*Dormac berántja a szobába és becsukja az ajtót. Először segíteni akar neki a vak emberrel szemben vívott harcában, ám meggondolja magát. Sokkal jobbnak látja egy pár percre a csendes megfigyelő szerepét. Szemügyre veszi a n mozdulatait, a sebességét, a reakció idejét, és be kell vallja magának, hogy Dormac meglehetősen jól harcol. Az ajtó kivágódik, és a két őr betoppan a korom sötét szobába. Dormac már mozdul is, és fegyverét bele mélyeszti a hozzá közelebb álló férfi fejébe.
Enuet már azt hiszi, a másikkal is végez, ám a nő úgy fest átengedi neki a másik szerencsétlent. Ezen a lány elmosolyodik. "Ha a tőrrel próbálkozok, csak csupa vér lesz, amit aztán takaríthatok le." gondolja egy grimasz mellett és elteszi a tőrét. Ha nem lenne a kezében a bot, teljesen védtelen lehetne, de annak az őrnek nincs ekkora szerencséje. A férfi még mindig a sötétben tapogatózik, Enuet számára nem okoz gondot a háta mögé kerülnie. Egy rúgást mér a férfi térdeire, amik a fájdalomtól összecsuklanak, és a földre esik. Ideje sincs megfordulni, hogy szembe nézzen támadójával, mert a lány maga elé kapja a fabotját, hogy egy erős ütést mérjen vele a tarkójára, de a keze megremeg."Mi a..." Szemei elé egy emlékkép úszik be."Talán mert ez pont olyan?"
Szerelmét kihívta egy egyszerű küzdelemre. Csak gyakorlásnak hívta és eleinte annak is tűnhetett. Ám a tőr, amit használt méreggel volt megtöltve. Még Neki sem mesélt soha a tőr titkáról, így meglepetésként érhette a férfit, amiért egy egyszerű karcolástól úgy elgyengült. Viszont nem tette szóvá, ahhoz túl büszke volt, de ezt Enuet pontosan tudta. Már az elejétől kezdve így tervezte. A háta mögé settenkedett, és a térdhajlatába rúgott egyet, amitől kedvese a földre került. Itt várt egy kicsit. Észre sem vette, hogy szemeibe könnyek gyűltek.*
- Azt hiszem, vesztettem.*Nevetett a férfi, és megpróbált felállni. Enuet engedte neki, mert tudta, úgyse fog sikerülni. Igaza lett, hisz kedvese vissza hanyatlott a fűbe. A könnyek kicsordultak a szeméből, és végig gördültek az arcának puha bőrén. Lehajolt a férfihoz és egy utolsó csókot lehelt az arcára. Hogy szereti, már nem volt ideje elmondani, a méreg gyorsabban hatott mint gondolta.
"Elég!"kiáltott rá magára. Minden erejével beviszi a végső ütést, és megöli az őrt. Miután elteszi a botját, akaratlanul is az arcához nyúl. Száraz. Megkönnyebbülten sóhajt fel, hogy nem sírta el magát valójában. Már tudja, mi volt az a gombóc a gyomrában egész nap. Sóhajt egyet és felemeli a nemrég meggyilkolt férfit.*
- Vigyük ki őket a folyosóra, és tegyük le őket a fürdőszoba irányába. A két őr megtámadta gazdájukat. Míg az megakarta védeni magát és testvérét, megölte a két őrt, ám elkésett. A húgát már vízbe fojtották, és ő is végzetes sebet kapott.*meséli a hirtelenjében kitalált szöveget Dormacnak.*Így megfelel?