//Namos ház//
//Syss - éjjel, majd másnap reggel//
*A kés átkerül a tündérhez, aki pedig megpróbál vele kárt tenni az ajtóban, ehelyett magában sikerül. Legalábbis a helyzet nagyon úgy látszik, az ajtó ugyanis nem ad hangot a fájdalmainak. Eztán újból visszakapja a kést, mondván mégsem végzett olyan rossz munkát, és folytassa inkább ő. Ugyanakkor benne továbbra is van néhány kétely azt illetően, hogy Eralil örülne-e, ha kilyuggatnák az ajtaját. Még akkor is, ha nyilván valójában nem is védi semmilyen mágia. Vagy legalábbis olyan, ami befelé enged, kifelé már nem. Ha van ilyen, hát azt Lorewnek is meg kell tanulni, vagy a fordítottját, aztán magára varázsolni. A külső zavaró tényezők nem jutnának be a fülein, de ő gond nélkül beszélhetne nekik. Habár ez a süketség. Nem baj...*
- Nem hinném, hogy... *próbál rávilágítani a tényre kis idő múltán, viszont a tündér elkéri a kést. Újfent. Biztos megint az ajtónak akar rontani, már kipihente az előző összecsapás okozta fájdalmakat. Ennek ellenére legnagyobb meglepetésére (illetve még meglepődni sincs ideje) a penge egyenesen az ő tenyerébe döfődik pillanatokon belül. Egészen pontosan a jobb tenyerébe, melyre jobb híján csak annyit tud reagálni, hogy bal kezével ráfog a csuklójára. A hirtelen fájdalom hatására össze is görnyed, és a legtöbb, amit ki tud préselni, az egy "igen". Bőven elég motiváció volt, többre nem szorul. Miután kicsit sikerül összeszednie magát, kihúzza a kést a tenyeréből, letörölgeti a a vért a pengéjéről, majd visszafordul az ajtó felé, hogy kitaláljon valamit. Hát ki mégsem engedheti...*
- Rendben, úgy lesz *bólint, majd tovább méregeti a helyzetet. Hát nincs mit tenni, visszafordul a tündér felé, hogy közölje a rossz hírt, azonban... úgy fest, elaludt. Ezt egyfajta szerencsének is betudhatja, így visszamászik az ágyához, a kést visszateszi alája, majd a sebének szenteli a figyelmét. Nem olyan vészes a maga nemében, jóval olcsóbban megúszta, mint a tisztáson, de vérezni vérzik. A régi rongyai szerencsére még megvannak, abból szakít egy darabot, és bekötözi vele a sebet. Jó lesz... Eztán pedig ha más nem történik, úgy visszafekszik aludni, hogy legközelebb csak reggel ébredjen fel.
A reggel pedig jóval hamarabb eljön, mint szeretné. Ő több alváshoz van szokva, de hiába, a napsugarak azt üzenik, ideje mozdulni. Függetlenül attól, hogy Syss ébren van, nincs, esetleg már a szobát is elhagyta, ő kisétál (ha ki tud. Befelé nem volt gond). Le egészen a hallba, ott szétnéz, és megy a legközelebbi ételforrás felé. Jó volna valami reggeli, ha sebtiben megoldható, ha nem, hát annyi baj legyen, majd eszik ebédet. Se nem friss, se nem fitt, inkább olyan, mint egy medve, ami hosszú alvás után most bújt elő a barlangjából. Szőrös, morgós, és morcos. De szedelőzködnie legalább nem kell, elvégre mit vinne magával a... hova is? Na mindegy, sehová nem vinne magával többet, mint amennyi már nála van, így ha a Főnök indul, tudja követni. Igazából megkérdezné ő, hogy hová is megy majd a séta, de igazából... reggel van. Messze nem annyira beszédes még, hogy ilyen komoly dolgokba belemásszon. Egyáltalán nincs semmi olyan, amiért a száját kinyitná mostanában, leszámítva persze a reggelit.*