//Namos ház//
//Konyha, Cselédrész, majd Hall újra//
//Rhebosse és mindenki//
*Rhebosse reakciójára őszintén megkönnyebbül, el is kuncogja magát.*
- Akkor hát nem lesz gond, egy szál se.
*Maereh nem igazán tudja, kinek mi a tiszte és hol a helye az új helyén a Namos házban, így hát puhatolózik egy kicsit, hiszen nem akarna senki tyúkszemére lépni.
A másik tény, hogy ő itt cseléd. Nem nagyra becsült vendég, nem tanítvány, nem is társ egy műhelyben. Ugyanakkor eszébe jut, hogy a gazda gyakorlatilag megengedte neki, hogy a szobácskája műhely is legyen. Ami csodás!*
- Nem lesz gond a tisztasággal, én mondom! *bólint komolyan.* Az én fajtám jól bírja erővel, nem fogok kidőlni attól, ha akad egy kis munka.
*Majd közelebb hajol a másik lányhoz, illetve hajolna, de csak pipiskedni tud.*
- Csak azt nem szeretem, mikor valaki szántszándékkal koszol és tesz rumlit, csak azért, hogy ugráltasson mást. De azt nagyon nem. Félő, akkor ki is nyitom a számat.
*Komolyan figyel mindenre, amit a másik lány mesél.*
- Köszönöm, ezt jó tudni, akkor Batot megkérdezem majd, bár ahogy láttam, a zöldséges ételeket kedveli. Lehet, hogy a sütőtök-krémlevessel nem lesz gondja, még színben is megy a ruhájához. De a többiektől is megtudom majd. Bevallom kicsit félek is, új hely, hogy fogják-e szeretni a főztömet...
*Hálásan mosolyodik el az ajánlatra.*
- Nagyon szépen köszönöm. Valóban, így kevésbé fogja zavarni a Namos gazdát, ha kopácsolok. Nagyon rendes tőle, hogy megengedte, hogy ötvösként is dolgozhatok.
*A mosolyán látszik, hogy ezt komolyan így érzi, nem egyszerű neki a lovacskáját az istállóban hagyni, ha még a munkáját se végezhetné, sokkal szürkébbnek látná az életet.
A konyhában aztán kedvtelve néz körül, számára a hely bőséges és tágas, és ahogy látja rendesen fel is van szerelve. Azért körbejár, megérinti az asztalt, a polcokat és a szekrényeket, megfog egy tálat, egy hüvelyknyit odébb tolja, szinte birtokba veszi ezzel az új birodalmát. Végül Rhebosse mellé lép és a kis hátsó kertet kezdi szemlélni.*
- A lehetőségek tárháza *mondja komolyan.* Ma kicsit borult az idő, de ha kisüt a nap, majd megnézem mekkora részre világít. Attól is függ, hova mi kerül. Fűszerszámok. A fal elé talán fügebokor, ott abba a sarokba. Ribizli és málna? Dézsákba is lehet ültetni, meg mintha függőkert lenne. Annyi a lehetőség! *Maereh mosolyogva tárja szét a karjait és megperdül a tengelye körül. Napok óta nem érzett ilyen örömet.
Aztán bólint, majd elindul az előkert felé, hogy lemálházza a lovát, és elrendezze a holmiját.
A hallban megtorpan, épp valamiféle iránytűkkel történik valami, a gazda fura szavakat mond, és mindenki nagyon ünnepélyes arcot vág. Mae nem tudja, zavarna-e ha megmozdulna, így vár türelemmel, míg a szertartás, vagy varázslat véget nem ér.*
- Behurculkodom *mondja aztán halkan, ha már véget ér a szertartás, amit így akaratlanul is látott.* Aztán, ha lehet tudni, mikorra főzzek és kiknek?