//Namos ház//
//Hall//
*Maereh komoly arccal néz felfelé a magas mágusra, igaz a csuklyája miatt nem látja sajnos rendesen a szemeit, de az álla vonalát és a száját igen, még az orra hegyét is, meg az arcát, részben. Magában úgy dönt, nem baj, sőt direkt jó, hogy a férfi nem szakállas, csak borostája van, így talán jobban olvashat az arckifejezéséből. Egy hatalmas fonott mellközépig érő törpe-szakáll ugyan nagyon impozáns és csinos, ugyanakkor lehetetlen megállapítani, ha a viselője szája sarka picikét felfelé görbül, amolyan majdnem mosolyra. Talán, de egyelőre csak talán, Maereh lesz majd olyan szerencsés, hogy a magasak gesztusaiból, mimikájából is tudjon következtetni a hangulatukra.
Az elismerésre biccent egyet köszönetképpen, jóleső érzés, néminemű büszkeséggel is eltölti ez a kis dicséret.*
- Legutóbb egy kovácsműhelyben volt egy kis munkasarkom, nem vagyok kovács, de leselkedtem. Nagyobb feladatokat nem mernék vállalni, így azt kell mondjam, attól függ, mennyire lenne bonyolult az a munka. És ha fémmunkáról beszélünk, ahhoz kell egy helyiség is, műhelynek, és bele egy kemence, amit használhatok *folytatja, majd elgondolkodó arcot vág.* Nyersanyagok és pár eszköz. Nekem az ötvösmunkákhoz megvannak az alapvető kis szerszámaim, de... Hát érted, uram! A műhely persze nem menne pocsékba, mert utána, ha engednéd, szabadidőben vállalhatnék ötvösmunkákat is, és a hasznából megosztozhatnánk *veti fel.
Aztán szélesen elmosolyodik.*
- Bizonyára rájöttél már, hogy vállalom, igent mondok. Lássuk, hogy hogyan boldogulok.
*Maereh Bato felé pillant és eszébe jut a piaci bevásárlás.*
- Azt máris tudom, nagyjából milyen friss készletek vannak, tehát csak szólnod kell, mikorra legyen étel és hány személyre.
*Aztán a lánynak eszébe jut még valami.*
- De uram, Namos gazda! Lenne még egy tiszteletteljes kérésem. A lovam, Nagyonmagas. Szeretném, ha ő is kapna helyet és ellátást. Nem igényel sokat, nagyon jó ló ám, és dolgozna ő is. Hordaná a málhát akár, például bevásárláskor, vagy anyagbeszerzéskor. Ugye neki is akadna hely? Annyira a szívemhez nőtt már...
*A törpelány legszebb kedves-könyörgő nézését veti be, ahogy felpillant a mágusmesterre.*