// Namos ház //
// Egyedül //
*Egy hatalmas koppanás.
Ez jelzi a cselédlány ébredtét. Vagyis jelezné, ha bárki otthon lenne, hogy hallja amint az leesik az ágyáról.
Némi nyöszörgés kíséretében feltápászkodik, majd anélkül, hogy önvizsgálatot tartana kislattyog a konyhába. Ott nem talál senkit, ezért a hallba indul, amely szintén üres.
~Furcsa.~ Gondolja a lány, aki egy kócbabával vetekedhetne a fésűellenes liga elnöki posztjáért. Nagyot ásít. Valami rémlik neki az előző estéről, mintha Namos azt mondta volna mindenkit reggeli sétára visz, vagy ilyesmi. Pár csendes pillanat, vakarózás és még egy ásítás után realizálja, hogy egyedül van a házban. Rögtön el is szégyelli magát, hogy mindenkinél tovább aludt.
~Miért nem keltettek föl? És hol van Maereh?~ Dohog magában, ahogyan visszaindul a konyha felé. Megmossa az arcát, eszik pár falatot némi maradékból amit talál. Majd meg hányja-veti mihez is kezdjen egymagában.
Arra jut, hogy takarítani fog, azért fizetik. Tekintete a sarokban lévő kis kupacra vándorol. Ami olyan volt, azt már elégette, de még mindig ott van az enyhén vérfoltos ágynemű. Télvíz idején bolond, aki nagymosást tart, de a szükség nagy úr.
Miután magához tér, felkerekedik dolgára. Söpör, felmos, mindent tisztára súrol a hallban és a cselédrészben egyaránt. Az alkimista laborba nem mer bemenni, még a végén valamit lelök és felrobban a ház.
A lépcsőt is letakarítja és úgy dönt, a szobákat sem hagyja ki. Biztos örülni fognak a rendtagok, hogy szép tisztaság van… Na jó, egy kicsit kíváncsi is, ki-mit tart a személyes terében.
Először a hátsó szobával kezd. Ronggyal a hóna alatt, seprűvel és vödörrel a kézben ragadja meg a kilincset, de az ajtót zárva találja. Egy kicsit próbálgatja, hátha csak beragadt, vállával is meglöki, de nem nyílik. Hát persze, Eralil zárva tartja az ajtaját… És mintha valami olyasmit mondott volna, hogy nem is szeretné, hogy bárki bemenjen. Szóval talán jobb is így.
A második szoba sokkal könnyebben nyílik, belépvén egy nagy halom könyvet lát meg a lány az ágyakon, az éjjeliszekrényeken… És még a földön is. Nem igazán tudja kiknek a szobája lehet, de azért amennyire tudja, körbesöpri a padlót. Az ágyakat kicsit összerendezi, a párnákat megrázza. Fölmerül benne, hogy a könyveket is összébb pakolja, de nem akarja, hogy a szoba lakói megorroljanak.
A harmadik szobában mintha nem is laknának, csupán egy zsák és egy számszeríj nem illik a képbe, ami az ágynak támasztva hever. Sokkal gyorsabban is megy a takarítás, az ágyakat is rendbe rakja, majd megy tovább.
A következő ajtó mögött rengeteg koszt és port talál, na meg egy méretes ágyat. Nem is érti, hogyan fért be ide. Mikor a hallban voltak a különböző darabok, akkor is soknak tűnt, de így összeszerelve… Nem is bírja ki, hogy ne próbálja ki. Leül a szélére, megtapogatja, majd elveti magát benne. Átfordul egyik oldaláról a másikra. ~Nekem is ilyen kéne.~ Morfondírozik, aztán eszébe jut hogy mégiscsak Kuhn tulajdona a bútor. Föl is pattan és gyorsan elrendezi, majd fáradságos munka árán kitakarít itt is.
Az fennmaradó szobáról tudja, hogy az Syssé meg a szakállas fickóé, benyitva azonban meglepő dolgot lát; egy bilincset az ágy széléhez láncolva. Kezében a kilincset szorongatva mered a vasra. ~Hogyaza...~ Bizonyára ezzel tartja kordában a kislányt a férfi. Bato is megerősítette, hogy az a másik, a démon veszélyes, de ez akkor is kegyetlennek tűnik. Annyira elvonja a figyelmét a bilincs, hogy észre sem veszi először a padlón, illetve a másik ágyon lévő néhány vérfoltot. Az ajkába harapva mérlegel, be merjen-e menni de végül úgy dönt, ha már egyszer a többiek részét is kitakarította, miért pont ezt hagyja ki? Talán nem titok a tündér állapota, és ha Lorew pampog, majd… Akkor majd beleköp a teájába.
A véres ágyneműt meglátván újfent megtorpan. Lehet, hogy a férfi sebei még nem gyógyultak be teljesen, és annak a nyomait látja. Vagyis ezzel nyugtatja magát. Az ágyneműt lecseréli, hiszen van még bőven, és legalább egy kalap alatt letudja majd a mosást.
Ahogy sepreget és felmos, az egyik ágy alatt mintha beleütközne valamibe. Leguggol hát hogy megnézze, mi lehet az, és valami fémeset lát. Benyúl, kezei pedig ráakadnak a késre amelyet maga elé tartván… ~Vér!~ Rögtön eldobja a pengét és visszarugdossa az ágy alá. Erről nem biztos, hogy szabadott volna tudomást szereznie… ~Miért van egy kés az ágya alatt? Egy véres kés! Szerintem nem lenne szabad, hogy Syss közelében ilyen legyen, ha… Mitől véres?~ A kezdeti pánik után eszébe jut, hogy erről talán értesítenie kéne Eralilt. Vagy tegyen inkább úgy, mint aki nem látott semmit?
A takarítást gyorsan befejezi, és borús gondolatokkal szedi össze a mosnivalót. A konyhában talál egy ősrégi mosószappant, ezzel fogja megkísérelni kisúrolni a vérfoltokat a szövetből. A cuccot egy kosárban fölpakolva hagyja el a Namos házat, a folyópartra indul. Egy kis mozgás jót fog tenni és nem akar egyedül lenni a Namos házban, miközben a nyomasztó emeleti szoba jár a fejében.*