//Namos ház//
//Lényegében a Küszöbön a Konyha és a Hall között//
- Tudod Isqeha, lehet, hogy mégis igazad lesz, ez így elég kaotikus.
*A fiú meglepetésén elmosolyodik.*
- Hát óriáslány, mekkora legyen? nem lehet ilyen, mint én. Bry is ilyen magas. Ő a barátnőm, és ő is óriás, meg építőmester, bizám.
*Mae a konyha és a hall között állva valóban próbálja átgondolni, hogy is lenne a legjobb, de hát egyszerre szeretne mindent, frissen tálalni az ételt, melegen, de közben ő maga sem akar éhes lenni, de ami még fontosabb, hogy Rhebosse sem tudott enni. Mert Mae saját maga még csak megoldja, és igen, Isqeha is éhes, szóval lehet maguknak előbb megterít majd a konyhában, és utána indulhat a műsor a hallban. Talán mégis ez lesz majd a megoldás, ugyanis ennél jobb jelenleg nem jut a törpelány eszébe.
A küszöbön álldigálva hol ide, hol oda figyel, de nyilván nehezen követi még az eseményeket, hiszen ő is csak most érkezett és még zavaros neki ki kicsoda.
Így igyekszik nyomon követni a bemutatkozásokat, az arcokkal nincs is gondja, a nevekkel egy kevés, de a mágiaágak vagy mik, amiket a többiek emlegetnek, neki akár ófelészakiorkul is lehetnének.
Inkább apróságokra figyel, az üres óriásszékre, Syss félénkségére, a húsos és zöldséges batyuk örvendetes megfogyatkozására. Rhebossera és a Isqehára, ahogy eltűnnek a kamra felé.
Maereh jól elvan azzal, hogy figyelje az eseményeket, mégis meglepi, mikor Bato finoman ráfog a karjára.*
- Ó, igazán szívesen.
*A dicséretre elpirul, lehet, hogy korábban is elhangzott pár szó, de a konyhába nem hallatszott be, így Mae azokat nem hallhatta. Most egy apró pukedlit vág ki.*
- Köszönöm *feleli, és mosoly jelenik meg az arcán.*
~Ha ízlik a főztöm, talán lesz helyem itt.~