//Namos ház//
//Syss - éjjel//
*Miután túl tud lépni a levegőveszteség okozta traumán, nem elmében, főleg inkább testileg, nagyjából kikristályosodik előtte, hogy a tündér talált neki egy módot a túlélésre. Persze ez az ő fejében valószínűleg nem pont így fogalmazódott meg, inkább végre talált valamit, amire használhatja a szerzetest, de hát részletek-részletek. Hogy mit tud... Igen, roppant érdekes próbálkozás lenne megemlíteni, hogy igazából még egyszer sem sikerült neki varázsolni, de szerencsére nem szereti negatívan megközelíteni a dolgokat. Mondjuk úgy, élete legsikeresebb varázslatához közelít minden pillanatban. Kivéve persze ha Syss megöli az első sikertelen próbálkozás után, akkor nem közelít sehová.*
- Nos... ilyen helyzetben nem olyan látványos, de akár... *igyekszik a lehető legegyszerűbb varázslatot előrántani a tarsolyából, egy sima holdfényburkot. Talán már próbálkozott vele, talán még nem, de az biztos, hogy sikerülni még egyszer sem sikerült, ha ezúttal mégis, ő lesz a legjobban meglepve. Viszont reális keretek közt ez a varázslat a leglátványosabb, még ha gyakorlati haszna vajmi kevés is. Egy harcban aztán a tűzmágus nem fog várni, hogy elmormolja az igét, mielőtt pirosra süti. Mindegy, látványos, és ettől hasznosnak tűnhet, mágusnak, és még sok ilyesminek, ami miatt megéri életben hagyni. Jelenleg ez a lényeg, és nem más. A másik kérdés meg hirtelen jön ugyan, Lorew meg is szűnik világítani (már ha eddig világított), viszont az ötlet is legalább ilyen hamar bevillan a fejébe. Hát persze hogy van! Valójában egy kicsit gondolkodhatott volna, persze, általában nem szokott, de csak most, csak az érdekesség kedvéért végiggondolhatta volna. Hogy hiába mászik oda az ágyához, húzza elő a kést, majd mászik oda újfent az ajtóhoz. Persze, a zárat talán ki tudná piszkálni, ha valamivel kisebb méretű kést hozott volna, így a penge hegye megakad a kerekek elérése előtt. Igen, hozhatott volna kisebb kést, sőt, a legkisebbet, akkor miért is döntött a közepes mellett? Mindegy, ez a gondolat enyhén felbosszantja, és ekkor jut eszébe, hogy miért is vannak valójában a szoba falai közé zárva. Ezt gondolhatta volna át még mielőtt szabad szemlére bocsájtja a kést, hogy sajnálatos módon mágiával is le van zárva az ajtó, és talán az ablak is. Igen, a zár kipiszkálható lenne, éppen így az ajtó is kidönthető, ha... nem lenne mágiával védve. Most akkor... hazudja azt, hogy sikerült kipiszkálni a zárat, de a mágia továbbra is védi az ajtót? Ebben a félhomályban a tündér úgysem láthatná, de hát... Nem, azt mégsem mondhatja, hogy semmit nem tudott elérni. Itt egy roppant érdekes kérdéshez jut el, miszerint merjen-e hazudni, hogy mentse a bőrét? És ha egyszer megcsinálja, vajon nem fogja-e másodszor is ugyanezt tenni. Persze sokat segít a döntésben, ha azzal hitegeti magát, hogy nem, ez egyszeri alkalom.*
- Nos, a zár már enged, de Eralil mágiája ellen sajnos nem tehetek semmit, az még továbbra is tartja az ajtót *közben továbbra is az ajtóhoz simul, mintha csak vészhelyzet esetén át tudna folyni rajta, vagy ilyenek.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására a varázslót és a vele közvetlen érintkezésben lévő társait ezüstös derengő ragyogás fonja körbe, megvédve őket tűztől vagy forróságtól. Hatása maximum három körig tart, vagy az érintkezés megszakadásáig.