//Namos ház//
//Seawil//
*Hát Lorewet sosem volt nehéz meggyőzni ilyenekről, a lánynak pedig pláne egyszerű dolga van a titokzatos felvezetés után. Mondjuk nem egészen biztos benne, most miért nem alkalmas áldozatnak, de hát... Az istennő szólott, ő pedig elfogadta ezt. Mondjuk igazán kínos lett volna, ha ott derül ki, ahová az őrült mágusok el akarták vinni. Jó eséllyel akkor is meg kellett volna halnia, csak épp nem áldozatként. Így mégis mennyivel jobb...*
- Rendben, hát én... én mindig itt leszek, ha kellenék *természetesen bármikor áll az entitás rendelkezésére, ha áldozatra lenne szüksége. Elvégre ez életének a célja. Mi másra érne rá, ha nem erre?*
- Abban akkor lesz minden *bólint a Csonttemetős kirándulás ötletére. Fennáll persze annak a veszélye, hogy Eralil kettesben nem engedné el őket, hanem csak egy kisebb csapattal, de hát... majd leszakadoznak.*
- Engem sokan utálnak, szerintem elviselhető állapot. Viszont igazán kedves *a lány mosolyának hatására enyhén végigfut a hideg a hátán. Nem a rossz értelemben, sokkal inkább olyan kellemes, bizsergető módon. Az ilyen mosolyokat sosem tudta hová tenni, mert igazából bármit jelenthetnek, a kedves gesztustól kezdve egészen addig, hogy a következő pillanatban már egy tőr áll markolattal kifelé Lorew gyomrából. Mondjuk ezt már átbeszélték egyszer, és a lány furcsamód meggyőzte Lorewet arról, hogy nem akarja megölni. Persze tudvalevő: őt nem nehéz dolgokról meggyőzni, nem született túl szkeptikusnak. Ennek ellenére eddig meglepően kevesen éltek vissza ezzel, talán Svent leszámítva senki. Ez az ő szerencséje, mi tagadás...*
- Nos, ha víz ágon szeretnél fejlődni, akkor én biztosan nem foglak tanítani. Én a hold ágfelelőse vagyok, tehát holdmágiát oktatok. A vizet nem tudom, ki felügyeli. Eralilra tippelnék, már ha tervez oktatni. Legutóbb egész szépen begyógyította egy igen csúnya sebemet egy vízsugárral. Vagy többel. Részletek...
*Azok a dolgok, amiknek Lorew sosem szentelt túl nagy figyelmet. Minek? Ha valami fontos dolog megbúvik köztük, az előbb-utóbb úgyis előkerül újra és újra. Egészen amíg ki nem szakad a részletek közül, és fontossá nem válik. A világ helyrerakja magát, csak idő kérdése.*
- Igazából... nemesi ház, de kifejezetten nem nemesek lakják *majd a szobabeosztást illetően Lorew pontosít kicsit, vagy sokkal inkább kifejti* Az én szobám eléggé sajátos. Van ott még egy tündér rajtam kívül, akinek a testében két lélek is lakik. Két külön személy, és az egyikük roppant veszélyes gyilkos. Én felügyelek rá. Onnantól kezdve, hogy besötétedett, nem ajánlatos senkinek a tündér közelében lenni. De a másik fele egészen... aranyos.
*Nem igazán tudja, milyen jelzővel illethetné még Syss kedvesebb énjét, mert hát lássuk be... idegesítő. Olyan kis... sírós... magatehetetlen... olyan mint egy kisgyerek.*
- Sok csúnya dolog van abban a barlangban... még csak nem is a jó értelemben. Talán a jó értelemben is, de... Persze mindegy, ha gondolod, elnézhetünk majd akár arra is.
*Habár ha lehet hinni a pletykáknak, akkor már valami barbár csapat kezében van a hely, így aligha lenne kellemes elnézni arra. Magában rendezi a gondolatait, amíg a lány a tekercsekkel bíbelődik, és arra jut, hogy a vacsorát már lekésték egy ideje. Már valószínűleg alszik a ház népe. Vagy olyasmi. Mindegy, a fő, hogy visszaérjenek, és... és mit kezd ott a lánnyal? A saját szobájában nem szállásolhatja el Syss miatt, más szobájában még kevésbé, és hát... Nos, ez felvet majd néhány problémát.*
- Arról már lecsúsztunk... mondjuk nem vagyok hozzászokva a sokszori étkezéshez, így nem is nagy baj *jegyzi meg útközben, és igyekszik nem eltévedni a sötétben. A francba is, annyiszor járt már a Namos házban, egyszer neki is lehetne szerencséje... és van is. Elsőre eltalálja az utcát, így alig marad ideje vázolni a helyzetet.*
- Valószínűleg senki nem lesz már ébren, így nem tudom, hol tudnál aludni. Más szobájába nem rakhatlak csak úgy be, főleg mivel nem is tudom, hol van még szabad ágy. Valami helyet a hallban ha tudnál keresni magadnak, az nagyszerű volna. Jobb ötletem nincs. Aztán holnap Eralil majd kioszt neked egy szobát, vagy ilyenek.
*Szerencsére igen egyszerűen eltalálnak a házig, annak belsejében pedig valamennyire eligazodik, még ha nehezen is a sötétség miatt. A bejárat után rögtön a hallba jutnak, ha emlékei nem csalnak (ha igen, majd lefejel egy falat), itt már halkabbra veszi a hangját:*
- Nekem mindenképpen fel kell mennem, nem mintha annyira ágyba vágynék, de én vigyázok a tündérre. Ha magához tér a gonoszabbik énje, és nincs ott senki, abból bajok lehetnek. Holnap látjuk egymást!
*Kedves, vagy nem kedves dolog, ennyit tehet az ügyben. Még azt sem tudja megmutatni, hol vannak a gyertyák, mert hát ő is nemrég érkezett a házba. Őszintén semmire nem vágyik már, csak egy kis nyugalomra, és pihenésre. Belépve a szobájába eszébe jut a bilincs, ahogy Syssre pillant. Franc megette Eralil nyavalyáit, legyen hát. Leoldja magáról az eszközt, melyet háromszor a dereka köré csavart, mint valami övet, és úgy kapcsolta össze a két végét. Jó hosszú lánc, ha nem is mindenhová, de sok helyre elér a szobában. Az egyik végét rápattintja az ágy lábára, a másikat meg Syssére (lehetőség szerint nem akarja felébreszteni, de ha ez elkerülhetetlen a művelet sikeressége érdekében, hát legyen... Eralil a hibás, az ő ötlete volt a bilincs). Eztán pedig már végképp semmi akadálya, hogy nyugovóra térjen.*
A hozzászólás írója (Lorew Mazoral) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.01.27 02:50:15