// Namos ház //
// Cselédrész, Veteményes, Konyha //
*Saját ingóságait gyorsan átpakolja, a problémát inkább a komód jelenti amelyet nem akar, hogy útban legyen a törp számára. Nem valami nagy szoba, így ha Mae valóban műhelyet szeretne belőle kialakítani, inkább több asztalra lesz szüksége. Nem pedig a pokrócokkal, ágyneművel, és mindenféle, nos, kifejezetten gyúlékony anyaggal telt bútordarabra. ~Egyáltalán hogyan dolgozik egy ötvös? Kemencével mint a kovácsok? Valamivel csak melegítenie kell a fémet...~ Akárhogyan is, a legjobb, ha a fölösleget eltakarítja az újdonsült szakács-ötvösnő szobájából. Ha bármi kell neki, úgyis csak a szomszéd ajtón kell majd kopognia.
Rhebosse kicuccol a szekrénykéből. Előkerül néhány takarítóeszköz, kendők, rongyok, egy nagy adag száraz, régi mosószappan. A lány gondosan egy kupacba gyűjti (hajigálja) a talált tárgyakat, majd az egyik bizalomgerjesztőbb kendővel felköti a haját. Nem akarja, hogy a rakoncátlan lobonc útban legyen, mikor átcipeli a komódot. Még a végén valamibe beleakad, ráesik a szekrény, ő meg szörnyethal a Namos ház cselédszobájának padlóján. Márpedig ő nem így készült távozni az élők sorából! És ha lehetséges, nem is ilyen hamar.
Nem szeretné a mágusokat zavarni, így arra készül, hogy egyedül viszi véghez az akciót. Nem olyan hatalmas darab, gondosan kipakolta a fölösleget, nem lehet gond. Neki is áll kihúzni a szobából. Először csak el a faltól; egyik oldal, másik oldal. Mikor sikerül annyira eltávolítania a bútordarabot a helyiség végétől, hogy beférjen mögé, taktikát vált és hátulról kezdi el tolni. A szekrény korábbi helyén porcicák tömkelege, fecnik, és egy igen poros, csorba kis kés látja meg újra a fényt. Rhebosse lehajol és fölcsippenti a papírdarabkákat, azokon azonban már rég nem lelhető fel semmilyen írás. Az idő kifakította a tintát, a lapok reszketve zörögnek ujjai között. A vörös visszadobja őket a padlóra. Használhatatlanok, majd később eltakarítja. A késecske valószínűleg a konyhából került ide, azt zsebre vágja.
Undorodva próbálja meg eltolni a komódot korábbi helyéről, nem szívesen tapos a szekrény alatt összegyűlt mocsokban. A padlón súrlódó fa hangja tisztán kivehető a hallban is, a zaj szinte az egész házat betölti ahogyan a lány tologatja a bútordarabot, egyszerre csak kis távolságokat megtéve vele.
Mikor odaér az ajtóhoz, megakad a küszöbben. Ezzel nem számolt. Lévén a szekrény eltorlaszolja az ajtónyílást, se ki- se be. Rhebosse egészen kimelegedett, a komódon támaszkodva piheg egy keveset, közben magában tanakodva, hogyan varázsolja át a nehéz darabot a küszöbön. ~Varázsolja! Ez az! Namos biztosan egy csettintéssel átrepteti a szekrényt az akadályon...~ Ugyanakkor nem akar a rend vezetőjéért kiáltani ilyen apróság miatt. Mégis hogy nézne ki, ha ilyesmire kérné? Homlokán egy verítékcsepp kezd kialakulni, ezért úgy dönt, megszabadul a mellényétől is. Kigombolja, majd az ágyra dobja a ruhadarabot. Blúza ujjait feltűri, majd egy ügyes ugrással a komód tetején terem, és átmászik rajta. Most, hogy kijutott a szobából, elég csak megemelnie a nehézsúlyú ellenfelét és szépen, aprólékosan átküzdenie a küszöbön. Alá is nyúl, és hangos nyögések közepette aprót emelve, szinte milliméterenként küzdi át a lábakat az ajtónyíláson. Majd újra a szekrényre mászik, és ugyanezt a komód másik végéből is véghez viszi. Ide-oda mászkálva a bútoron sikerül kisvártatva beszenvednie azt a középső szobába, amelyre immáron a sajtjaként tekinthet. A szekrényt a falhoz tolja új helyére, majd csípőre tett kézzel gyönyörködik a művében. Kézfejével megtörli a homlokát. Egy feladat kész.
