//Egy kis szörnyvadászat//
*Ha minden igaz, egész csinos trupp gyűlt össze ezen az átlagosnak mondható téli estén a Gazdagnegyed egyik kereskedőházának bejáratánál. Egészen pontosan a hírhedt, ám kevéssé nagymúltú Gargnar család hajléka előtt. Három tagbaszakadt martalóc - egy kopasz, egy félszemű, és egy apró, csontos szerzet, ők hárman szemmel láthatólag már nem először dolgoznak együtt - és négy újdonsült kalandor dagasztja a sarat a kovácsoltvas kapu előtt, ha minden igaz. A legtermetesebb, a kopasz, kacska orrú, szigorú tekintetű azon nyomban megrázza a vaskapu kilincsét, amint megvannak mindnyájan.
A csinos csapat hamarost bebocsáttatik a kereskedő hajlékába, amit bizonyára jó érzéssel nyugtáznak a csapat azon tagjai, akinek nyakába már kitartón záporozott a kinti jéghideg esővíz. A három nagydarab zsoldos lerázza magáról a vizet, akár a kutyák. A vendégek elé perdülő ajtónálló nyájaskodva körbehajlongja az érkezőket.*
- A tiszteletreméltő Gargnar úr nevében is köszöntöm Önöket kereskedő- és zálogházunkban! Parancsoljanak befáradni, ha megkérhetem, a fegyvereiket adják le nálunk a tárgyalás idejére. - *Csettintésére még további két suhogó gatyás hajlongó kerül elő, akik elpakolásszák a leadott fegyvereket, utóbb díszlépésben bekísérik őket a három, széles lépcsőn terpeszkedő ajtón, mely egy tágas fogadóterembe vezet.*
- Legyetek üdvözölve! Foglaljatok helyet, drága vendégeim! - *Hallják a kenetteljes hangot, amint körbenéznek a dúsan díszített, stukkóval, festményekkel, függönyökkel, kristályüveges csillárral ékített, tágas teremben. A téglalap alakú helyiség közepén hosszú, ébenfa asztal terpeszkedik. Ennek középső, velük szemben lévő helyénél ül a többiekénél magasabb, és díszesebb székben megbízójuk, illetve vendéglátójuk: Akinek akadt már dolga a minden hájjal megkent kereskedővel, aki közepesen ismert a város kereskedőszcénájában, tudja, hogy a jámbor tekintetű, csupa göröngy ábrázatú, pohos hasú pénzeszsák jóindulatú vigyora mögött jórészt aranyéhség, ravaszság, és méricskélő, számító önzőség lapul. Emberünk hosszában alulról, széltében felülről veri a százötven centit. Kopasz fejbúbján örökösen verejték csillog, hurkás ujjain sokféle színű és csillogású pecsétgyűrűk sorakoznak. Fátylas-lebernyeges ruházata végett a kereskedőnagyság egy jókora, selyem-bársonyba bugyolált krumpli benyomását kelti. Apró, melegbarna malacszeme érdeklődőn csillogva végigfut mindegyik reménybeli zsoldosa arcán.
Amint mindenki megtalálta a szebbik felét, az egyik ajtón újabb hajlongók szaladnak egy kört, kezükön friss gyümölccsel, sajttal, borral, apró cipókkal, körbekínálva az étkeket. Gargnar egy ezüsttálcából szemezget magának kövér, bordó szőlőszemeket. Beszélni kezd.*
- Ahogy bizonyára már értesültek az én tapasztalt kincsvadász barátomtól - *Gyűrűdíszes ujjaival a kopasz óriás felé bök, aki a kalandozókat felszedegette innen-onnan, jórészt söntések mellől.* - Egy meglehetősen veszélyes küldetésre keresek derék embereket a Kereskedőház szolgálatára.
*Húsos ujjai megmerülnek hímzett mellényében, és egy papírrajzot simogatnak az asztallapra. Azon büszke tartású, két izmos lábán álló, szőrös-karmos kreatúra látható, nyereggel-kengyellel felszerelve.*
- Gwuffok. - *Jelenti ki a beállt csendben méltóságteljesen.* - A mi boldogulásunk kulcsa, barátaim.
*Azt nem siet a kalandorok orrára kötni, hogy darabját miféle csillagászati áron értékesíti, de azért fejét ingatva tovább kellemkedik. A három zsoldos nem tűnik meglepettnek - alighanem a kopasz bérkard jobban felvilágosította őket a küldetés mibenlétéről, mint a többieket.*
- Szükségem van egy rátermett csapatra, aki hajlandó legalább pár példányt befogni ezekből. Szépek, erősek, és ritkák. Azt hiszem, ezzel mindnyájan jól járnánk, hmm?
*A kopasz felmorran Gargnar jobbján.*
- Én tudom is, merre keressük őket. - *Félszegen felsandít a társaság azon tagjaira, akik újonnan csapódtak hozzájuk.* - A zsákmányon egyenlőn osztozunk, legyen az bármennyi is.
- Hát persze, persze! - *Siet helyeselni a hájas uzsorás.* - Egyenlően fizetek minden harcos szolgálatáért. Természetesen a felszerelést, lovat, étket, és amire csak szükségetek van, biztosítom! Akár már holnap reggel is indulhattok! Ha jól tudom, ezek a bestiák erdő mélyén, meg füves mezőkön élnek, úgyhogy el kell hagynotok a város kényelmét... - *Gombszeme mohón körbefut az egybegyűlteken.* - Találjátok meg nekem ezeket a lényeket! Háromezer aranyat fizetek darabjukért! Áll az alku?