//Bosszúvágy//
//Az Owairat házban- Kipp//
*Kimerülten ül a széken a már jól ismert konyhában. A ház már szinte üres. A kisasszony, a majorságban van, a háznép majd minden tagját elvitte magával. Az idősebb szikár ember, akit elrángattak Alfonzzal, a szegénynegyedben a ládák mögül és igyekeztek megmenteni, nem az ő rokona volt. Meghalt mire a sikátorok között végül eltűntek a szemek elől. Nem csak a mostanra halott mágus, hanem a kérdések és gyanúsítások elől is okosabb volt lelépniük. A szegénynegyed háza valószínűleg porig égett mostanra és az ott heverő holtestek, meg az ott fekvő mágus... sokat kellett volna magyarázkodniuk. Nem biztos, hogy nem végzik a végén egy tömlöcben, mert nem elég hihető a történetük. A bosszúvágyból elkövetett gyilkosság nem engedélyezett, akár megölte az apját, akár nem az, az alávaló. Adott nem kevés aranyat néhány szegénynegyedbélinek, hogy a holttestről gondoskodjanak és temessék el tisztességesen. Nem tudta meg ki volt az idős ember és az idő szorította őket. Ezt találta a legjobb megoldásnak, aztán mikor dönteni kellett, hova is menjenek tovább, az Owairat ház tűnt a legjobbnak. Közel esik és itt legalább, összeszedhetik magukat anélkül, hogy túlzott feltűnést keltsenek. Itt dolgozott, így könnyedén be tudott jutni a szinte üres házba. Első útja a konyhába vezetett, hogy igyon és a maró füstöt, ami szinte égette idáig a torkát leöblíthesse, aztán leroskadt a székre az asztal mellett. jó idő eltelt, de nem tud nyugodni. Mostanra mindenen túl vannak. Az a szegény idős halott már a temetőben van eltemetve. Mikor látta, hogy meghalt és nem tehet semmit érte átkutatta, a holmiját pedig magához vette. Még mindig nem tudja, hogy miért ölt a mágus és hol van idős rokona, de ezekre a kérdésekre talán választ kap egyszer. Fontosabb ezeknél, hogy leszámolt vége azzal a sötét alakkal. Apja most már nyugodtan és büszkén húzhatja ki magát a túlvilági hősök csarnokában, de mégis... *
~Vajon meghalt? Biztosan meghalt? A kardom csupa vér lett. Nagy sebet ejtettem, akkor pedig, ha a kard belevágott mélyen nem maradhatott életben semmikép.~
*Összeszorított ököllel és szájjal ül, egyenes háttal küzd a bizonytalansággal. Sok hibát követett el még leszámoltak a mágussal. Alakulhatott volna sokkal rosszabbul is, ha nem bánik ilyen jól a karddal és Al nem ennyire megfontolt. Ha mesterét követve ő is ráront, akkor nem lett volna esélyük. Al is ott maradhatott volna a meggondolatlansága miatt. Nem volt még ideje, meg ereje sem, hogy átöltözzön és megtisztítsa magát a hamutól és koromtól. Az arcán fekete koromfoltot kent el, miközben küzdöttek és a kardján is ott még a mágus vére. Nem hagyja nyugodni ami történt, amióta átlépték a ház kapuját. Sokáig ül az asztal mellett szemét mereven tartva egy ponton, miközben újra levetíti maga előtt az eseményeket. A mágus tetovált, önelégült arcát, azt amikor elesik és a kardja lesújt rá.*
-Meghalt ugye?
*Kérdezi nagy sokára fennhangon, mintha felébredne a küzdelem utáni mély meditációból. Ha ott van vele Al, akkor lassan ráemeli a tekintetét.*
-Végeztünk vele, ugye? Láttad amikor kilehelte az átkozott lelkét?
*Nem látta, azt gondolta a varázslatával tovább védi magát, de a koncentrációban megzavarhatták és védtelen volt, amikor tehetetlen dühvel újra lesújtott rá. Tudja, hogy valószínűleg így volt. Kardja csöpögött a vértől és a csuklyás nem mozdult utána már, de hallania kell. Tudnia kell, hogy apja gyilkosa végleg eltávozott erről a világról és Al talán ezt látta. Sokkal megfontoltabb volt és többet látott. A bosszúvágytól fűtve, ő egyszerűen neki rohant és nagyban köszönhető a szerencsének, hogy még élnek. Akármennyire ő okította Al-t a küzdelemre, most leszerepelt előtte. Minden tanítást elfelejtett mikor szembe került a csuklyással. Ökle szorosabban záródik össze, miközben a szégyen dühe kezd újra rátelepedni a lelkére.*
A hozzászólás írója (Zenolita Dravennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.11.12 11:05:08