Miután egy kicsit kifújta magát, visszacaplat a másik szobába és szemügyre veszi a kupacot. Ki tudja, mióta voltak ezek a komódban? Fölemel egy rongyot és beleszagol, majd rögtön el is tartja magától. Por- és dohszag. Ha kimosni nem is, jobb lesz kiszellőztetni.
A folyosóról a veteményesbe nyíló ajtót szélesre tárja, hogy friss levegőt engedjen a házba, majd nekiáll valamilyen madzagot keresni, amelyre teregethet. Az egyik konyhafiókban lel rá egy igen koros, épp, hogy mállásnak nem indult zsinegre. A célnak megfelel. A konyhából elcsen egy széket, melyre állva a veteményesben keresztül-kasul kifeszíti a madzagot. Ezek után módszeresen kihordja Maeh szobájából a pokrócokat meg rongyokat, és kiaggatja őket a kertben, hogy a szél kissé átjárja és felfrissítse őket. Amit nem akaszt ki, azt átviszi a saját szobájába és visszarakja a komódba. A mellényét is eltünteti Mae szobájából, majd fog egy seprűt és tessék-lássék kitakarít. Az ágyneműt Rhebosse reggel cserélte és nem használta azóta, azzal nem kell törődnie a törpnek. (Aki mindeközben szépen becuccolta málháját Nagyonmagasról.)
Következő tennivalóként a konyhában elterülő véres ruhakupacot azonosítja. Egyértelműen el kell égetni, nem várhatja, hogy Maereh egy adag véres, szakadt ronggyal a konyhapadlón készítse el a vacsorát. A vörös a konyha ajtófélfájának dőlve bámul a halomra, vakargatja fejét, törölgeti orrát. (A pokrócokból kirázott por nem tett túl jót neki.) Végül nagyot fúj, és egy hosszú merőkanál nyelével beletúr és fölemeli a rongyokat. Szívében vegyes érzelmekkel, vigyázva, hogy ne kelljen összefogdosnia őket viszi ki a már menthetetlen cafatokat a veteményes legvégére. Egy olyan részt keres, ahol nincsenek száraz növények, meg gyorsan lobbanó, éghető anyagok. Na meg a korábban kiteregetett rongyoktól is elég messze esik, jó volna azokat sem fölgyújtani. Szóval egy tiszta földterületet. Kissé megtisztogat egy kopasz foltot a gazoktól, majd ledobja a göncöket. ~Szegény Syss.~ Nézi a fehér, korábban jobb napokat látott ruhácskát, melyet vörösre színezett a szakállas mágus végre. Akinek felsőruházata egy része most szintén megsemmisítésre kerül. Saját ágyneműjét, melyre a tündért reggel fektette, nem kívánja kremálni. Az azért nincs olyan rossz állapotban. Ha összegyűlik a mosnivaló, majd kiviszi a folyóhoz és megpróbálja kiszedni belőle a foltokat.
A kertből összeszed néhány száraz gazt, gallyat, és rádobja a cuccra. ~Remélem elég.~ Néz összevont szemöldökkel a művére, mielőtt sarkon fordulva a tűzhelyről egy botocskával tüzet hozna, és belobbantaná a kupacot. Karba font kézzel nézi, ahogyan elégnek a darabok, mígnem csak hamu és por, meg elszenesedett cafatok maradnak hátra. Mielőtt otthagyná a szomorú képet, egy adag vízzel gondoskodik róla, nehogy újra föllángoljon a parázs.*
// Maereh //
*Ahogyan végzett a kertben, a konyhából hüppögés üti meg a fülét. Apró nyögés szalad ki a száján, mert rögtön arra gondol, megint a tündérkénél tört el a mécses. Ám ahogy nehézkes léptekkel a helyiségbe ér, látja, hogy Maereh görnyed a konyhapult fölött.*
- Minden rendben? *Néz rá csodálkozó tekintettel.*