*A színpompás épületek néhol a giccs jegyeit mutatják, de alapvetően elég esztétikusaknak mondhatóak, általánosságban leszögezhető, hogy mind-mind valamely építész kezének a jegyeit hordozzák magukon, viselvén egy kisebb öröknek, mert mint ahogy az örökkévalóságot sem tudjuk a módján értelmezni, hiszen ha volt egy kezdet, úgy végnek is szükséges lennie, imigyen a lenyomatot is megkoptatja az idő, amely újabb és újabb renovációt indokol, ehhez persze nem csak társadalmi státusz, hanem komoly anyagi felelősség is társul, hiszen ha az épületben valami repedés vagy bomlás keletkezik, a be nem foltozásával egy hatalmas presztízsveszteség is könyvelhető, nem lehet egyszerűen a költségek lefaragásával úgy hagyni. Nem beszélve arról, hogy a magas társadalmi körökben igenis számít az is, hogy a szomszéd fala miképp néz ki, hiszen a nemesi ingatlanok értékét nagyban befolyásolja az, persze ha lakatlan, hogy a környező épületek látványa mennyire elfogadható vagy éppen igényes, ez a kertgondozás egyik főpillére is. Az emberek rendben tartják a kertjüket, csinosítják is, igény szerint, hiszen mind a területen belül magasabb nívót mutat egy-egy komolyabb minőségű kertészeti tevékenység, ezen túl őket nem csak arról ítélik meg, hogy mennyire javítják a kinézetüket, hanem a kinézetükkel mennyire javítják a környezet megítélését, úgymond társadalmi reflexiója a kivitelezésnek mennyire kedvező. Ebben a tekintetben sajnos a Kúria elmarad, hiszen a kert gondozásával a családtagok nem törődnek, hiszen a lényeg belül van, legalábbis a belső kialakítás igényessége a külső terület mikéntjéhez mérve belőle ezt a következtetést váltja ki. Őmaga, mint magánszemély és leginkább csak polgársággal rendelkező, mintsem nemesiséggel, ezzel egyet is tud érteni, azonban a nemesi elvárások ezen részének részleges elhanyagolását nem tartja szükségszerűen jónak, hiszen a társadalom egészét érintő dolog a nemesség viselkedése és általában mernek is messzemenő következtetéseket vonni ebből, hiszen a kert zárkózottsága többekben látszólagosan is jelképezi az elzárkózást, amíg mondjuk egy tiszta, gondozott, zöld bár ritkás növényzet nyíltságot mutat, a fókuszt a házra tereli, és a környezet csak egy kiegészítő eleme a képnek, ezzel pedig, bár az épület hasonlóan eltakarja a bent történteket, mégis nagyon bizalmi indexet mutat, mintsem az ő kúriájuk. Nem gondolkodik sokat, hogy a pletykák miként is születnek meg róluk, hiszen a jelképes elzárkózás és egy néma, azonban hangos hírvivő, még ha kicsit paradoxnak is tűnik az állítás, és messzire tudja vinni az üres hangját, melyet a befogadó tölt meg tónussal és bővíti ki a jelentését érzete szerint. És, bár az ő elveivel az őszintétlenség ezen foka sem egyezik, azonban el kell ismernie, hogy hosszútávon egy negatív eseménnyel járó jövőt fest fel a teljes elzárkózás ily szimbolikája. És lehet mondani, hogy a pletykáknak nem szabad hinni, de ha ők maguk játszanak rá a vélt vagy valós alapon nyugvó gondolatokra, akkor elsődlegesen az ő hibájukból is alakulnak ki az ilyen vélemények, rajtuk is múlik részben ezen dolgok rendezése. És, már kint is van a Gazdagnegyedből, úgy látszik fejben megint elhúzódott a valóságtól. *