//Váratlan ultimátum//
// A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
* Felhúzza szemöldökét, ahogy a nőre néz, nem próbálkozik azzal, hogy leplezze értetlenkedését, ahhoz túlságosan tombol benne a harag, a megaláztatás, mindannak ellenére, hogy részben magának köszönheti. Fogalma sincs, miben mesterkedik a Szépség, mi olyan lehet a tarsolyában, melytől Bleren meggondolná magát. Mindenesetre hagyja beszélni, addig ő próbál úrrá lenni indulatain, miközben hallgatja a lány szavait. Újra előkerülnek a golyóbisok, ez már nála amolyan berögződés. Egy mentsvár, ha józan észre vagy hidegvérre van szüksége, mint most. Gyorsan járnak az ujjai között, hisz az idő szorítja. Fél fülel hallgatva a lényt kevés esélyt lát arra, hogy eléri a másik a célját – Maga is ezeket a tényeket vázolta fel a Nagybácsi előtt, bár Elyne javára legyen írva, hogy a szervírozás neki jobban megy. – Az üveggolyók hideg érintése, sziporkázó tánca, ütemes dallama cserbenhagyják, nem segítenek most neki. Még szerencse, hogy Bleren nem durran szét a dühtől – más helyzetben, még képen is röhögné a fejileg s testileg is gömbhalhoz hasonlatos vénséget – de úgy látszik mindketten elvesztették humorérzéküket. Hogy A vén kecseke nem nyúlna az északi lányhoz, azt ő honnan is tudhatná? Meglepően nagy érdeklődést mutatott iránta, még akkor is, ha az a színjátékhoz kellett. A belépő „ kutyákra” azonban feláll s lehunyt szemmel halványan elmosolyodik. Nem mintha bármit is tudna tenni egy száguldó nyílvessző ellen, maximum a lányt ránthatná maga elé. Kár lenne azért a formás pofiért, de elkönyvelné, mint járulékos veszteség. A közre fogókra is csak fekete szemeit villantja, de nem mozdul, hogy a védelmére kelljen. A „ szívszorító” jelenetet is csak közönyösen figyeli, egy arcizma sem rándul. A Nagybácsi nem is tudja, hogy azzal tenné neki a legnagyobb szívességet, ha itt és most elpatkolna. Lenne olyan rendes, hogy az utolsó koporsószeget ő ütné be, régre visszanyúló ismeretségük emlékére. *
- Szép. Már kezdtem elhinni, hogy te leszel az én mesebeli tündér keresztanyám. A szívesség nézőpont kérdése. Azt hiszed csak jókedvből jöttem ki abból az átkozott cellából? Egy nap …
* Emeli fel mutató ujját a magasba. *
- … ennyi volt a bálig. Én meg úgy gondoltam az együttműködés a cél, de nehéz, ha a pincébe zársz. De te játszottad inkább a nyájas, sose volt nagybácsit. De lépjünk túl ezen, a probléma megoldva.
* Csapja össze tenyerét. *
- Gyújtsd fel a házat, s gyújtsd fel az enyémet is s azzal leróttam a tartozásom.
* Az indulatos hangnem lassan csitul. Ahogy mondandója végére ér, újra közöny, lemondás veszi át helyét. *
- Ezt a szajhát, meg megtarthatod… tekintsd ajándéknak.
* Int kezével Elyne felé, s mellé még egy megvető pillantást is kap. *
- Úri kurva, aki olyanok mellett, mint te szedett magára egy kis illemet, s néhány megfelelő könyv is akadt a kezébe két munka között. Hazudik, mint a vízfolyás, még te is elhitted neki, hogy van köze az erkölcshöz. De tudhatod, hogy az én ágyamban nem fordul meg tisztességes nő. Viszont talán, a bálon hasznát veszed.
* Nem néz többet a lányra, úgy beszél róla akár egy tárgyról, amit ha kell elővesznek, majd újra elraknak. *
- Ne fáradjatok, segítség nélkül is kitalálok.
* Emeli fel kezét, hogy őt aztán nem kell rángatni van neki két szép lába. Vissza sem nézve távozik a szobából és a házból is. Az küszöböt átlépve mázsás súly nehezedik vállára. Mélyet szippant a hűvös hajnali levegőbe. Hosszú nap van mögötte és még hosszabb előtte. Lába alatt halkan ropognak az apró kövek, ahogy megindul a Piactér felé, információt kell szereznie. Még pedig, hogy hol rendeznek ma éjjel bált. Ha jól gondolkozik, egy bálon mindig van, mit enni, inni s ahhoz friss alapanyag kell, s a szolgálók szeretnek pletykálni. Ha ott nem jár sikerrel, a Szegénynegyedbe fog próbálkozni, akad néhány régi ismerős, ezt a lehetőséget kevésbé fogadná jól, hisz ott is van néhány leróni való ügye. *