//Egy kis szörnyvadászat//
*Vannak beszédesebb tagjai társaságuknak, aminek azért picit örül. Biztos, hogy nem ő lesz a legszószátyárabb a kompániában, de a kínos csend sem épp a legjobb. Mindenesetre hamar nyugovóra tér. Bár álma nyugodt, nem alszik mélyen, és korán fel is ébred. A napi rutin mondhatni.
Hogy elsőnek ér-e a reggeliző asztalhoz, vagy sem, az különösebben nem zavarja. Magához képest bőségesen eszik, ami persze egy megtermett harcoshoz képest így is semminek tűnik. A lényeg, hogy kellemesen eltelítődik, lesz energiája bőven a mai naphoz. Megszólalni csak akkor szólal meg, mikor ama ominózus kérdés elhangzik.*
- A tőreimmel tudok bánni, de nem frontvonalba való vagyok. *Jegyzi meg először a nyilvánvalókat.* Az erdőt jól ismerem, meg úgy általában jól boldogulok a szabad ég alatt. Ami viszont fontosabb, hogy értek a sebek, sérülések kezeléséhez. *Az előbbieket nem hangsúlyozza, hiszen van épp elég harchoz értő személy, amit pedig ő megtanult, arra talán elegendő, hogy megvédje magát, és ne kelljen vele foglalkozni. Habár véleménye szerint akkor sem történne katasztrófa, ha nem tudja magát megvédeni, és magára is hagynák. A hallottak alapján pedig a többiek is jól tájékozódnak az erdőben, de még senki nem említette, hogyha valaki megsérülne, akkor tud vele kezdeni valamit. Márpedig egy ilyen kiruccanáson nagy valószínűséggel fog történni ilyesmi, úgyhogy egy felcserfélére is szükség lehet.
A maradék időben ő is felkészül az útra. Kerít magának meleg ruhát, nadrág csizma, hosszú ujjú felső, kabát csuklyával, sál, bőr kesztyűk. Fegyvert nem kér, saját tőrei elegek lesznek. Egy ideig elgondolkozik rajta, hogy kérjen-e valami könnyű bőrvértet, amit még a maga vékonyka alkatával is elbír, ám végül elveti az ötlet. Nincs hozzászokva a páncélokhoz, így könnyen lehet, a minimális plusz védelem inkább hátráltatná, mint segítené. Hátizsákot hozott magával, abban benne van kése, amivel a növénybegyűjtő túráira szokott menni, illetve a mindenféle orvossága, gyógykészítménye, és gyógynövényei, amik sérülések ellátásra, fájdalom csillapításra, illetve a láz ellen van. Ha valaki esetleg lebetegedne, az már kínosabb eset, ugyanis arra való medicinát nem hozott magával. Viszont táskája mélyén, gondosan rongyokba bugyolálva lapul négy üvegcse: két sötét zöld, egy azúrkék és egy sötét lila folyadékot tartalmazó. Illetve az egyik táskazseben egy enyhe altató méreg is van, de egy gwuff ellen bevetni felesleges lenne, túlságosan híg lenne egy akkora állatnak a főzet. Az uraság készleteiből még élelmet pakol, szárított húst, kétszersültet, és ha akad, akkor aszalt gyümölcsöt is. Csomagol még be kötszereket is, ugyan maga is hozott, de abból sosem lehet elég. Fáklyát is pakol kettőt a biztonság kedvéért, és persze kötelet is tesz el. Az utolsó dolog, amire szüksége van, egy hátas, amit ki is választ az istállóban. Inkább egy fürgének tűnő jószágot szemel ki magának, mint vaskosabb, teherbíró állatot, jó maga elég kicsi súlyt nyom, és csomagja sem veszettül nehéz. Az utolsó előkészület pedig, hogy hosszú, hófehér haját befonja, és egy bőrzsinórral összeköti, hogy ne zavarja majd az út és a teendők során, és a szél se fújja majd arcába zavaró módon.*