//Váratlan ultimátum//
*Szó szót követ köztük. Hol kedvesebben, hol élcelődve beszélgetnek egymással, máskor teljes őszinteséggel, vagy épp fenyegetéssel.
A sivár lelkivilágra csak felvonja a szemöldökét, de nem reagál rá, csak fejét rázza meg. Sok mindent mondtak már róla, de hogy sivár lenne a lelkivilága. No ez még neki is újdonság.*
- Nem úgy fogsz felülkerekedni rajta, ha megvereted magad a két pribékkel. Vigyázhatnál a testi épségedre, csak egy rossz mozdulat tőlük, s az végzetes lehet, vagy ezt szeretnéd?
*Kérdezi. Hangjába némi törődés csempésződik, s talán aggodalom. De már sóhajt is egy nagyot.*
- Ne is válaszolj, csak gondolj erre legközelebb. *Mondja csendesen, szokatlanul kedves hangon. Talán tényleg aggódik a férfiért, s azért van itt. Csak máshogy mutatja ki, mint a legtöbb nő a városba. A feleség kérdésére nem kap választ. Pedig kíváncsi lenne, hogy azon túl, hogy milyen nő lehetett képes a felesége lenni, mégis mi történt vele. De majd alkalomadtán megkérdezi.*
- Szerintem már így is elég nagy bajban vagyok. *Mosolyog biztatóan a férfira, s közben kacsint is egyet. Nem érti a férfi aggódását irányába. Reggel még megölni akarta. S most mégis egy idegen férfi házában éjszakáznak. Nem így tervezte a napját. Felelősséget nem vállalnak tetteiért. Értetlenül pislog a férfira, utalva arra, hogy ő ilyet nem is várt volna el tőle. Vállalja ő magának, nem kell, hogy más tartsa a hátát miatta.
A láncot elveszik kezeiből, de annak útját figyeli. Mióta megkapta sose volt még távol tőle. Valahol meztelennek érzi magát nélküle. Családja címere ez, ez az egyetlen mely még oda köti.
Balgán azt gondolta, hogy a férfi majd mellé fekszik le, kényelembe. Nem is érti miért nem használja ki a lehetőséget, de ez már nem is az ő dolga. Mégis, ahogy betakarja magát, hiányérzet fogja el. Furcsa. Ám Necraas közelsége valahogy megnyugvást hoz neki, s hamar álomba is szenderül, vagy golyók üvegének halk súrlódása teszi. Csendben szuszogja át az éjszakát. Csendesen néha, forgolódva. Kezébe ott tartja a levelet, ujjait köré zárja, keze a feje mellett pihen meg.
Hajnalban ébred csak fel, s nem magától teszi ezt. Hangos léptek zaja hallatszik, s egy férfi ordibálása. Mint rugó úgy ül fel az ágyon, s szinte ijedten néz Necraasra. Már nyitná szólásra az ajkait, hogy bújjon el, amikor a léptek az ajtaja előtt némulnak el. Kezeivel próbál jelezni, miközben kimászik az ágyból, de hasztalan. Érzékeli a férfi mozdulatait, s szemeibe düh lobban, hogy utána megadóan csapjon homlokára, miközben fejét rázza.
~Ezt nem hiszem el.~
Sóhajtana fel, de ideje már nincs. Kezét elveszi, s az ajtó mögött áll. Álmos képet szimulál, mint akit most keltettek fel legszebb álmából. Kezét felemelve törli ki a csipát a szeméből, miközben nyafogós hangon szólal meg.*
- Jó reggelt bácsikám. *Ásítja el magát a mondat végén, majd halk nyammogásba kezd. Figyeli Necraas mozdulatait, s ahogy leül mellé az ágyra. Tudja, hogy ezzel kihúzhatja a gyufát Blerennél, de mellé húzódva, fáradtságot színlelve dől kedvese vállára.*
- Mi történt? Kit keresel? *Még csak egy pillanatra sem gondolkodik el azon, hogy épp a mellette ülő a kereső tárgya. Hiszen honnan tudhatná ő, hogy bezárva kéne lennie a földszinten? Vagy, hogy semmi keresnivalója itt? Szerepe szerint Necraas csak elment megnézni a házat, de nem tiltották meg neki, hogy éjszaka láthassa. Lábait nem teszi le a földre, behajlítva pihen az ágyon, maga mellett.*