//Elkésett találkozás//
* A lány pillanatra megáll Elyne magyarázkodására, tekintetét először a lányra majd a mögötte lévő Necrara. Tétovaság tükröződik arcán. *
- Már épp végeztünk.
* Lehet, hogy egyszerű lány, de nem ostoba, így folytatja a készülődést. *
- Hallgass már!
* Hajol még közelebb a lány füléhez, mikor az még mindig maradásra akarja bírni a lányt. Hála az égnek, nem jár sikerrel. Valóban nem számolt a köpennyel, kicsit zavarja csak, hogy nem került olyan közel hozzá, mint ahogy azt szerette volna, viszont így gúzsba kötve még kevesebb esélye van a menekülésre. *
- A hiányt pótolni kell, hogy mikor az attól függ, mikor érzed valaminek a hiányát.
* Vigyorodik el, válaszával továbbra is méltatlankodásra adva okot. Jelen esetben nem várt ő semmire, s szívdobogása is köszönhető ennek. *
- Oh, bocsánat…
* Tesz egy fél lépést hátra, s miközben lehetőleg sunyin megragadja a köpeny szélét, tervei szerint a lányt egy gyors mozdulattal pergeti ki fogságából. *
- ... kisasszony. Milyen faragatlan vagyok, amiért nem gyertyafénnyel várom azt, aki betör a házamba.
* Hajol meg mélyen a nő előtt, színpadiasan még kezével is leír néhány kört a levegőben. Hangjában némi gúny is költözik. Hisz a kislány úgy tűnik, még mindig magasan hordja az orrát, s játssza a vasszüzet, holott néhány héttel ezelőtt ez az álarc lehullt.*
- Még szerencse, hogy a múltkor nem esett bajod.
* Villantja vissza ugyanazt a pimasz mosolyt, bár az ő arcáról gyorsan le is olvad. Közben feldobja a tőrét a levegőbe, hogy aztán elkapja, csak azért, hogy Elyne se legyen olyan biztos a dolgában. Majd elindul az ablak felé, hogy a függöny egyik részét elrántsa az ablak előtt. Kissé ködös az idő, de még így is temérdek fény ömlik be, a hatalmas ablakon. Por van elég, no nem annyira töménytelen, de azért akad, minthogy néhány pókháló is lengedezik a plafonon. Átvágva a távolságot dobja le magát a kanapéra, s húzza fel csizmáját, hogy aztán bokáját a térdére fektesse. *
- Hmm… bocsásd meg, de tényleg…
* Néz fel a lányra miközben az asztalon lévő boros üvegeket kezdi el lögybölni, hogy melyikbe maradt még egy kevéske. *
- … hogy ilyen szerény a fogadtatás, de nem számítottam vendégre. De amúgy akad még itt egy kis bor valahol.
* Ráncolja össze homlokát, s erősen koncentrál most már az üvegekre. *
- Áh. meg is van!
* Emeli fel a „kincset” s lódítja meg kicsit Elyne felé, hogy lássa ő is. *
- Kicsit korai az óra, de kérsz?
* Vastag szemöldökei a homlokára kúsznak, miközben fekete szemeit kérdőn emeli a északi szépségre. Majd önt magának az ott pihenő egyik pohárba. *
- Nem? Sebaj.
* Vágja rá, meg se várva a választ, s dől hátra a kanapén. *
- Szóval, miért is jöttél?
* Tér végül a tárgyra. *