán a származásom miatt tekintenek le rám, pedig én is születhettem volna nemesnek, és akkor én is adnék maguknak, ha a helyemben volnának.
*Nyomja le a szokásos szöveget, persze csak diszkréten. Olykor, a szolidság, és a diszkréció sokkal célravezetőbb mint az erőszak.*

821. hozzászólás ezen a helyszínen: Gazdagnegyed
Üzenet elküldve: 2012-12-14 21:02:29
 ÚJ
>Iunu Net avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//Kyro Yumaru úr társaságában, annak otthona irányába//


*Az átlag emberek, azért megtudják nevezni azon tulajdonságokat, amelyek által valakit különcnek gondolnak. Sőt egyenesen bomlott elméjűnek, mert a különc nem feltétlen olyan erős és negatív jelző. Yumaru uraság is a maga megkapó módján különc. Nem ritka a rigolyás, furcsa nemes ember jelensége. Azonban azt Iunu is elismeri, hogy a férfi a szokásosnál érdekesebb. de épp csak annyival, amennyivel egyik hangya nagyobb a másiknál.
Van ami közös a két egyénben. Méghozzá az egocentrikus gondolkodásmód. Bár két eltérő okból kifolyólag. Míg Kyno úr házának neve, családjának történelme és ereiben csergedező nemesi vér okán értékeli magát oly nagyra, addig Iunu saját emlékei, életeinek tapasztalatai miatt. Persze kevesen tudják, hogy a test amit látnak, az csupán egy hordozó, hogy helyet adjon egy olyan entitásnak mely már akkor létezett, amikor a csillagok is csak születőben voltak.
Tehát önzősége, felsőbbrendűségéről való meggyőződése évezredek tudásán alapszik. Még is vannak jó dolgok, amiket csak ebben a létben tudott megtapasztalni, ebben a formában. A szerelem gyönyöre megadatott neki, hogy férfiként majd nőként többször is újraélje, bár ritkán esik ilyen erős mégis primitív érzelmek hálójába. S persze ebben a testben tudja csak igazán megvizsgálni közelebbről a földön élőket. Még ha ez kényszer hobbi, amíg el nem jön az idő, hogy elhagyja végleg ezt a világot, s megszakadjon a vándorlás ciklusa.
Yumaru úr válaszára, miszerint, az ő helyzetében elkerülhetetlen az etikett szigorú tartása, felpillant újra s immár hagyja hogy fogai is látszódjanak vigyora közben. Csöppet sem bájos ez a mosoly.*
- Való igaz, az ön helyzete úgy köti meg elméjét, ahogyan jól képzett tengerész a kötelet. -
*még ha meg is volna a veszélye, hogy pimaszságáért, szabadelvűségéért esetleg a nemesember testileg fenyíti, netán megöleti, Iunu nem érzi, hogy ez veszély volna rá nézve. Halála után újabb testbe költözi, és mindent onnan folytat ahol abbahagyta. Jó persze a halál átélése nem kedves és kellemes dolog, pláne ha már ezredjére éli meg valaki. Sőt, a halál pillanatát soha nem lehet megszokni, vagy megérteni igazán.
A kékvérű szavai továbbra is pihe könnyedén suhannak, szinte észrevétlenül kúsznak a füljáratba, onnan az elmébe. Iunu nem keres mögöttes tartalmat, nem próbálja meg megfejteni, ugyan miért mondd mást a hím szája, és miért sugall mást az ejtése. A férfi hűvössége túl egysíkú, hiába a könnyed, már már komikusnak beérő unott hanghordozás, nem elég ahhoz, hogy meggyőzze Iunu-t arról, hogy szavainak más értelme is van mint amennyit sejtet. Igaz nem is veszi rá a fáradságot, hogy ezen elgondolkozzon.
Érzi az úr pillantását, fel is tekint, hogy méregzöld szemei huncut, elborult köddel tarkítva köszönhessenek Yumaru úr íriszeinek. Közben ajkairól egyszer nem olvad le a mosoly derengése.*
- Remek, remélem valami újat is tudok olvasni. -
*hogy mire is érti pontosan ezt a nő az nem fog derülni, legalább is most biztosan nem. De nem is baj, mert haladnak tovább a macskaköveken, ahogyan a társalgás folyama is tovább zubog. S íme, sikerül egy pillanatra meglepni Iunut. Kettőt gyorsan pislog, és már szinte füléig ér a vigyor, mint valami groteszk maszk, amely megmerevedett abban a pillanatban amikor ki akarja tátani száját, hogy megegyen egy gyereket.*
- Egy ilyen külsővel megáldott férfi, nem kapta meg azt a készséget, hogy megértse és alkalmazza, sőt kihasználja az érzelmek fantasztikus tárházát, s fegyverként irányítsa a világ ellen? Micsoda humora ez az életnek. -
*Úgy tűnik Iunut valóban szórakoztatja a gondolat, hogy a szoborszépségű férfi, érzelmileg analfabéta.
Pillantása most aztán valóban olyan élesen metszi át a férfit ahogyan csak lehet. Mintha így akarná felnyitni, egy pillantással a mellkasát, és a fejét. Meg is torpan menet közben, s egyenesen az úr tekintetét keresi.*
- Gondolom soha nem tapasztalt efféle érzelmeket. Vagy tapasztalt, csak még oly pöttöm emberlény volt, hogy már nem emlékszik rá, majd neveltetése közben minden ilyen emléket, és ösztönt kiöltek magából. Nem baj ez, csupán nem teljes értékű lény. Az érzelmek eszközök és jól gondolja, van alkímiája. Ha valóban érdeklik ezek a dolgok, akkor én mindet megmutatom és megértetem önnek, hogyan működnek. -
*Ezzel a magabiztos kijelentéssel karöltve pedig, tovább is halad, és bizonyára Kyro úr továbbra is karon fogva vezeti otthona felé.*
- Tudja, hiába megfoghatatlan (elméletileg) egy érzelem, attól még létezik, mindegyik. És egyszer mindegyiket ki lehet váltani a megfelelő módon. Amúgy kutatásaim eddig arra mutatnak, hogy az emberi lélek és psziché szorosan összefonódik azzal, hogy mi zajlik az agyunkba. A szerelem és boldogság "igazi" érzete csupán kémiai, illetve biokémiai folyamat, azonban amik utólag megmaradnak, azok már az elméhez illetve a lélekhez kapcsolandóak, tehát nem megfoghatóak. Kérdezzen rá egy konkrét érzelemre, és beszélhetek a vele kapcsolatos elméleteimről. Aztán majd mutatok egy két dolgot ha végre meglesznek a jegyzeteim és műszereim. -

1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12324-12343