//Namos ház//
//Emelet, Hall, Konyha//
*Épp a vállukra veszik az ágyoldalakat Batoval, a szerzetessel, aki szintén beáll segíteni a kis vöröshajú gnómnak, aki az óriásbarátjának akar meglepetést szerezni az új, még szétszedve is hatalmasnak látszó ággyal, amikor fenn a lépcső tetején feltűnik Eralil mester. Bato arcán éktelen monokli virít. ~Valakivel verekedhetett? Pedig pont nem néz ki verekedős fajtának.~ gondolja csodálkozva Isqeha. Nem akarja említeni a dolgot, meg aztán, ha szükséget látna valami gyógyító segédkezésben a monoklija eltüntetéséhez, úgyis szóba hozza majd ő maga, úgy vélekedik. Szerencsére Zin kimagyarázza a mester előtt a dolgukat. Igazából csak az volt a baj, hogy nem beszélte meg ezt az egész ágydolgot a Rendvezetővel, de úgy látszik, végül is a mester nem bánja: miután meghallgatja Zingrim magyarázatát, rájuk hagyja a továbbiakat. Csak annyit mond, hogy hamarosan vacsora, igyekezzenek. Azonban meglepetés ide vagy oda, egyszer csak megérkezik Kuhn is, az óriás, akinek az ágyat Zin szánja. De csak a széket szúrja ki magának, meg is indul, hogy az asztalhoz cipelje. Meg olyanok is érkeznek, egymás után, sorban, akikkel Isqeha még nem is találkozott eddig. Aztán Mae bejelenti, hogy nem kell egy fertályóra, és asztalhoz lehet ülni. A Hallba egyre többen érkeznek. Isqeha elbámul egy kicsit, hát, Zinnek igaza van, elég erősnek látszik Kuhn, az óriás! Végül Batoval hamar végeznek a cipekedéssel, a kis vöröshajú megköszöni nekik a segítséget, ők meg lemennek vissza a Hallba. Isqeha nem gondolja, hogy odafenn Zingrim még nekilát az ágy szétszedésének, és a másik összerakásának, hiszen már mindenki lenn van a vacsorához készülődve. A szállongó csudás illatok amúgy is a Konyhába vonzzák. Mae egy nagy piros lábasban épp viszi be a Hallba a gőzölgő hagymalevest, Isqeha meg körbeszimatol, mi minden van még. A húsos meg a zöldséges táskák is ott sorakoznak tálalásra készen, nem is bírja ki, és csen magának egyet a zöldségesből, azt majszolja, amikor Mae épp visszatér a borért meg a teáért.* - Nagyon finom!! Mi mikor eszünk? *érdeklődik finoman. Ha tud, segít neki a forrázásban meg a kitöltésben, hogy minél hamarabb visszaérjen, a vöröshajú amúgyis az óriással meg Batoval tárgyal csípőre tett kézzel odakinn a Hallban, pedig a többiek már mind az asztalnál ülnek, a mester is. Isqeha kikukkant. ~Mi a csudán huzakodhatnak?~ gondolja. ~Csak nem? Talán Rhebosse vágta képen Batot?! Biztos udvarolni próbált neki.~ Vonja le a logikus következtetést. ~A vörös színt elvégre biztos, hogy szereti. Eddig csak olyanban láttam.~ Közben Zin is leérkezik a vacsorához. Remélhetőleg nemsokára ők is esznek majd végre, kinn a Konyhában. Mindenesetre még egy batyut elvesz gyorsan magának.*